Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A lélekvásárló téritvények kérdéséhez (Vitéz Lajos)

92 tartása mellett a város polgármestere által összeadatja magát a leánynyal; az actus után pedig az illetők mint férj és nő térnek vissza. A dolog azonban nem maradt abban. A szülők el vannak keseredve, a közvélemény fel van zavarva, s általános ingerültség, izgatottság és beszéd tárgya a polg. iskola igazgatójának ilynemű házassága : végre — a mi épen legérdekesebbnek Ígérkezik — az iskolaszék elé kerül az ügy. — Az iskolaszéken az a vélemény akar magának érvényt szerezni, hogy a polg. iskola igazgatója hazai törvényeink ellenében lépvén házasságra — a házasság tehát mint olyan érvénytelen — s nem egyébb, mint concubinatus, ennélfogva erkölcsi kihágás. — Ennek ellenében egy másik vélemény nyert kifejezést, hogy t. i. egyrészt az iskolai szék nem lévén biróság, Ítéletet e tárgyban nem mondhat, s megindítandó fegyelmi eljárás iránti kérvényét is a megelőzött vizsgálatra kivánja alapítani. — Szavazás alá kerülvén a dolog a szavazatok a két vélemény között megoszolnak 6—6 ellen, ezen elnöklő polgármester dönt s erkölcsi kihágásnak declaráltatik a házasság. Érdekesek a mellék körülmények is. A házasság ellenzői hajlandók kibékülni a házassággal, az esetben, ha az illető convertál. — De váljon az által a megtörténtet meg nem történtté fogják-e változtathatni? A másik alternativa a mit a férj elé állítanak, hogy a nőt bocsássa el : de ez által nem maga ismerné-e be házasságának törvénytelenségét? Hazai törvényeink értelmében e házasság — természetesen törvénytelen, s ha az illető — mert épen egy nevelőintézet élén áll hivatalától elmozdíttatik, vagy szelídebb esetben áthelyeztetik, az csak a viszonyok természetes folyománya leend. Azonban mindebből nem az következik, hogy az erkölcsi sülyedés s romlottság megalázó ítéletét mondjuk ki felette ; — de igenis véleményünk szerint következik ebből, hogy mint minden emberi intézmény úgy különösen hazánkbeli házasságra vonatkozó törvényeink tökéletlenek, gyarlók, s ebből folyólag következik az is hogy e tökéletlenséget a mennyire lehet helyesbíteni kell, s ezt elébb-utóbb, a polgári házasság útján tenni a mai társadalmi viszonyok elengedhetlen követelményei ! Érdekkel nézünk az ügy további fejlődése elé, s annak idején el nem mulasztandjuk lapunk közönségét a történtekről értesíteni. * * A fentebbi sorok megírása óta a nagyszombati polg. iskolai igazgató házassági ügye újabb stádiumba lépett. E napokban tárgyalta azt a pozsonymegyei közigazgatási bizottság. Az előadó Eóth József kir. tan. és tanfelügyelő határozati javaslatában kimondatni kivánja, hogy a (bár külföldön kötött) polg. házasságot sem erkölcstelenségnek sem erkölcsi kihágásnak bélyegezni nem lehet; — s így ezen az alapon a nevezett ellen a fegyelmi vizsgálatot sem ! — Megjegyzi egyúttal, hogy azon kérdés eldöntése : váljon a polg. házasságban élés hazánkban a tanítói állással megegyeztethető-e? a legfelsőbb forumot, a ministert illeti. A tanfelügyelő javaslata — két szavazatot kivéve — az összes szavazatokkal elvettetett, s a megyei bizottság a fegyelmi útat elrendelte. A tanfelügyelő a ministerhez fellebbezett — s ezzel a végeldöntés a minister kezébe van letéve. A zsinatok gyakran tévedtek, s tévedhettek ez esetben is. Váljon a pápa Ítélete meg fog-e felelni az igazságnak ? Tudva lévő dolog, hogy a pápa sem csalhatatlan ! annál kevésbbé a magyar kultusz-miniszter ! Farkas Gejza. k lélekvásárló térítvények kérdéséhez. Oly gyakoriak a visszaélések, melyeket a róm. kath. plébánosok vegyes házasságok kötése alkalmával térítvények kierőszakolása által elkövetnek, hogy állandó rovatot lehetne nyitni az „Ev. Egyház és Iskola" hasábjain az ezekről szóló közlemények számára, s oly megbotránkoztatók ezek, hogy minden becsületesen gondolkozó ember kérdezi : találkozhatik-e még a XIX-ik században pap, ki a rozsnyóihoz hasonló, lelkiismeret szabadságát és — törvényt sértő térítvény szöveget képes szerkeszteni, azt keresztény emberekkel aláíratni s a plébánia — jegyzőkönyvébe bevezetni ? Feljogosítottnak érzem magam e felszólalásra, mert egyházamban is hasonló esetek fordúlnak elő. A rozsnyói lélekvásárlási térítvény után, a melynek — szövege az „Ev. Egyház és Iskola" f. évi 9-dik számának kitűnő vezérczikkében közölve volt s mely méltó felháborodást keltett nemcsak a magyarhoni prot. egyház köreiben, hanem, úgyhiszem mindenütt, a hol olvasták s valahol a vallásszabadság szeretet és felvilágosodás fényes fáklyája lobog s nem tiporják lábbal — az ország szentesített törvényeit s prot. egyházunk — törvény adta jogait, hadd álljon itt az uza-panyiti eset, mely H. Gy. meleghegyi ev. hívemmel történt. Említett hívem még a mult év márczius havában megjelent az uza-panyiti róm. kath. plébánosnál s elmondta neki szándékát, mely szerint D. J. róm. kath. nővel, ki a plébános egyházához tartozik, házasságra lépni kiván s kérte a kihirdetést. A plébános azzal fogadta s előtte határozottan kijelentette, hogy őket nem fogja a templomban, hanem csak a szobában megesketni addig, míg meg nem igérik, hogy a vegyes házasságból születendő mindkét nembeli gyermekeiket a róm. kath. egyházban kereszteltetni s róm. kath. hitben neveltetni fogják. Miután ezen vőlegény — becsületes keresztény ember módjára — minden áron a templomban és nem a szobában akart esküdni, de látta, hogy a plébános nem enged, másutt pedig nem esküdhetett, mert ebben ismét jegyese s ennek szülei akadályozták, kell nem