Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Hallgassuk meg és gondolkodjunk fölötte (Bognár Endre)
74 Egykor az üldözőbe vett evangyélmi hitbuzgóság, felkereste a legeldugottabb rejtekhelyeket, odúkat és barlangokat, hogy azokat lelkiépülésre s isten dicsőitésére használja fel : a vallásos érzés megtalálta a több mértföldnyi távolságra eső templomot is, hogy benne szíve szerint imádkozhassék istenhez, s lelki üdvét munkálhassa, eszközölhesse a rokonkeblű, s egyformán elnyomott hitsorsosok között. Most a hitbeli buzgólkodást, a vallási gyakorlatot nem tiltja semmi, az istentisztelet-látogatás megengedett dolog mindenkinek, és valljuk meg, hogy nem is oly erény az most, mint annak előtte volt, a mikor azt látogatni evangyélmiaknak nem volt szabad : s itten észlelhető a visszahatás, daczára korunk szabadsága s felvilágosodottságának ; s szomorúan tapasztaljuk, azon emberi gyarlóságunk nyilvánulását, hogy a tiltott, és meg nem engedett iránt : kétszeresen érdeklődünk : az iránt pedig, a mit tenni illő, és egészen rendes dolog; közömbösek vagyunk. Egykor iskoláink is, nem voltak jobbak, mint most. A kiilömbség kettő közt az, hogy egykor az az iskolák mécsvilága sötétebb éjben, nagyobb homályban, és nagyobbfokú tudatlanság közt terjeszté fényét; azért annak világossága is szembe szökőbb, feltűnőbb o Ö J vala. Most a jelenlegi iskolák elektromos fénye, — melyekben minden szakra külön képesített tanárok vannak, — ha nem nagyobb is, de olyan bizonyosan van, csak fel nem tűnik oly nagyon a szemnek ; — mert többé a világosság terjesztése nem szorítkozik egyedül és kizárólag az iskolák szűk termeire, hanem a gomba módra megsokasodott napi lapok, heti közlönyök, folyóiratok s egyéb irodalmi termékek hatáskörébe is vág. Egykor — sokan emlegetik — a papok is buzgóbbak voltak, szt. hivatásuknak sokkal inkább szentelték magukat, fizetésre nem néztek, annak pontos kiszolgáltatását, s javítását nem kérték, hanem híveik javát, boldogságát hordozták egyedül szíveiken, hogy nélkülöztek, sokat koplaltak volna s szolgálatjuk jutalma, sehogy sem állt arányban hasznos működésökkel, azt még eddig legalább senki nem mondotta; mindazáltal a régi korból tanúskodhatnának a felől is a megholtak szellemei, ha azok t. i. beszélni tudnának, hogy bizony nem egy korán elhúnyt jeles lelkésznek, és derék tanárnak anyagilag sehogy el nem látott családjai a legnagyobb Ínségnek lettek áldozatai, vagy állásuknak megfelelő helyzett épen nem jutott osztályrészül. Most akár a tudományos készültséget, akár a jellemszilárdságot veszsziik tekintetbe, legalább én részemről nem látok semmi feltűnő külömbséget: sőta mai kor lelkészi-, tanári- és tanítói karok előnyeül, tudom be azt, hogv nem egyoldalúak, nem oly szögletesek, kivált a polgári társadalommal szemben, mint azok a jó öregek voltak, és ha önmagokról és Övéikről gondoskodóbbak is, az épenséggel nem válik semmi tekintetben hátrányukra, de még dicsére tökre, mert 1. Timoth. 5, 8 : „valaki az övéiről, és főképen az ő háznépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta, és a hitetlennél alábbvaló." Ne emlegessük sokat a régi kort, meg vannak annak sok jó tulajdonai mellett, fogyatkozásai, gyarlóságai, árnyoldalai is, s az egykori lelkészek mííködésök terén kevesebb nehézségekkel, kisebb akadályokkal találkoztak, mint a maiak, a mikor most már nem csak együgyűség, babona előítéletek ellen kell harczolnunk, küzdenünk; hanem mindenféle kigondolható, s nem ritkán tudományos ábra alatt is jelentkező hóbortokkal, tudákossággal, álmí v eltséggel, s az embereknél egész bosszantásig féktelenül nyilatkozó furcsábbnál furcsább személyeskedésekkel. jß ss Péte r. Hallgassuk meg ég gondolkodjunk fölötte. A „Budapesti Hirlap" február 21-diki számában „Hanyatlás" czím alatt vezérczikket ír ellenünk, rólunk. Hallgassuk meg, és gondolkodjunk felette! A czikket a következőkben kivonatosan adom elő : „Szegény boldogult Győry Vilmosunk utódját csak most választhatta meg a budapesti evang. hitközség. — Sok keresés, utánjárás kellett hozzá, mig talált egy alkalmas férfiút a magyar luther. papok közt e lelkészi állásba. Ez a pap választás egy igen sajnos helyzetet derített föl, melyből jó lesz mielőbb kibontakozni A luth, papság szellemi színvonalának hanyatlását értjük Mig más magyar felekezet szinét és diszét bírja papjaiban, addig a luth, papok közt alig találunk egy-két névnél többre, melyet szélesebb körben .... ismernének. — Haubner és Székács óta még az egyházi szónoklásban is hanyatlott a luth, papok híre, tekintélye nálunk Nézzünk körül a magyar közéletben. A hol a nemzeti műveltség intézményekkel bir, hol hivatott elmék nemzeti missziót teljesíthetnek : az akadémián, egyetemen, irodalmi társulatokban, művészetek körében, — a magyar papság mindenütt ott van a kultura művelői közt. — Haynald, Schlauch, Ipolyi, Fraknói, Bubics sat. — De hol maradtak, hol vannak a kiváló alakok a lutheránus papságból ! ? A négy püspök közül Czékus emelkedett legmagasabbra, — Karsay jó adminisztrátor. A többi elvegyül a nyers tömeg középszerűségei közt Jól tudjuk mi, hogy a nagy emberek születnek. . ... De tudjuk azt is, hogy a hol a közszellem a kiválóságra törekvésben annyira lankadt . . ., ott a hiba az intézmények körül sem hiányozik atik. Az iskolák rendszerében, főleg a pap növendékek tökéletlen fölsőbb kiművelésében látjuk mi a baj forrását. —" Remediuműl ajánlja, hogy a három theol. inté-
