Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Kővágó-Eőrsön (Czuppon Sándor)

10-ik évfordulója volt nem rég a pápa megkoronáztatásának. A fejedelmi férfiú, fejedelmi méltóságához képest akart cselekedni — s Róma szegényei között 10,000 lirát osztatott ki. Bizony ideje lenne, hogy egyszer felnyilnék a péterfillérekre adózó jámbor nép szeme. Mert hát itthon a szegény adóját fizetni nem tudja, barmát a hitelezők elkótyavetyélik, a ruha rongyokban fityeg le róla, de azért a péterfillért csak zsarolják tőle, nagy szájjal hirdetik előtte a római pápa szegénységét, nélkülözését s nyomorgatott helyzetét. — Hát uramfia! most sül ki napnál világosabban, hogy mire kell a szegény pápának a péterfillér? Arra, hogy fejedelmi fénynyel ülje meg a koronázása emlékét — s pazar kézzel szórja Róma ingyenélői közt — idegen országok szegény népének szájától elvett száraz s könnyekkel áztatott falatját! — Vagy ha már az, a ki péterfillért áldoz, nem tartja magát szegénynek, nézzen maga körül s segítsen a mellette némán tűrő honfitársán — nem pedig a szegény római pápa utján Róma szegénynek csúfolt renyhe — éhes hadán ! Mennyivel szentebb czél lenne péld. csángó testvéreink hazatelepítése. — De a kath. klérusnak jobban tetszik az emberi hiúságnak és általa idegen országok demoralizácziójának „szent" czéljaira áldozni, mit saját vérének s felebarátjának fájó sebeit bekötözni! — A krónikák pedig büszkén fogják hirdetni a pápa nemes szivét és bőkezűségét ... # Az evang. egyház nagy jelentőségű események vagy eszmék befolyása alatt ünnepet ül — s azokból új lelkesedést merít. Az ünnepek után kapkodó pápista atyánkfiai eszmék bőségével ugyan nem dicsekedhetnek — beleölték azoknak még csiráját is a római mocsarakba, de hát eseményekben annál gazdagabbak — habár épenséggel nem állítható, hogy az események valami jelentőséggel, még kevésbbé pedig nagy jelentőséggel bírnának. No ha nem birnak — hát tulajdonítanak nekik olyan jelentőséget, hogy az egész világ elszédülhet bele. íme ezek egyike a pápa jubileuma. A nemrég a fővárosban tartott országos kiállítás nem hozta oly izgatottságba pápista atyánkfiait, mint a most javában megindított mozgalom a pápai kiállítás érdekében, a mely egész lázas halluczinacziókig fokozódik — azon örökre emlékezetes, a kath. élet és egyház mélyébe ható — századokra kiható, világra szóló fontos esemény alkalmából — hogy a — kérem tessék ide figyelni ! — a — — a, hol is találunk méltó szavakat a nagy esemény jelzésére — s bár szebben nem tudjuk — de arany betűkkel lesznek beírva a kath. egyház történetének nagy lapjaira — egyszóval, a római pápa „ő szentsége" (ezt szükségesnek tartottuk idézőjelbe szedetni ad normám „püspök"), tehát, hogy végre kimondjuk a nagy eseményt, a római pápa 50-éves miséje alkalmából. Hát izzadj jó magyarom, véres-veríték csöppeket. — A nemzeti becsület úgy kívánja. Mindenkinek a mije legbecsesebb, adja oda a kiállításra. Nem elég a magad gondja a mindennapi kenyér, az adó, a kamat kölcsönvett pénzed után, közmunka, pótlék, község — nem, a római pápa jubileuma úgy hozza magával, hogy Magyarország nagynak, dicsőnek, gazdagnak tűnjék fel „ő szentsége" szemei előtt — ott nekünk nem szabad utolsóknak lennünk. Ha csak egy szikrányi van benned a nemzeti becsületből, akkor siess odaadni a mi legdrágább kincsed csak van — mert ki tudja más nemzet (péld. a pápai székhez mindig oly hü Spanyolország) nem fog-e túl tenni rajtad! Azután az nemcsak kiállítás lesz — de egyszerre két czélt fogsz ezzel elérni — sa második a kiállításnál sokkal magasabb, t. i. hogy a fényes kiállítás után a kiállított tárgyakat fel fogják ajánlani „ő szentségének" ajándékul. Mily boldogság lesz rád nézve, ha „ő szentsége" a kegyes ajándékot elfogadja! De váljon elfogadja-e? Ha épenséggel el sem fogadná — hát nem baj — a fődolog csak az, hogy néhány ájtatos rendező — pápai elismerést — érdemrendet s ki tudja még (az ördög nem alszik) talán bíbornoki süveget is kapjon. S a magyar nemzet dicsősége meg lesz mentve ! * t De komolyabb következése is lesz ennek a jubileumnak a magyarországi katholikusokra, a mely kissé minket protestánsokat is érdekel. A jó kath. újságok úgy találják, hogy a katholikus egyház nincs eléggé szervezve. Tehát a nagy eseményt megragadják, hogy az ország katholikusait szervezkedésre szólítják. — Lám mindent gondoltunk volna, csak azt nem, hogy a katholikus egyházat a szervezet gyarlósága borítja. Most azonban tudjuk, hogy hol fáj. Nincs nekik egyetemük. A lutheranusokúak már,régen van, a kálvinisták is nem rég szervezkedtek, a katholikusoknak központjuk nincs. No ha nincs, hát most „ő szentsége" engedelmével majd szerveznek olyat. — A primás amúgy is kiadta a jelszót a szt. István-társulatban tartott beszédében, hogy a világiak is fogjanak munkához az idvezitő egyház védelmére, mert az egyház nem csak a papok dolga (milyen jó protestáns lett ő méltóságából egyszerre — bocsánat, ha igazi czímét el nem találjuk —), hanem a világiaké is. Kell hát egy pont, a hol találkozzanak, s ehhez kevés a szt. István meg a szt. László-társulat, erre kell egy központ — a melyből mindenféle „katholikus aktiót" meg lehessen indítani. Egyszer egy idealista írt egy munkát a magyar nép számára „Boldogháza" czímen. Most ez az ideál testté lesz, és lakozni fog Budapesten, és a világ bámulni fogja dicsőségét, s ez a boldogháza — a kath. központi aktió czéljaira építtetni szándékolt s „ő szentsége" nevéről nevezendő „Leo-háza" lesz. Mily boldog aranykor várakozik rátok már a legközelebb jövőben, szerencsés katholikusok! Kővágó-eörsön a lelkészi hivatalnál történt változás következtében az 1885. évi számadás mint átnem vizsgált az 1886. évivel együttesen ejtetvén meg, gondnok kezeihez befolyt 3951 ft 96 kr., — ugyanáltala fent jelzett két évben kiadatott 3899 ft 33 kr., — pénztári maradék 52 ft 63 kr. Szepezd — leányegyházunkban 573 ft. tiszta positivával záratott le a számadás. Keszthely filiánk 2327 ft. templom-alappal, és egy a templom építéshez megkívántató fundussal rendelkezik.