Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Hallgassuk meg és gondolkodjunk fölötte (Bognár Endre)

74 Egykor az üldözőbe vett evangyélmi hitbuzgó­ság, felkereste a legeldugottabb rejtekhelyeket, odú­kat és barlangokat, hogy azokat lelkiépülésre s isten dicsőitésére használja fel : a vallásos érzés megtalálta a több mértföldnyi távolságra eső templomot is, hogy benne szíve szerint imádkozhassék istenhez, s lelki üdvét munkálhassa, eszközölhesse a rokonkeblű, s egyformán elnyomott hitsorsosok között. Most a hitbeli buzgólkodást, a vallási gyakor­latot nem tiltja semmi, az istentisztelet-látogatás meg­engedett dolog mindenkinek, és valljuk meg, hogy nem is oly erény az most, mint annak előtte volt, a mikor azt látogatni evangyélmiaknak nem volt szabad : s itten észlelhető a visszahatás, daczára korunk szabadsága s felvilágosodottságának ; s szomo­rúan tapasztaljuk, azon emberi gyarlóságunk nyilvá­nulását, hogy a tiltott, és meg nem engedett iránt : kétszeresen érdeklődünk : az iránt pedig, a mit tenni illő, és egészen rendes dolog; közömbö­sek vagyunk. Egykor iskoláink is, nem voltak jobbak, mint most. A kiilömbség kettő közt az, hogy egykor az az iskolák mécsvilága sötétebb éjben, nagyobb homály­ban, és nagyobbfokú tudatlanság közt terjeszté fényét; azért annak világossága is szembe szökőbb, feltűnőbb o Ö J vala. Most a jelenlegi iskolák elektromos fénye, — melyekben minden szakra külön képesített tanárok vannak, — ha nem nagyobb is, de olyan bizonyosan van, csak fel nem tűnik oly nagyon a szemnek ; — mert többé a világosság terjesztése nem szorítkozik egyedül és kizárólag az iskolák szűk termeire, hanem a gomba módra megsokasodott napi lapok, heti köz­lönyök, folyóiratok s egyéb irodalmi termékek hatás­körébe is vág. Egykor — sokan emlegetik — a papok is buz­góbbak voltak, szt. hivatásuknak sokkal inkább szen­telték magukat, fizetésre nem néztek, annak pontos kiszolgáltatását, s javítását nem kérték, hanem híveik javát, boldogságát hordozták egyedül szíveiken, hogy nélkülöztek, sokat koplaltak volna s szolgálatjuk jutalma, sehogy sem állt arányban hasznos működé­sökkel, azt még eddig legalább senki nem mondotta; mindazáltal a régi korból tanúskodhatnának a felől is a megholtak szellemei, ha azok t. i. beszélni tud­nának, hogy bizony nem egy korán elhúnyt jeles lelkésznek, és derék tanárnak anyagilag sehogy el nem látott családjai a legnagyobb Ínségnek lettek áldozatai, vagy állásuknak megfelelő helyzett épen nem jutott osztályrészül. Most akár a tudományos készültséget, akár a jellemszilárdságot veszsziik tekintetbe, legalább én részemről nem látok semmi feltűnő külömbsé­get: sőta mai kor lelkészi-, tanári- és tanítói karok előnyeül, tudom be azt, hogv nem egyoldalúak, nem oly szögletesek, kivált a polgári társadalommal szem­ben, mint azok a jó öregek voltak, és ha önmagok­ról és Övéikről gondoskodóbbak is, az épen­séggel nem válik semmi tekintetben hátrányukra, de még dicsére tökre, mert 1. Timoth. 5, 8 : „valaki az övéiről, és főképen az ő ház­népéről gondot nem visel, az a hitet meg­tagadta, és a hitetlennél alábbvaló." Ne emlegessük sokat a régi kort, meg vannak annak sok jó tulajdonai mellett, fogyatko­zásai, gyarlóságai, árnyoldalai is, s az egy­kori lelkészek mííködésök terén kevesebb nehézségek­kel, kisebb akadályokkal találkoztak, mint a maiak, a mikor most már nem csak együgyűség, babona előítéletek ellen kell harczolnunk, küzdenünk; hanem mindenféle kigondolható, s nem ritkán tudományos ábra alatt is jelentkező hóbortokkal, tudákos­sággal, álmí v eltséggel, s az embereknél egész bosszantásig féktelenül nyilatkozó furcsábbnál furcsább személyeskedésekkel. jß ss Péte r. Hallgassuk meg ég gondolkodjunk fölötte. A „Budapesti Hirlap" február 21-diki számában „Hanyatlás" czím alatt vezérczikket ír ellenünk, rólunk. Hallgassuk meg, és gondolkodjunk felette! A czikket a következőkben kivonatosan adom elő : „Szegény boldogult Győry Vilmosunk utódját csak most választhatta meg a budapesti evang. hit­község. — Sok keresés, utánjárás kellett hozzá, mig talált egy alkalmas férfiút a magyar luther. papok közt e lelkészi állásba. Ez a pap választás egy igen sajnos helyzetet derí­tett föl, melyből jó lesz mielőbb kibon­takozni A luth, papság szellemi színvonalának hanyatlását értjük Mig más magyar felekezet szinét és diszét bírja papjaiban, addig a luth, papok közt alig találunk egy-két névnél többre, melyet szélesebb körben .... ismernének. — Haubner és Székács óta még az egyházi szónoklásban is hanyatlott a luth, papok híre, tekintélye nálunk Nézzünk körül a magyar közéletben. A hol a nemzeti műveltség intézményekkel bir, hol hivatott elmék nemzeti missziót teljesíthetnek : az akadémián, egyetemen, irodalmi társulatokban, művészetek köré­ben, — a magyar papság mindenütt ott van a kul­tura művelői közt. — Haynald, Schlauch, Ipolyi, Fraknói, Bubics sat. — De hol maradtak, hol van­nak a kiváló alakok a lutheránus papságból ! ? A négy püspök közül Czékus emelkedett leg­magasabbra, — Karsay jó adminisztrátor. A többi elvegyül a nyers tömeg középszerűségei közt Jól tudjuk mi, hogy a nagy emberek születnek. . ... De tudjuk azt is, hogy a hol a közszellem a kiválóságra törekvésben annyira lankadt . . ., ott a hiba az intézmények körül sem hiányoz­ik atik. Az iskolák rendszerében, főleg a pap növen­dékek tökéletlen fölsőbb kiművelésében látjuk mi a baj forrását. —" Remediuműl ajánlja, hogy a három theol. inté-

Next

/
Thumbnails
Contents