Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyílt levél ifj. Jeszenszky Károly paptársamhoz (Draskóczy Lajos)

4 leírni lehetetlen. Egy öreg atya egyszer ezt mondta a fiának : ,,ha végezni akarsz : eredj magad; ha bonyolítani akarsz : írj levelet." Ebből ugyan nem az következik, hogy levelet soha ne írjunk; de ne oly ügyekben, a melyek egyesegyedül csak élőszóval elintézhetek. S ilyennek tartom én, az én gondolatom szerint azt az ügyet, a melyről én Tiveletek élőszóval beszélni akartam; de hát nem bírtam idáig czélt érni. Sőt ellenkezőleg : ime előttem fekszik nyilt leveled, a melyben nagyon bántasz engem; igen nagyon, ok nélkül felettébb bántod Achim esperest; s mindenek felett bántod a mi „lutheránus" voltunkat. Ennyi bántalom mellett, épitést nem veszek észre soraidban, sőt hitem szerint, azt a rokonszenvet, a melylyel irántunk a tót és német paptársaink vannak, rombolással megtámadod. Ily eljárással azután, úgy elzavarod a tótokat és németeket a magyar nyelv szeretetétől, hogy az angyalok ékes karával sem lehet őket visszaédesgetni. Ez az én hitem és meggyőződésem. A mi most már a jelzett bántalmakat illeti, beszámolok Néked azokkal. Hogy én a ,,szeretet", „testvériesség", ,,tündöklő" és „sziveket hóditó" bizonyságot adni elég nagylelkű voltam. Ugyan mi az? Károly! Feltetted rólam, hogy én Achim esperes irányában az enyimhez hasonló hódoló nyilatkozatra akarlak birni. Hát ez ugyan micsoda? No meg hogy kár, hogy világosabban nem fejeztem ki magamat : mi az a jó, a melynek eltaposásától félek, s mi az a rosz, a melynek felemeléséről cassandrai jóslatokat hangoztatok. Fel vagy-e Károly jogositva hozzám így szólani, míg akár Nálad, akár nálam engem meg nem hallgattál? Végre : hogy nekem nemes törekvésem, hogy Téged Achim esperes lábaihoz visszavezesselek! Hallgass ide Károly! Hallod-e? Ha engem valaki bűnömért sújt, ha van : jól teszi! megérdemlem! — De ha valaki csak feltevésből indul ki, elképzeli magában, hogy én ilyen vagy olyan vagyok, ezt vagy azt akarom, s azért sujt : ez a cselekedet előttem nem alapos, nem igazságos, nem keresztyéni! Ha a magyarok mindnyájan ilyenek volnának : nem érték volna meg az ezeredik esztendőt. Alapot arra, hogy oly feltevésekből ki ne indúlj, szarvasi beszédeimből magán és nyilt levelemből szerezhettél volna. A feltevésekre nem adhattam okot, mert világosan kértelek : tanácskozzatok, vagy hát : tanácskozzunk, s a miben megállapodunk, azt kövessük! Építsünk! Senkit ne bántsunk! Nem a magam egyéniségét akarom valakire ráerőszakolni! Hanem tanácskozni s a megállapodást végrehajtani! Személyekkel én nem foglalkoztam, hanem ügygyei, s Titeket is erre kértelek s kérlek. — Hogy pedig én embert, ember lábaihoz vigyek : azt egész múltam tagadja, s meg vagyok felőle győződve, hogy ilyen dologért, első sorban, Achim esperes taszítana el magától mint hitvány teremtést ! Látod Károly! mi alaptalanúl s mi iszonyatosan tudsz te bántani, s azt gondolod sot állítod, hogy te bántani nem akarsz. A helyett, hogy közelednél felém, azt a hitet ostromlod bennem, a mely Téged előttem felemel. Pedig Neked engem — még meg nem hallgattál, nem szabadna bántanod. Ha teszed : sem bölcsnek, sem tapintatosnak nem mondhatlak. Én - Téged két csukott levelemben tanácskozásra hivtalak, s megírtam azt is, hogy kivűled kiket hívtam még meg. Azt is jeleztem, hogy ha engem hívtok, más helyre is elmegyek. Tanácskoznunk kell, mert ha magadban folytatod útadón való haladásodat : sem bölcs, sem tapintatos nem leszel, új hibákat fogsz elkövetni, én ezen kifejezéseket nem szántam nyilvánosság elébe, Te magad tártad azokat fel. Megmaradok nézetem mellett : nem írni, hanem tanácskozni kell. De most már — részemről — be kell várni a tavaszt, mert a tél nálam sem sok vendégfogadásra, sem utazásra nem alkalmatos. Addig, mig nem tanácskoztunk, egy betűt sem szabad — szerintem — a kérdéses tárgyról írni. Különösen Neked nem, mert meg sem tudsz mozdúlni, hogy az esperest ne bántanád, és pedig nem tárgyi okért, hanem azért, mert ő a te eszményképednek meg nem felel. Szívesen elismered Achim esperesnek általam kiemelt erényeit s érdemeit, hazafiságában nem kétkedel; de mert szerinted nem áll oly magasan, mint Szász Károly, arra használod lelki szabadságodat, hogy őt kipellengérezed s azt mondod, hogy ez által őt emelni akarod, oda, a hol Szász Károly van, s akkor követed és támogatod. így akarsz Te magyarosítani? Hiszed, hogy most már majd igyekszik Áchim esperes a Te eszményképedet magában megvalósítani? — Vagy pedig tán helyérő] elűzöd, s Szász Károlyhoz hasonlót ültethetsz a székébe? Vagy talán igazán tőlem várod, hogy én mondjam meg neki, milyen legyen ő? Vagy talán valami új nevelési rendszer szerint, a tótnak elsőbb be kell szakgatni a fejét, le kell róla szedni a keresztvizet, s azután kell megtömni magyar nyelvvel? — Lehet, hogy az én jó Atyámnál vannak különb atyák ; de nem volnék jó fiú akkor, ha a különb atyák felől való eszményképpel tömném meg fejemet, elfordúlnék saját jó Atyámtól, még újságban is megmondanám neki, hogy az én eszményképemet valósítsa meg magában, s csak akkor fogom én őt szeretni! S mikor kérdenék tőlem : „mért teszed ezt?" felelném : „emelni akarom Atyámat!" Én ettől visszaborzadok! én Atyámat senkivel nem hasonlítom össze : nekem úgy legdrágább, legnagyobb, legkedvesebb, legboldogitóbb a mint van, mert ő az enyim! Anyámnál is lehetnek finomabb, műveltebb, eszményképnek valóbb nők; de azért csak az én Anyám 0, a kiben az én hű szeretetem minden női tökéletességet összpontosít. S ilyenné engem az evangyéliom nevelt. A vallásos szeretet ezen ereje nélkül, nincsenek oly kötelékek, a melyek a házastársakat, testvéreket, hitsorsosokat, honpolgárokat összefűzzék! Nem a nyelv, hanem a „tiszta erkölcs" az erények tartják fel a Hazát! Ellenkező esetben a hellén és latin classicus nyelvek nem volnának holt nyelvek. Azért fáj nekem, mikor a magyar hibázik,