Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Templomszentelés Uj-Tátrafüreden (Kallath Károly)

hogy azt a kor követelte azon magas színvonalra emelhessék, melyen a nemzet jövője, boldogsága biztosíttatik. Bóhus Pál. Egy új állami elemi népiskola evang. vallásoktatás nélkül. 1885-ik évi deczember 6-án Bruck-Ujfalván (Magyar-Bruck) egy lélekemelő szép hazafiúi ünnepélynek voltam tanúja. A magy. kir. államvasúttársulat igazgatósága, egyértőleg a nagyméltóságú magy. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriummal, egy új állami elemi népiskolát állított fel Bruck-Ujfalván, édes magyar hazánk határpontján, azon nagy horderejű hazafiúi indokból, hogy az ott alkalmazott sok evang. vasiiti tisztviselők és szolgák gyermekei ne legyenek többé kénszerítve az osztrák Bruck városi német iskolába járni, hol ugyancsak a „német Schulverein" szellemében oktattatnak a gyermekek. Az új iskola felavatási ünnepélyén jelen volt : tettes Mosonmegye főispánja, méltóságos Simon Gyula úr, az alispán tettes Pataky Fábián úr, a Mosonmegyei kir. tanfelügyelő úr, két magy. kir. államvasúttársulati igazgatósági főbb tisztviselő, több róm. kath. lelkész, és — meghívás folytán — miután a Bruck-Ujfalvi evangélikusok a zurányi evang. anyaegyházhoz tartoznak — csekély magam is. Az evang. vallásoktatást illetőleg, én készségesen felajánlottam szolgálatomat ingyen, minden külön jutalmazás nélkül, de csakis azon feltétel alatt, ha a zurány-brucki vasútvonalon az igazgatóság számomra szabad utazási jegyet engedélyez, és a fuvarköltséget Zurányból a zurányi vasúti állomásig és vissza (minden egyes esetben 50—50 X = 1 frt) nékem megtérítendi. A jelenvolt igazgatósági főbb tisztviselők, egy felügyelő és egy ellenőr, készségesen kilátásomba helyezték feltételeim teljesítését, szintúgy a kir. tanfelügyelő úr is megigéré, hogy a magas ministeriumnál keresztül viendi a teendőket, de mind e mai napig semmi, de semmi sem történt ... A kath. vallásoktatást az osztrák Bruck városi káplán teljesíti, noha a bruck-ujfalvi katholikusok a párendorfi plébániához tartoznának, az evang. vallásoktatás pedig, mindamellett, hogy az állami népiskola részéről nyomtatásban kiadott II. évi Értesítő 11-dik lapja szerint 10 ágost. evang. és 5 helvét hitvallású, tehát összesen 15 evang. járt az iskolába, mind e mai napig csak még „pium desiderium". írtam már gyakrabban e tekintben az illető állami népiskolai hivatalos közegekhez, kértem és esedeztem az igazságos és szent ügy érdekében, de minden eredmény nélkül. Ha anyagi viszonyaim megengednék, kész volnék az áldozatra is és saját erszényemből fedezném az úti költségeket is; de azt most nem tehetem. A legmélyebb tisztelettel felhívom ennélfogva a főtiszteletű dunáninneni egyházkerület, a méltóságos egyetemes magyarhoni evangelikus konvent és az e. e. e. gyámintézet nagykegyű figyelmét ezen igen fontos ügyre, és reméllem is, hogy bölcs intézkedéseik által ezen siralmas állapot meg fog szüntettetni, nehogy továbbra is keseregjünk egy volt nagy költőnk szavaival : „pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull egyházunk." Bodiczky Kálmán, zurányi ev. lelkész. Templom szentelés llj-Tátrafüredán. Magasztos ünnepély folyt le július 24-én Uj-Tátrafür den, hol a magyarországi gyógyfürdők területén az első protestáns templomnak ajtai nyíltak meg az ajtatos közönség előtt. Mintegy fél tíz órakor reggel megszólalt a harangnak ércznyelve s első ízben hívta a hívőket a világnak zajából az Úrnak csendes hajlékába. A templom ajtajánál dr. Lumnitzer egyetemi tanár mint a bizottság elnöke lelkesült szavak kíséretében adta át a beszentelendő imaház kulcsát főtisztelendő Czékus István tisza-kerületi evang. püspöknek, a ki azt meleg köszönetet kifejező szavakkal átvette, avval az } ;tót kinyitotta s a templomot a protestáns ág. és belv. hitv. közös nyilvános isteni tisztelet számára átadta. Az oltár előtt a lelkészek és a bizottságnak tagjai foglaltak helyet, a padok a hölgyek számára tartattak fenn, mig az urak kénytelenek voltak az álló helyekkel megelégedni. Azonban a közönség legnagyobb része kint maradt, mert a templom sokkal kissebb mintsem hogy befogadhatta volna mind azokat, kik messziről jöttek ide e ritka ünnepélyt nézni. Az ajtatosság kezdődőt az: „Erős várunk az Úr Isten" kezdetű énekkel, melyet a nagy-szalóki dalárda énekelt, dr. Neuhoffer János Budapestről pedig harmoniumon kísért. Midőn az ének elnémult, a püspök az oltár elé lépett s felolvasta a 84. Zsoltárt. Meghatóbban mint másutt hangzottak itt a szavak: „Az én lelkem kívánkozik az Úrnak hajlékaiba. Boldogok, kik az Úrnak házában lakoznak. Egy nap a te hajiadékaidban jobb mint másutt ezer. Inkább akarom Istenem házának ajtaját őrizni, mintsem sokáig lakozni az istentelenek sátoraiban." Erre következett püspök úrnak megható felszentelési beszédé, melyben lelkesedett szívvel s tüzes nyelvvel az újonnan épült templomot 1. Isten házává, 2. a békének hajlékává s 3. Isten áldásának sátorává szentelte. A beszéd végével a jelenlevő lelkészek az oltár elé léptek s a püspök úr vezetése alatt elénekelték a következő szentelési éneket: Áldjad meg Isten emunkát, melyet eszközlöttél mi bennünk a te szent hegyeden, mely Jeruzsálem. Dicsőség legyen az atyának és fiúnak és a szent lélek Úr Istennek, miképen kezdetben dicsőség vala, úgy legyen most és mind örökké Amen. Erre a közönség elénekelte a : „Maradj meg kegyelmeddel" kezdetű éneket, s következett Schönviszner János tátraaljai alesperesnek jól átgondolt szép beszéde, melynek alapgondolata az vala: „Mennyek és földek elmúlnak, de az Istennek igéje marad mind örökké." A főpásztornak áldása után, végűi megzendült még a magyar hymnus : „Isten áld meg a magyart." Egy órakor volt a közebéd, mely alkalommal mint rendesen itt is sorra következtek a toasztok ; szép és tartalom dús toasztok, melyekben az ünnepélyes meghatottság lelkes szavakban nyert kifejezést. A számos ajándékok közül, melyek az új templom számára adattak megemlítendők : A szép énekes könyvek, melyeket a templom látogató közönség ott talál mindig a padokon ; két díszkötésű oltári biblia s egy kehely és patena, mely utóbbi két tárgy 200 frtnyi értéket képvivel, Szász Domonkos ref. püspök úr ajándéka. Egy piros bársony oltárterítő a Szontágh család czí merevei, m el}

7 fölött