Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)
A pályázati munkáknak nem csak hogy készen, de már le is másolva kell lenniök. Hogy mikép gondol ezeken még a felszólaló változtatni, azt nem tndom. Azt meg épen nehéz elgondolni, hogy a ki a pályázatot olvasta és arra elszánta magát, hogy munkáját nem az adott útasitás szerint, azaz nem népszerűen dolgozta volna, azon jó remény fejében, hogy hisz még egy éve marad a simitásra és népszerűsítésre. Felszólaló aligha maga érdekében szólalt fel, mert alig tehető fel, hogy valaki, mikor egy pályázati munkát készített, annak befejezése alkalmával vegye észre, hogy ez épen ellenkezője annak a mit tulajdonképen akart. A pályázat elhalasztásának csak abban az egy esetben lenne értelme, ha egy munka sem érkeznék be a kiszabott időre. Farkas Gejza. Egyházi énekeink kérdéséhez, 2-ik rész. Válaszúi ifj. Jeszenszky Károly evang. lelkész úr 1) czikkére: „Egy magyar egyházi ének dallamáról." „Was deines Amtes nicht ist, da lass deinen Fürwitz." Jes. Sir. III. 24. 3) Nézzük már most e dal szövegét — mit tartalmaz ez? Idézem itt első verséből a 3—8 sort : 2) „Bin ganz und gar verirrt, Mein Herz, das kränkt sich hart. Hab' Tag und Nacht kein' Ruhe Führ' all'zeit grosse Klag, Thu' seufzen stets und weinen In Trauer schier verzag." Tartalma tehát: tévelygés (Verirrung), t. i. gondolatokban — bántódás (Kränkung) — szünteleni nyugtalanság — (Tag und Nacht kein' Ruhe) — panaszkodás (Klage) — siránkozás (Weinen) — busúlás (Trauer) — elcsüggedés (Verzagen). Hass 1er, a ki művészeti kiképeztetését részben Velenczében is nyerte, 3) e világi dal tartalmának megfelő hangokat és akkordokat is alkalmazott 5 hangú hangtétében. Nem szenved kétséget, hogy a kérdésben lévő dal a „panaszkodás, siránkozás és busulás" érzelmeit kifejezvén, nemsokára temetési eseteknél, sőt majdnem egyidejűleg templomi istenitiszteleteknél is használatba vétetett. A legelső egyházi ének, melyre ezen világi dal alkalmaztatott, a mi kérdéses „Herzlich thut J) Ifj. Jeszenszky Károly ev. lelkész úr teljes czime helyett J. K. úr betűket fogom használni. 2) Az első két sor: „Mein Gr'müt ist mir verwirret — Das macht ein' Jungfrau zart;" 3) Griovanni G-abrieli zeneművésznél. 1584-ben. mich verlangen 1' 1) énekünk volt. Tanúskodik arról az 1611-ik évben nyomtatásban megjelent „Gyászénekek" (Threnodiae) könyve. 2) Ugyanazon évben adatott ki a nevezett egyházi ének Buchwälder énekeskönyvében (Görlitz) 3) és 1618ban a „Harmoniae sacrae" czimü chorálkönyvben 4) is. Ezen adatokkal szemben elvesztette tehát J. K. úr hivatkozása Schein J. H. chorálkönyvére értékét 5). Különben megjegyzem, hogy „Alfr e d Dörffel" is megerősiti a hymnologiai adatokat azáltal, hogy Hassler H. Leót a kérdéses világi dal szerzőjének tartja, bár motivumát népdalra („Volksweise") viszi vissza. 4) Az előrebocsátott történelmi adatokból kiviláglik tehát, hogy a „Herzlich thut mich verlangen" egyházi ének dallama minden kétségen kivül Hassle-r H. Leótól származik, illetőleg 1601ben megjelent világi dalára visszavihető. Hogy az akkori időben számos világi dal felhasználtatott egyházi énekek képzésére, ezt a hymnologia bizonyitja. Zahn János is emliti azt történelmi megjegyzéseiben. 6) „Folgende sind aus dem weltlichen Gesänge entlehnt: — 9) „Herzlich thut mich verlangen, vor 1601." Ezen jegyzékből arra lehet következtetni, hogy az illető népdal már 1601. előtt létezhetett és minthogy Cnollius már 1599-ik évben énekét költötte, feltehető, hogy a nevezett egyházi éneket már több évvel 1611 előtt kezdték énekelni! Zahn J. ugyanis nem azt mondja, hogy az éneket csak 1611-ben kezdték egy házilag (p. o. temetéseknél) használni, hanem, hogy 1611-ben a Threnodiae (gyászdalok) könyvében legelőször jelent meg nyomtatásban. Hassler') akkor még életben volt, úgy hogy a dolog természeténél fogva nem más, hanem ő maga rendezte be világi dalát, mind temetési, mind templomi használatra. Megjegyzem, hogy az utóbbi pontokban mondottak csak egyéni nézetek, mert biztos adat ezekről nincs. A népdalok kérdésében nyilatkoztam már 1-ső czikkemben IV. 4) alatt, kimutatván annak lehetőségét, hogy Hassler világi dalának alapgondolatait népdaltól kölcsönözhette (mint Zahn mondja), de biztos adatok arról sem léteznek. 5) A népdalok tekintetében fejtegetett nézeteimet nem kifogásolta J. K. úr, de az ott mellékjegyzésben felhozott példához oda teszi nagy komolysággal a kérdő felkiáltásokat, ellentétbe helyezvén a „szerelmes világi dalt" — a „halotti énekkel" — és hogy még nagyobb hatása legyen felkiáltásának, idéző jelek alatt felhozza korának „legnagyobb orgonistáját" Ezen ének szövegét: Cnollius (Knoll) Kristóf költötte 1599. 2) Demantius Kristóf. Freiberg.- 1611. Zahn J. chorálkönyve. VIII. Demantius Kristóf. Freiberg. 1611. Koch. VIII. oldal 614. 3) Koch. VIII. oldal 611. Koch. II. oldal 368. 5) Cantional von Joh. Herrn. Schein. Leipzig. 1627. t í) Geschichtliche Bemerkungen zu den Melodien: X. 7) f Hassler H. L. meghalt 1612. évben.
