Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tájékozás a magyar biblia átdolgozója tárgyában (Szász Károly)

•391 szöveg közül ez a kevésbbé valószínűt használta. A harmadikba: a homályos helyek megváltoztatása, a mikor azok egyáltalában világossá voltak tehetők. Itt a lehető világosságra törekedtek, hogy a magyarázat ne járjon nehézséggel. A nehezebb, homálvosabb kifejezés a margón jegyeztetett meg. A negyedik osztályba azok a változtatások sorozhatók, a melyeket szükségessé tettek a „Kings Bible" olv helyei, a hol két vagy több parallel, vagy nagyon hasonló locus, mely az eredeti szövegben mindenütt szórói-szóra egyezőleg van, itt eltérőleg volt fordítva. Végül az ötödikbe azok, melyeket az egyöntetűség kedvéért a következetesség tett szükségesekké a máitett változtatások consequentiájaképen. A hol az eredeti szöveg különböző jelentésű szavaihoz kétely fért : a lehető jelentés megállapítására a contextust vették figyelembe. A hol a régi bibliafordítás híven adta vissza az eredeti mondat értelmét, ott a régin nem változtattak, még az esetben sem, ha nem volt is az szószerinti fordítás. A régi bibliai fordításnak a nyelv geniusával megegyező jó szavait felhasználták s a régi szót csak akkor ejtették el, ha az már a nyelvből régen kiveszett. Uj szót azonban kivételesen csak akkor használtak, ha a régiek közül az eredeti szöveg értelmét egy sem adta vissza híven. De ezt sem tették a nélkül, hogy előbb meg nem bizonyosodtak volna afelől, hogy ez új szót az irodalom csakugyan így és ily értelemben használja. A kevésbbé ismert neveknél megtartották azok görög vagy héber formáját. Az italikokat illetőleg mindazon szavakat, melyek ha nincsenek is kitéve az eredeti szövegben, de a mondat értelmében benne vannak, rendes betűkkel nyomatták ; azokat pedig, melyek az eredeti mondat értelmében nincsenek benne, de az angol nyelv azok kitételét megkívánja, cursiv betűkkel jelölték. A fejezetek és versek berendezésére vonatkozólag eltértek a régi felosztástól ; t. i. a felosztást nem a fejezet vagy vers adja, hanem egy-egy elbeszélés, vagy az iró gondolatköre; a mind más-más történet, vagy más-más gondolatsorozat következik. A régi fejezet és vers széljegyzeten van csak. Az ó-testamentomban a költői iratok parallelismusa a külön sorokba való nyomtatással van alakilag is feltüntetve ; az új testamentomban ugyanígy vannak nyomtatva a prófétai és költői művekből vett idézetek. A pontozásban azokra a szünetekre voltak tekintettel, melyeket az értelmes, hangsúlyos felolvasás kiván meg. A revisiónál gyűléseiken azt az eljárást követték, hogy a titkár felolvasta az eredeti héber vagy görög szöveget, azután pedig az „Authorised"-et (1611-iki). Ekkor megtétettek az esetleges változtatási indítványok, melyek mindig Írásban közöltettek a bizottság távollevő tagjaival. Ha az indítványnak akadt csak egy pártolója is, akkor az vita tárgyává tétetett; ha azonban nem akadt szószólója, akkor egyszerűen a napirendről levétetett. Itt egyszerű többség elégséges volt valamely változtatás elfogadtatására. A második revisiónál már csak a tett változtatásokat olvasták fel. Ha megjegyzés nem tétetett, a változtatások megmaradtak ; ellenkező esetben azonban szavazás alá bocsáttattak s elfogadtattak vagy elvettettek az itt már szükséges kétharmad többség szerint. A végső átnézésnél a bizottság egy általános szemlét tartott még egyszer műve felett, végleg határozott a talán még vitás pontok felett, egyeztette az eltéréseket, simította a nyelv darabosságát s megszüntette a szükségtelen változtatásokat. Itt is kétharmad szavazattöbbség döntött. íme így készült a „Revised Version", melyhez hasonlót kellene Isten segedelmével nekünk is csinálnunk, ugyanazon elvek szem előtt tartásával. Az átdolgozás alapjául nálunk is a réginek, a most közkézen forgó Károli Gáspár-féle bibliafordításnak kell. szolgálni, melynek az idők folyamán szentesült ódon nyelvét közönségünk annyira megszokta s azon csak annyi változtatás engedhető meg, a mennyit az eredeti szöveghez való hűség okvetlenül megkíván. Változtatást azonban — hasonlólag az angolok eljárásához — ott nem is kellene tenni, hol a mondat értelme megfelel az eredetiben kifejezett gondolatnak, ha az különben nem is volna szó szerint fordítva. Másfelől a változtatásoknál is, a midőn a Károli bibliájánál az eredeti szöveggel jobban megegyeznek, a Bátori László, a Benczédi Székely István, a Heltai Gáspár, a Melius vagyis Horlii Juhász Péter, a Káldi György, és a Komáromi Csipkés György-féle fordításokat kell felhasználni, mint a melyekben a XV. a XVI. és a XVII. század nyelvkincse is fel van dolgozva ; sőt felhasználhatók a régi magyar irodalom világi és egyházi (pl. Geleji Katona István, Bornemissza Péter stb. művei) termékei is, ha itt-ott czélunknak megfelelő jó, erőteljes és szabatos kifejezést kaphatunk belőlük, mint a hogyan pl. a Revised" is több helyütt megjegyzi előszavában, hogy ezt vagy amazt a szót Shakspearetől vette. Az archaismusoknál csak arra kell ügyelni, hogy oly kifejezések, melyek a nyelvhasználatból teljesen kivesztek s melyeket az irodalmi nyelv nem is elevenített fel, teljesen mellőztessenek. Fentebb czélzatosan emeltük ki, hogy „alapul a most közkézen forgó Károli Gáspár-féle bibliafordításnak kell szolgálnia", mert a mint sokak előtt ismeretes, az a Károli Gáspár-féle fordítás, a mely Visolban jelent meg 1590-ben addig, míg belőle a ma használatban levő biblia lett, sok kézen ment át. E sok kéz tagadhatlanul egyet-mást javított is, de viszont rontott is rajta, ügy hogy a mai fordításunk már a legtöbb helyütt annyira eltér a Károli 1590-ben kiadott művétől, hogy szinte bátran utalhatunk arra is, a midőn az új átdolgozás forrásaiul szolgálandó fordításokról szólunk. A „Visoli bibliát" először Szenczi Molnár Albert javította ki s adta ki előbb Hanoviában 1608, majd Oppenheimban 1612-ben. Azután „nagy gondossággal gyökeresen megigazítva" adta ki Tótfalusi Kiss Miklós Amsterdamban 1685-ben másodszor ugyanott 1700-ban. Károli fordítását egykét helyen való javítással később Bél Mátyás adta ki Lipcsében 1727-ben, majd Szatmárnémeti Pap István és Török Ferencz 1771-ben, Mosótzy Insütóris