Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Szolgáljatok (Ebner Gusztávtól)

.295 nem könnyű egy feladat. — Különösen a íalusi betegszobák fulladt levegője kire volna jó liatással? — a fájdalom, inség e's nyomor, e hármas testvér, szíve mélyében kit ne hatna meg? — A közelgő halál rémképe váljon érintetlenül kit hagyhatna? — De ép itt az Úrnak vigasztaló szavát hirdetni ; az evangélium világosságával a gond, félelem és haláltusa sötét országának hatalmát megtörni, szétoszlatni, mily szép, mily magasztos ! A betegágynál nyeri meg a lelkész híveinek bizalmát, tiszteletét, szivét. — S noha fordúl elő eset, a mikor a beteg az őt meglátogató lelkészt nem épen szívesen fogadja, — ez visszariasztólag ne hasson ; — a változatlan s keresetlen nyájasság, az önzetlen segíteni s vigasztalni kész szeretet végre is legyőzi a vallásos vigasz iránt közönyös, vagy ellenséges indulattal viseltető egyént. A beteglátogatásnál a lelke'szné is részt vehet. Sőt kell is hogy részt vegyen. A lelkész családi életének egy különös jellemvonása, hogy az összes családtagok az Ur szolgálatjában tevékenyek. Semmiféle más hivatalnál ez elő nem fordúl. — Senki sem követeli hogy pl. a szolgabíró, ügyvéd vagy pénzügyi hivatalnok neje segédkezzék férjének. — Ezeknél a nő férjének társa és segítője a háztartásban, de nem a hivatalban. — A családtagok sem osztozkodnak a családfő hivatalos teendőjében. — Ellenben a papné, sőt az egész papi család szükségkép kell, hogy a lelkész működését elősegítsék, támogassák. — Van a paplaknak határozott valláserkölcsi jelentősége, hatása. — Ismeretes népünk e szójárása : a mi paplakunk, a mi papunk, a mi papi családunk. — Ez nagyon jellemző. — A hívek szeme a paplak felé irányúi. — Ettől várják egy keresztyén család mintaképét. — És az Úr szolgálatjától és hivatásától egészen áthatott lelkész azon lesz, hogy meglátszassék rajta : „én és az egész háznépem az Urat szolgálom." Nem követeleni a papnétől, hogy férje egyházában diakonissa szolgálatot teljesítsen. — Új terhet róni a nőre, nem szándékom ; úgy is elég a teendője. Szerény, sőt legtöbbször szegény jövedelemmel a háztartás gondjaival, a gyermekek testi és lelki nevelésével foglalkozni, a nő erejét bizony majdnem teljesen igénybe veszi. — Azonkívül nem minden nőnél van meg a diakonissa munkájához szükséges charisma. De mind ez ki nem zárja, hogy a papné férjének a beteglátogatásnál és gyámolításnál segítségére ne lehessen. — Ott vannak a nagyobb egyházakban és a városi gyülekezetben a jótékony intézetek, — lelenczházak, beteg- és menházak, nőegyletek. — Egy az evangelmi szellemtől áthatott papné talál utat, módot ez intézetekben és egyletekben a diakonissa ügyen hathatósan lendíteni s ez által férje működését elősegíteni ! — Igaz, hazánkban, — legnagyobb sajnálatunkra, — nem igen ismeretes a s2orosabb értelemben vett diakonissa intézmény. (Titusz 2 V. 3, — I. Timoth. 3 V. 11 ; 5 V 9) Pedig mily áldásos ezen intézmény működése ! Mutatja ezt a 1836-ban Fliedner Theodor lelkész által a Rajna melletti KaiserswerthLût» ggi-Éiiiá^i ben alapított diakonissa intézet, — mely jelenleg a világ majdnem minden részében bír filiákkal, a hol gyermekneveléssel, betegápolással foglalkozva, mindenütt e szolgáló szeretet két élű fegyverével a Krisztus országát terjesztik. — Reménylem, hogy a mint hazánkban a Gusztáv-Adolf egylet példájára létesült a hazai gyámintézet, — úgy ép e gyámintézet fogja a diakonissa ügyet a német, angol és holland minták szerint felkarolni és bár nehéz küzdelem után is, — diadalra segíteni. — Mert a diakonissa ügy felkarolásával belevonjuk a nőket az egyházi életbe és a tevékeny közszeretet keretébe, s ha bírjuk a nők ez ügybeni személyes, tevékeny részvételét, — ügy nem féltjük többé az apáczaktól leány gyermekeinket. Ez áldásos diakonissa ügy szélesebb körben történendő megismertetése, mint a pap és papné hivatása. A lelkész egyházában nyilvánulandó eredményteljes működése, egészséges családi élettől és jó, hitben erős, művelt nőtől tételeztetik fel. Úgy nevezett emancipált nő, papnénak nem való. — Műveletlen nő sem. — Mert megtörténik, hogy az egyházi élet iránt érdekeltséggel nem bíró, világias gondolkozású, élvsovárgó nő, férjét munkájában akadályozza; világiasságának ólomsúlyával férje működését megbénítja. — A papnénak van missiója. — Szerencsés azon pap, — kinek neje ennek tudatában van. — Az ilyen papné az egvház őrködő, áldástterjesztő angyala. — Az ő keresztyéni érzülete, szeretete megkönnyíti a lelkész hivatalos teendőjét, — általa támogatva annál nagyobb örömmel, lelkesedéssel teljesíti a lelki és testi betegek körűi mind azt, a mi szent hivatalának, hivatásának körébe tartozik. Engedje már most a nyájas olvasó ismételten azon kérdést tenni : hol van oly hivatal, melynél a férfi eredményteljes működése annyira tételeztetnék fel a nő közreműködésétől, mint a lelkészi? — Nincs. — S mert nincs, azért adózzunk teljes tisztelettel az igazi papnénak azon őszinte óhajjal, kívánsággal: Adjon a jó Isten minden lelkész mellé élettársúl egy igazi papnét. Ebner Gusztáv, ev. leikész. Apróságok, Lám csak jó liogy figyelmeztetve lettünk e tapintatosságra, mert bizony ideje, hogy felocsúdjunk azon eddig táplált véleményünkből, mely szerint tapintatosságnak azt tartottuk — ha egymás hittanait — a jó béke kedvéért nem bántjuk. Azt hogy: hogy kell sziveket hódítani — jobban értik nálunknál a katholikusok, a kik nem átalják uton útfélen a protestantismust bántalmazni, jól vigyázván természetesen arra, hogy a bántott fél ne védelmezhesse magát — tehát leginkább szószékeiken. Tény, hogy semmi sem okoz nekik nagyobb örömet, mintha a protestánsokat a kereszténységből kitagadhatják. Angolországban az ordinatió érvényességét támadják meg, nálunk a papi házasságot. Csak rajta! prédikáljátok „életre való", „korszerű" és „megragadó" eszméiteket. Éles késsel játsztok — talán egyszer, a helyett hogy a protestantismusnak ártanátok — magatokon fogtok eret vágni. *