Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Konfessionális lutheránus irány (Raphanides Vilmos)

83 papok hitbuzgók és azon egyetemekből kerülnek ki a legnagyobb tudósok. Elismerem az ellenvetés erejét, csak hogy ott nagy szerepet játszik a német lelkület, vulgo vér, a mit az éghajlat is nagyban befolyásol. A magyar vér tüzesebb s hajlóbb az élvekre s ígv annak korlátokat kell emelni A 40 -es években volt már arról szó, hogy theologus ifjaink tógát fognak viselni és az intézetben szállásoltatni. Már maga a tóga viselése visszatartaná az egyént akár milyen helyek látogatásától s mintegy figyelmeztetné állására és hivatására. Lutheránus. Konfesszionális lutheránus irány« Gaál M. t. barátom „az evang. egyházpolitika alapvonalai" czím alatt e lap 58. oldalán a többi közt ezeket mondja: „másik szélsőségbe csap át a konfesszionális lutheránus irány, mely az állam létezéséről és feladatairól alig akar tudomást venni, miután nála „az egyház is csak eszköz az üdv közvetítésében." Ezen irány annyira el van foglalva magával az egyénnel és a bűn theoriájával, hogy az eszményi ember miatt az eszményi társadalmat veszti el szemei elől. s evangyéliomot akar prédikálni akkor is, midőn valamely mathematikai problémát kellene megfejtenie." A tudomány és igazság érdekében, minden személyes és mellékes pártérdek kizárásával, mely mindig csak káros félreértések és czéltalan felhevülésekre szolgáltat alkalmat, mi sem a t. olvasó közönség épülésére, sem ezen lap becsének emelésére, a mint azt tapasztalni alkalmunk volt, épen nem alkalmas, ama állítás : — „konfesszionális lutheránus irány az állam létezéséről és feladatairól alig akar tudomást venni" — megczáfolására, idézem a konfessz. luth, irány fővezérének, magának a „lntheráuus pápának" az államra és az állam és egyház közti viszonyra vonatkozó nézetét, mely is így hangzik : „Staat und Kirche als zwei wesensverschiedene und gleichberechtigte Grössen anzusehen, das ist das Charakteristische der christlichen Anschauung und das Fundament der christlichen Gesellschaftsordnung. — Keine der beiden Mächte ist ein Knecht der andern, keine die gebie- : tende Herrin der andern. Sie sind beide unabhängig von einander. Aber sie stehen beide in Verbindung mit einander. Die absolute Scheidung beider Gebiete ist eine Abstraktion, keine Wirklichkeit, eine blosse Theorie, aber sie ist nirgends Thatsache und wird es niemals werden. Denn sie ist eine Unmöglichkeit. — Denn die realen Lebensgebiete sind auf das Mannig-* faltigste in einander verflochten. Man kann das Eine durch das Andere knechten, aber man kann sie nicht von einander reissen. Jeder solcher Versuch führt zu grösseren Konflikten als die sind, denen man dadurch entgehen will

, denn er würde wider die W irklichkeit streiten. Auf dem Papier ist eine solche Trennung leicht herzustellen. Ein einigermassen juristisch geschulter Kopf bringt leicht in Einem Tage eine ^Verfassung fertig, welche das Prinzip der absoluten Trennung von Staat und Kirche konsequent durchführt. Aber ein Anderes ist ein Gesetzentwurf auf dem Papier, und ein anderes seine Verwirklichung im Leben. Leicht bei einander wohnen die Gedanken, Doch hart im Räume stossen sich die Sachen. Keine der beiden Ordnungen soll sich in die Aufgabe der Andern einmischen. — Aber es sollen beide einander dienen, um so dem Gesammtieben des Volkes zu dienen. Der Staat dient der Kirche, indem er sie unter den Schutz seiner Ordnung stellt und ihr dadurch möglich macht, ihre Aufgaben in Friede und Sicherheit zu erfüllen; die Kirche dient dem Staate, indem sie das innere Leben seiner Glieder fordert und erhebt und ihnen dadurch sittliche Kraft und Freudigkeit gibt ihre Pflichten in rechter Weise zu erfüllen. So sollen sie beide selbständig neben einander und doch im Bunde mit einander stehen. — Es ist nicht genug, wie man pflegt, von der freien Kirche im freien Staate zu sprechen. Denn nicht zusammenhangslos und gleichgültig sollen sie neben einander stehen, sondern in ^lebendiger Wechselwirkung und Gemeinschaft." — így vélekedik Liithardt Apologie des Christenthums III. Theil 132. lapon és t. Látni való, hogy nem csak akar tudomást szerezni az állam létezéséről, de sőt azt annyira erősen hangsúlyozza, hogy nélküle egyházat sem akar gondolni, egyenlő rangra emelvén mind a két erkölcsi tényezőt. Hasonló szellemben írt Luther is, az államnak és a felsőségnek isteni rendeltetését hangsúlyozván. Állítólag egész erkölcsi világnézete alapult a tanon a „drei Gottesstiften "-ről : család, állam, egyház: très enim hierarchias ordinavit deus contra diabolum, scilicet oeconomiam, politiam, ecclesiam. Ezen tant G. M. t. barátom ugyan „modern protestáns felfogásnak" vindikálja, holott ezt a mint láttuk, a „konfesszionális lutheránus irány" hangsúlyozva hirdeti; — a modern protestáns felfogásnak épen az a jellemzője, hogy az államot hangsúlyozza, az államban látja az egyház jövőjét, oda gravitál, és ha a papiron ezt magára bizonyítani nem engedné, meggyőz arról a tapasztalat, — miként az egyház modern irányú férfiai napról napra jobban politizálnak, elvilágiasodnak. Ennek bizonyságául, álljon itt még néhány idézet Luthardtból : Man betont entweder den Staat auf Kosten der Kirche, oder man betont die Kirche auf Kosten des Staates. Jenes ist die moderne Staatsidee der pantheistischen Weltanschauung, dieses ist die Theorie Roms. — Daher haben Theologen dieser Richtung und Schule wie Rothe gelehrt, dass das Ziel der Kirche sei im Staate aufzugehen. — Hegel pedig így szól : „Der Staat ist der Geist, der in der Welt steht und sich in derselben mit Bewusstsein realisirt, während er sich in der Natur nur als das Andere seiner, als schlafender Geist verhält. Es ist der Gang Gottes in der Welt, dass der Staat ist."