Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)

.190 tudnám, hogy a tudatlanság szegénységet, a szegénység korhelykedést, ez viszályokat és végre vallástalanságot eredményez, nem volna az uralkodó irány ellen saját szempontomból sem szavam, de így megmaradok nézetem mellett : vallásában erősítsétek meg előbb a népet s mindene lesz, mire neki és benne a hazának szüksége van. A bölcsek bölcse, az igazi élet-bölcs Jézus Krisztus mondta ki ezen elvet nevezetes hegyi beszédében Máté VI. 33 : „Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát és mind a többi megadatik nektek." Népünk családi életeért felelős továbbá az egyház, vagy tulajdonképen annak vezetői, képviselői, lelkipásztorai; sőt azt is mondhatjuk, hogy az annak hanyatlásából eredő ürömpohár, a szülők és a család után, mindenesetre épen a mi osztályrészünk. Sokan lehetnek, a kik azt mondják, hogy a családi életben mutatkozó hanyatlásért minket lelkészeket terhel első sorban a felelősség. Nem régen, még most is élő emberek emlékezetére, valóban ez ugy is volt s hivatali elődeink édes önérzettel viselték ezen terhet. A protestáns lelkész nemcsak atyja, barátja, tanácsolója, hanem minden képzelhető családi kérdésben egyszersmind birája is volt saját híveinek s mig ezen hivatása egyrészről egyáltalán nem volt neki terhére, addig másrészről oly szép, protestáns családi szellemet teremtett, minőről most csak avult krónikákból vagy a sirba kívánkozó aggastyánok elbeszéléseiből szerezhet tudomást az ifjabb papi nemzedék. Régi táblabíró szolgabiráink csak a legritkább esetben s csakis a legélesebb családi viszályok elintézését vették fel hivatalos hatásuk körébe ; — nagyobbrészt saját lelkészeikhez utalták őket vissza s ezek olykor-olykor felügyelőik, ritkán a nép véneinek közbejöttével a legkényesebb természetű ügyeket többnyire malatia- j val, néha feddéssel, dorgálással, de ha épen szükséges volt, büntetéssel is ki tudták egyenlíteni. Most is lelkészéhez fordul a nép először ilynemű panaszával ; de tapasztalván annak tehetetlenségét, leperegvén megkérgesedett szivéről az atyai dorgáló szó s minden oldalról azt hallván, hogy a lelkészé a szószék, az élet divergentiái pedig a polgári hatóságok körébe tartoznak, panaszával többnyire a körjegyzőnél, szolgabírónál, vagy a járásbíróságoknál kopogtat be s igy lesz lassanként a nép családi életének természetes őrszeme annak egyszerű szemlélőjévé, ki sirhat, jajveszékelhet, de nem segíthet. Olyanok vagyunk, mint az erdei kismadár, mely kiköltötte s fölnevelte a kakukfiut azután pedig ez kitúrta őt és fiait saját fészkéből; vagy olyanok vagyunk, mint a nagy folyam hajóján utazó ember, ki a távol szárazon saját házát égni látja, víz közepén áll s nem tud egy pohár vizet önteni reá, mert a hajó megfeneklett s mentő csónakait letépte róla a dühöngő vihar. Eltörpített hatáskörünk eltörpítette felelősségünket is. Pedig e felelősség lelkészi hivatalunk legdrágább gyöngye, melyet édes magyar hazánk koronájához akarnánk illeszteni ! De hát valóban semmit se tehetünk-e már mi népünk családi életének megmentésére? Védtelenül kell-e őt kiszolgáltatnunk egy idegen elem, a spekulaczió és pénz hatalmának? Nem tudjuk-e útját állani a veszedelmes áramlatnak, hogy azt mondjuk neki : sok volt ennyi is, ne tovább ! Tudjuk. Három faktort kezeinkben hagyott még a kor szelleme, megmentett számunkra az egyház s ezek : az iskola, a templom és a lelkipásztori dajkálkodás. Kultiváljuk ezeket lelkesen s megmenthetünk három millió lelket, a nemzet felét a hazának. Holles Dániel. Egyházi énekeink kérdéséhez. 2-ik rész. Válaszúi ifj. Jeszenszky Károly evang. lelkész úr

1) czikkére: „Egy magyar egyházi ének dallamáról." .."Was deines Amtes nicht ist, da lass deinen Fiirwitz." Jes. Sir. III. 24. m. Már most megkezdhetném részletes észrevételeimet, különösen pedig J. K. úr 5-ik czikkének megvilágosító bonczolgatását ; ki kell azonban még elébb jelentenem, hegy J. K. úr e vitás tárgyban irt czikkeinek czáfolgatása nem kis feladat. Mert majd minden egyes czikke eltér a másiktól, minthogy újra meg újra másképen adja elő a tényeket, megváltoztatja nézeteit, mást supponál és combinál és így eltérő conclusiókhoz is jut. Hibás syllogismusai az embert könnyen zavarba hozhatják; sőt irálya, mely bőbeszédű és folyékony, azon olvasókat, kik a vitás tárgyakkal közelebbről nem foglalkoztak, tévútra vezetni képes ! De a mit már első czikkemben

2) kijelentettem, azt most is újra és ismételve kijelentem, hogy „n e m hiszem, hogy ez által megvakíthatná a hozzáértők szemeit, vagy hogy higgadt gondolkodású emberek a történelem biztos útjáról kalandos ösvényekre tereltetnék magukat." — J. K. úr czikkének (5-ik) alaposabb megvilágositása végett, kénytelen leszek itt-ott némelyeket ismételni, mert nevezett czikkében is sok az ismétlés, sőt gyakran összesíti állításaimat Frühwirth S. úr állításaival és többször még akkor is, midőn valamely tárgyról én egy jótát sem szólottam! Végre jónak láttam J. K. úr czikkeit számokkal ellátni, u. m. : 1-ső czikk: 1886. Decz. 5. (sz. 49.) Prot. egyh. és isk. lap. 2-ik „ 1887. Febr.6. ( „ 6.) „ „ '„ „ 3-ik „ 1887. Febr.l9.( „ 8.) Ev. egyh. és iskola. 4-ik „ 1887.Márc. 5.( „ 10.) „ J „ „ „ 5-ik „ 1887. Apr. 30.( „ 18.) „ „ „ „ „ Az utolsó czikk sorait pedig 5 soros csoportokra felosztottam u. m. : 5., 10., 15., 20., 25. stb., 3) Ifj. Jeszenszky Károly ev. lelkész úr teljes czime helyett J. K. ú r betűket fogom használni. 2) Evang. egyh. és iskola. 16. sz. 1887. Apr. 16. IV. 2. o.