Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Népünk családi élete (Holles Dániel)
Ötödik évfolyam. 19. szám. Pozsony, 1887. évi május 7-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. í Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egy szám ára 12 kr. o. é. V J MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza ő. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTTÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : Népünk családi élete. I. (Holles Dániel.) — Az orgona-közjátékokról. (Frühwirth Samu.) — Népies ev. naptár. (Láng Adolf.) — Magyar prot. tudományos irodalmi társaság. — Nekrologok. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Népünk. családi élete, i. Kedves Szerkesztő barátom ! Hónapokkal ezelőtt, midőn becses lapodban a vadházasságokról, azoknak okairól, nemeiről, következményeiről s lehető meggátolásáról talán feles szószaporitással is irtam, arra szólítottál volt fel engemet, hogy ha majd egyszer rám jön még az irhatnámság, irjam csak le a gyakorlati theologia, a lelkipásztorkodás mezején gyűjtött észleleteimet s tapasztalataimat. Azt mondtad, irjak ezekről minden hím-varrás, szépítgetés vagy ócsárlás, illetve árnyékolás nélkül ; irjak igazán, leplezetlenül, ugy a mint az adatok, események, tapasztalt viszonyok parancsolják ; s irjak azért, hogy lássák azok, kik nemzeti műveltségűnk emelkedésének feltétlen bámulói s a népnevelést a vallásos nevelés párhuzamának megzavarásával akarják előre vinni, miszerint a súlyegyen felbontása nemcsak hogy a kívánni valók számát szaporítja, sőt sok tekintetben erkölcsi visszaesést mutat fel. Mert, hogy valóban így áll a dolog, ezt én legjobb akarat mellett sem tudom tagadni. Ha csak a 40 év előtti időkre is visszagondolok, mely korból már magam is a nép családi életének meghatóan szép emlékeit hoztam át mai hivatalunk színtelen, mert bürokratikus pályájára s összehasonlitom őket a mostani családi viszonyokkal, — ezeket, az igaz, moderneklil, amazokat ellenben patriarchalisoknak kell találnom ; de egyszersmind kénytelen vagyok bevallani, hogy mig amott a családi boldogság mély, csak nehezen kitéphető gyökereket vert, addig itt csupán a felszínen lebeg, hogy azt az önzés vagy hiúság első szele tova ragadhassa. Nem tudom, ki hogy van vele, de én határozott tisztelője vagyok a patriarchalis viszonyoknak. Midőn a családfő, a nagyapa, apa vagy legidősebb testvér természetadta jogainál fogva, családias és valláserkölcsös nevelés által neki tulajdonított és benne összpontosított tekintéllyel vezeti, kormányozza a család ügyeit ; midőn a hitestárs, a meglett fiak, menyek, unokák és dédunokák családi tanácskozása döntő erejűnek ismeri el a családfőnek élettapasztaláson alapuló véleményét ; midőn a testvérek minden torzsalkodás, irigység, kislelkü mérlegelés nélkül végzik a nekik beosztott s testi és lelki erejökhöz mért munkát, nem számítva, hogy egyiket vagy másikat fontosabb munkájához mérten a gyengébbek rovására előny illetheti meg s hogy egyiknek vagy másiknak népesebb családja többet fogyaszt a közös keresményből; midőn a család minden tagja tudja, hogy az egész vagyon az övé s mégis egyiké sem, mert a családfő korlátlan hatalma alatt áll; midőn a megnépesült patriarchalis család egyik vagy másik tagját rajként kibocsátva a családi méhkasból a távozót mindennel felszereli, a mi egy új család boldogulásának alapját képezheti, a hátramaradók pedig megkettőzött szorgalommal és takarékossággal igyekeznek helyrepótolni a meg nem irigyelt kiadást s visszaállítani a megingatott egyensúlyt, — ez oly igazi keresztényies életkép, mely nemcsak hogy az érző emberi szívhez szól, de a társadalmi lét erejének is biztos alapját képezi. Gyermekkoromban még magam is ismertem ilyen családokat s mondhatom, ezek többet osztottak ki a szűkölködőknek, mint a mennyit mai napság egy-egy középszerű gazda saját háztartására fordítani képes. Képzelhető, hogy ők maguk a szükséget csak nevéről ismerték; abban a korban volt helyes értelme a közmondásnak : „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita." Meghiszem, hogy az ilyen családi életkép a mai kor keretébe vagy épen nem, vagy csak nehezen volna beilleszthető. A munka értékének mérlegelése, a magasra növekedett közterhek viselése, a testi örömökhöz való könnyebb hozzáférhetés, a kényelem és fényűzés növekedő szeretete, mindezek megismertették népünkkel a vagyon becsét s éles ellentétbe helyezték az „enyim" és „tied" fogalmát. Vallásosan