Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Az apostoli gyülekezet (Binder Jenő)

63 politika iránti tekintetből elhallgattak vele, nehogy a Carlisták és a köztársaságiak fegyverkezhessenek; sőt nemcsak a világ előtt titkolták el gondosan e betegséget, hanem még maga a király sem sejthette gyors végét. E veszteség mindinkább feltűnik; mert a király bátor, jóakaró volt és országa iránt részvéttel viseltetett. Nála csak az volt a b

aj> hogy ultramontán környezete és ministerei által le volt foglalva. E körülményből megmagyarázható, hogy az ultramontánok a provincziában miért lehettek oly vakmerők, hogy pl. Besullo nevű faluban a kis ev. gyülekezetet a házon belüli énektől eltiltották, mivelhogy ez a szomszédokat zavarja. Sagasta és társai szabadelvüebbek és ennek hasznát tapasztalják is a kisded ev. gyülekezetek. Nagy elégtételül szolgált a missziónak, hogy az általa szerkesztett „Gyermekbarát" czímíí képes lap, mely a vasárnapi iskolákban 3000 példányban kel el, Mexikóban és a spanyol Délaraerikában is keresett czikk. A new-vorki vasárnapi-iskolaegylet ugyanis jelenti : ..Folyton keresik a ,E1 Amigo de la Infancia' nevű képes lapot; keresik pedig azt nemcsak gyermekek, de katonák, vámhivatalnokok és kereskedők is. E lap terjesztése elé akadályt nem gördítenek, mivelhogy Madridból való; mert a római egyház csak New-Yorkból való lapokat szokott eltiltani." — Nevezetes, hogy a madridi egyetem héber tanára legszigorúbban eltiltja hallgatóit a Londonban nyomatott héber bibliák vételétől, mivelhogy ezek protestáns könyvek ! — hanem a Lipcsében megjelent Hahn Agost-féle bibliákat ajánlja, annélkül hogy tudná, hogy ezeknek mind kiadójok, mind nyomtatójok protestánsok. Egészen így akadálytalanul járja be Mexikót a madridi Amigo, mivelhogy a katholikus Spanyolországból való. A nyomdának múlt évben a misszió részére nagy dolga volt. Kiadták spanyol nyelven a Heidelbergi kátét, azon fordításban, melyet Abendrot flamandi kereskedő készített 1627-ben s melyért a fordító és terjesztő Tolédo piaczán, mint nyolczvanéves aggastyán megégettetett. Kiadták azon utazást is, melyet múlt évben Andalúziában a földrengés helyszínére tettek a téritők. Angolból lefordították a „Tengerből kimentve" czimű beszély t s a vasárnapi iskolák énekeskönyvét. Hozzá is fogtak a biblia fordításához, mivelhogy az eddigi Cassiodoro de la Reina-tól való nagyon hibás és elkészültek Máté evangvéliomával, melyet a miszszió saját szemléjében, a Rivistában bocsátanak közre. Munkában van egy világtörténet. Az Assuriában való Ínségeseknek munkaadás által nyújt a misszió pénzsegélyt. Láng Adolf. Lipcse. — „Az apostoli gyülekezet." — Mult esztendőben bátor voltam, e kedves lap tisztelt olvasóinak egy rövidke czikkben a „Mormon" — vagy a mint hívei nevezik — „az utolsó napok szentjeinek egyházát" bemutatni; alkalmam volt azóta más azzal rokon vagy pedig tőle egészen különböző vallásgyülekezeteket meglátogatni; és szándékom azokat a tisztelt olvasóközönséggel megismertetni. Hogy azonban valaki az én ismertetésemhez nagy reményeket ne kössön valahogy, előre is kijelentem, hogy nem az egyes gyülekezetek keletkezését, azok történeti fejlődését akarom adni, hanem azok lényegét röviden körvonalozva, inkább azon benyomásra akarok szorítkozni, melyet rám tettek és véleményem szerint minden tárgyilagosan szemlélőre mindég tenni fognak. Mint a „ Mormon"-nal rokon gyülekezet, első sorban az ,.ápostoli gyülekezetről" akarok beszélni. — Ennek is mint amannak a szép költői néven kivűl még egy más prózai is vagyon, melylyel a hiveken kivűl mindenki szokta megjelölni, nevezvén azt „Irving gyülekezetének" hiveit pedig röviden „Irvingianusoknak." — A prózai nevet megalapítójuk „Irving" skót pap neve után kapták. — Irving mélyen vallásos egyén, a mellett kitűnő szónok, prédikáczióiban az angol egyháztól eltérő tanokat hirdetett, azért többszöri megintés után az államegyházból kizáratott. — 0 azért nem szűnt meg prédikálni, és számos hallgatói lassanként hiveivé váltak. — Ő maga kevésbé, de követői halála után mind inkább külsőségekre kezdtek nagy súlyt fektetni, és az vezetett a gyülekezet jelen alakjához. Szorosan ragaszkodva a biblia betűihez, az ős apostoli gyülekezetet akkép akarják újra létesíteni, hogy minden a bibliában csak előforduló hivatalt megvalósítanak. Bírnak „apostolokkal", „evangélistákkal", „prófétákkal", „tanítókkal' stb. stb. — Rokon a Mormonokkal azon hitök, hogy a Krisztust a közel jövőben várják, a ki itt megalapítja az Isten országát és természetesen az „apostoli gyülekezet" hiveit előnyben részesíti, azokat nagy hivatalokra juttatván. — Gyakori istentisztelet az Irvingianismus jellegéhez tartozik, és a lélekvadászatot is nagyban űzi, mely utóbbi czélból rendes istentiszteletek tartatnak „keresztyének" számára, a hol is vagy egészen nyiltan, vagy pedig — durch die Blume — megmondják mindenkinek; hogy ha üdvözülni akar, akkor lépjen minél elébb az „apostoli gyülekezetbe." Sokkal érdekesebb egy olyan istentiszteletnél, a rendesen vasárnap délelőtt tartatni szokott „Feier der heiligen Eucharistie", a mikor is maguk közt vannak. — Berlinben több más theologussal jelen voltam egy olyan ünnepi cselekvénynél. Az egész cselekvény az Úrvacsora elkészítéséből állott, melynél mintegy huszonnégy „angyal apostol" stb. közreműködött. — Gyertyákat gyújtottak és oltottak, edényeket hoztak és vittek, a közben meg oly borzasztó tömjénfüstöt csináltak, hogy még a hívek közül is sokan köhögtek, a gyülekezet az alatt vagy állva énekelt vagy ismét ülve hallgatta a rejtélyes mondatokat, melyek az oltár felől hangzottak. Végre elkészült az Úrvacsora, mely azután két színben kiosztatott, és melyet a papság, azután a gyülekezet élvezett. — A mire az „Irvingianusok" büszkék — az akkor sem maradt el, tudni illik az Ur testének élvezése után. a szent lélek megszállt egyeseket, a kik egymás után értelmetlen szavakban kezdtek beszélni (glossolalia). — Hogy ezen nyelvekben beszélés nem annyira közönséges csalás, mint inkább a phantasia túlcsigázásának és a tömjénfüst elkábultatásának eredménye — könnyen belátható ; az azonban nem zárja ki azt, hogy némely egyháztag figyelemébresztés czéljából talán akarattal a legvadabb dolgokat glossolálja." Órák múlva kábult fővel kitántorogtunk a kápolnából és már-már kezdtük egymásnak benyomásainkat elbeszélni, mire egyszerre csak tapasztaljuk, hogy egy Irvingianus hozzánk csatlakozik. — Barátságosan megszólít, és mintha csak megértette volna észjárásunkat, következőket mond : „Uraim, természetesnek találom, — hogy önöknek istentiszteletünk üres czeremoniának, komédiának látszik, de csak jöjjenek el többször, iparkodjanak rejtélyes titkaiba