Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Karácsoni vallomásunk (Bierbrunner Gusztáv)

•423 óhajtja, az Idvezitő és az emberek szívei közt a papi uralom válaszfalát helyreállítani akarja. Ez ellen pedig szót emelni mikor volna nagyobb kötelesség a protestáns keresztyénre nézve, mint épen karácsonkor, a midőn Idvözitőnk legközelebb áll szívünkhöz és születésének szent napja hangosan arra hív fel, hogy őszinte és valódi protestáns szellemű karácsoni vallomást tegyünk. Hogy elhamarkodva ne járjunk el, vessünk egy futó pillantást a középkorra. Hosszú korszak volt az. Tartott a nyugoti róm. birodalom Odoakar által eszközölt bukásától Amerika felfedezéséig, 476-től 1492-ig, tehát' 1016 évig. Ily nagy száma az éveknek már magában véve is nagy gondolat és egyházi szempontból annál inkább figyelemre méltó, mert a középkor minden erejét a vallás, helyesebben az egyház érdekében emésztette fel. A középkor kezdete épen abban a pillanatban lepte meg az egyházat, midőn a legnagyobb ellentétben állott Idvözitőnk amaz intésével : A szellem elevenít, de a betű öl. Keserves liarczok folytak a miatt, valljon Jézusnak egy vagy két természete volt-e? Zeno császár 482-ben az Egyiptomban, Palestinában és Szyriában lakó keresztyéneket, kik Jézusnak csak isteni természetében hittek, azon közvetítő indítvány által akarta megnyugtatni, hogy jövőben emígy Írassék körül a dolog : Jézus Krisztus isteni voltánál fogva egy lényegű az atyával, emberiségénél fogva egy lényegü az emberekkel; az isteni és emberi lényegnek egyesülése összevegyülés nélkül történt benne. Krisztus nem képez két, hanem csak egy lényt. Azonban így mégis csak a kalczedoni zsinat határozata Jézusnak két természetéről maradott érvényben. A viszálykodás tovább fejlődött. A hol két természet létezik, ott két akarat is nyilvánulhat. Ez volt az uj tétel, mely az egyház békéjét megzavarta. A monophysiták ezen uj tételt visszautasították s így monotheletákká lettek. Már 168-évig tartott a terméketlen harcz, a midőn 630-ban Heraclius császár, Paulus, armeniai püspökkel, Anastasius, hierapolisi e's Sergius, konstantinápolyi patriarkával tanakodva, parancsot adott ki, hogy ezentúl a Jézusnak egy akaratáról szóló tannak kell képeznie az egyháznak igaz hitnézetét. De a béke még sem állott helyre; a viszonlagos elátkozások újra fellobbantak, mert III. János, róm. püspök az egy akaratról való tant 641-ben elátkozta. Uj 50 év lefolyása után 680-ban Constantinus Pogonatus császár Konstantinápolyba a 6-ik egyetemes zsinatot összehíván, itt az Agathó, róm. püspök által kifejtett tan Jézusnak két akaratáról véglegesen el lett fogadva, a monotheletákra pedig és a már meghalt Honoriusra, róm. püspökre, ki annak idejében Sergius nézetét helyeselte volt, átok mondatott ki. Elvalakára az idők folytával a semipelagianismus és a képek miatti tusakodások és üldözések is csillapulni kezdtek és az egyházi élet békésebb alakot öltött. Mindazáltal, ha valaki azt akarja velünk elhitetni, hogy ama kor visszaóhajtandó volna, karácsoni vallomásként kénytelenek lennénk azt válaszolni, hogy mi azon napokat nem óhajthatjuk vissza, mert bármily bámulatos theologiai vizsgálódást is mutatnak fel, mást nem eredményeztek, mint vallási gyűlöletet az egymástól eltérő hitnézetek miatt. A nyugoti egyház sem nyújt csábitóbb képet. Itt ugyan a hitnézet subtilitásaival annyira nem foglalkoztak. Kis Pipin óta, ki 755-ben az exarchátussal az episcopus universalist, azaz a pápát megajándékozta volt, az itteni főtörekvés a pápai hatalom növelésére irányult. Midőn VIII-ik János pápa 875-ben kopasz Károlyt német Lajos tiltakozása daczára császárrá koronázta, egy a német püspökökhöz intézett iratban nyilvánosan kijelentette, hogy a pápának jogában áll arra ruházni a császárságot, a kit ő arra méltónak talál, és hogy általában isteni intézkedés folytán kötelessége a fejedelmeket felülőrködni s túlkapásaiban fékezni. Hatalmasan segítették elő ezen a pápai hatalom biztosítása utáni törekvést az akkor tájban alkalmasint Mainzból kikerült úgynevezett pseudoisidori decretaliák. Különben VII-ik Gergely pápának dicsősége, hogy eme pápai mindenhatóság rendszeresítve lett. Tizenkét évi — 1073—1085 — pápasága alatt nem egyszer igen keményen nyilatkozott a fejedelmekről, 1076-ban ezt irja : „Quodsi sancta sedes apostolíca divinitus sibi collata principali potestate spiritualia decernens dijudicat, cur non et secularia." — És 1081-ben igy nyilatkozik : „Quis nesciat, reges et duces ab iis kabuisse princípium, qui Deum ignorantes superbia, rupinis, perfidia, homicidiis; postremo universis paene sceleribus numdi principe diabolo videlicet agitante, super peres scilicet homines dominari caeca cupiditate et intolerabili praesumtione affectaverunt.

4

4 Tetőpontjára emelte pedig a pápai mindenhatóságot III-ik Innocenc pápa 1198 — 1216-ig. Ezen pápa már azt állította, hogy a pápa az igaz Istennek helytartója a földön és Krisztus Péterre nemcsak az egyházi, hanem a világi kormányzást is reábizta. Jelszava az volt, hogy az apostoli szentszék a nap, a fejedelmek trónjai pedig a hold. íme, ily intézményü volt a középkor, és ha az apostoli szentszék a nap, akkor a kérdés csak az, mily élet fejlődött ki eme nap sugarai alatt? Nem akarjuk a karácsoni szent békét megzavarni mindazon kibeszélhetetlen sötét tettek felemlítésével, melyek a középkor folyamán az emberek sziveit nemcsak hétköznap, de a magas ünnepeken is irtózattal töltötték meg, csak Spanyolországra utalunk, a hol a szentszék napjának hősége 31,912 embert emésztett fel azért, mert a róm. kath. naptól irtózott és más világosság után sóhajtozott. Schlauch Lőrincz, szathmári püspök, az égboltozaton fénylő napot és a tiszta vallás napját Jézus Krisztust kioltani és ama III-ik Innocenc-féle napot visszavarázsolni akarja? — Értjük, de óhajtását nem oszthatjuk. — Úgy vagyunk azzal, mint az 1341-, 1347- és 1350-ik évi zsinatok ama fénynyel, mely Jézust a tábor hegyen körülragyogá, nem tudták, teremtett vagy nem teremtett világosság volt-e? Mi tudjuk, hogy a reformaczió előtt már néhány száza-