Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Rozsnyó
•409 itt szónokolt, az itteni első pap pedig Gilch Mátyás, 1568-ban. Ez időtől fogva egész századon át aranykorát élte egyházunk ; protestáns volt csaknem az egész város, úgy, hogy 1610-ben Thurzó György nádortól jogot nyert superintendenst választani magának, de nincs nyoma, hogy élt volna e joggal. I. Lipót félszázados uralma helybeli egyházunkra is a szenvedések kora volt. — 1636-ban jezsuiták hozattak Rozsnyóra ; Lippai György érsek a rozsnyói papokat jövedelmüktől fosztogatta ; 1671-ben Régius (király) Jakab magyar és Zarevuczius (Rőczei) Pál német-papot a tanitókkal együtt vad horvát csordák űzték ki a városból; az előbbi azonban visszajött, majd ismét elűzetve, hosszas hányatás után, mialatt Pozsonyba is idézve volt, másodszor is visszatérhetett 1681-ben, de már 1687-ben Biernst ein Menyhért német pappal s a tanitókkal együtt a várost újból elhagyni kényszeríttetett. Az elhagyott nyájnak 1705-ben II. Rákóczy Ferencz felkelése ismét pásztorokat adott, köztük 1709-ben Sárossy János superintendenst, de 1711-ben, febr. 13-án jezsuita fondorbodás őket vallásgyakorlatuk szabadságától és templomaiktól megfosztotta. — Ez időtől életük hányatás ; istentiszteletüket a szomszédos falvakon lakó nemesek szabad bekőségein (így Bisztrón Draskóczy Sámuel, — Berczitén Várady Mihály, Szirmay és utóbb Mariássy Ferencz telkein.) tartották s ez így tartott egészen II. József uralkodásáig, kinek szabadelvű kormánya felszabadítván prot. egyházainkat a bénító lánczoktól, helybeli egyházunk is azonnal felhasználta e drága időt s számkivetéséből visszatért lelkésze Major Sámuel vezetése alatt — még ideiglenesen egy csűrben tartották istentiszteletüket — 1784-től 1786-ig, tehát rövid 3 nyár alatt felépíttették a templomot, mely tömérdek mennyiségű felajánlott építési szereken, szekér és házi munkákon kivül 26,000 frt készpénzbe került (Akkor!) — Az új templom Advent I. vasárnapján lett felszentelve ; 100 éves jubileuma azért lett Advent I. vasárnapján megünnepelve. Míg a templomra őseink folyton költöttek, abba 220 pfton szószéket, 1600 pfton oltárt állítva, az iskoláról sem feledkeztek meg s míg 1783-ban egyetlen egy tanitókántor, már 1786-ban két rendes tanár, két segéddel tanította az ifjúságot, 1793-ban az iskolát Syntaxis és Rhetorikával gyarapították, 1794-ben tápintézetet alapítottak, 1805-ben 9600 pfton új pap és tanitólakot vettek, 1868-ban a tiszai kerület a tanoda mellé magyar tanszéket állított; 1818-ban letették a gymnasium alapját ; 1826-ban új leányiskolát építettek, úgy, hogy ez időn 2 lelkész és 6—7 rendes tanitó, néha segédekkel vezeték az egyház és iskola ügyeit. 1810-ben az eddig különvált magyar és német egyház egy felügyelő alatt és közös kormányzatban egyesült (ma már teljesen magyar.) 1836-ban a 800 pft költséggel újonnan fedett templomban tartá az áhítatos egyház félszázados templomszentelési jubileumát (Ez alkalomból az akkori lelkész Agomás Sámuel az „Augustana confessiót" magyarra fordította.) Rozsnyón is többször megfordúlt ; majd miután Krasznahorkán a vár legmagasabb csúcsáról ledobatván, martyrhalált szenvedett a Bebekektől, lett utódja — ki tanítványa volt — Lendischer . . . (lásd Mikulik „Kisvárosi élet" 174 lap.) S. L. 1844-ben új áldozatokkal a nagyobb leányiskola új ellátásáról kellett gondoskodni s majd midőn 1850-ben az akkori kormány új iskolaszervezési rendelete nyomán a helybeli tanodát 8 osztályúvá kellett átalakítani, ismét bekövetkezett az erőmegfeszités ideje s még e feladatot az egyház, áldozatot nem kiméivé megoldotta, ugyanez évben, 1850-ben a Haynau féle sérelmes vallási rendelet ellen erélyesen izgatva a rozsnyói egyház itt Rozsnyón vitte ki, hogy az esperesség, ő Felségéhez, itt készült protestáló feliratot nyújtott be ; majd meg 1853-ban az ev. tanároknál kormányi közegek által való vizsgálata ellen tiltakozott. — „S hogy az 59-iki pátenshez az akkori esperes ajánlására sem állhatott, kötelessége volt, nem érdeme; de a sorstól adott jutalma mégis az, hogy a gömöri esperesség autonom, egyházainak Csetnekről szuronyokkal elkergetett és esperességünknek e században kétségtelenül legkomolyabb gyűlése 1860. május 9-én itt tartatott." Ugyanezen 1859. évben új adakozások folytán az egyház a berzétei utczai paplakot újból felépítette... 1860-ban Melanchton Fülöp 3-százados ünnepének emlékét 344 frtos oltártakaró beszerzésével örökítette meg; 1861-ben a templomnak 3/ 4-százados jubileumát a 300 frtnyi költséggel újból meszelt templomban tartotta meg (A „Vázlat" tudós szerzője ez alkalommal szintén, mint az egyház addigi történetének megírója végzett nemes, hozzáméltó munkát.) Egyházunk utolsó negyedszázada nem kevésbé gazdag nagyszerű mozzanatokban. 1862-ben a főgymnasium épületének teljes befejezését elhatározva, lelkes, minden oldalról jövő pártfogás mellett csakhamar rátehette a zárkövet; — mely ünnepélyét az akkori püspök Máday Károly és egyetemes felügyelő br. Prónay Gábor jelenléte tette fényesen emlékezetessé. Az 1871-ik év egyházunk örömévévé vált. A felejthetlen Máday helyére egyházunk lelkésze Czékus István választatván meg a tiszai kerület püspökéül, a felavatási ünnepély ugyancsak városunkban lett megtartva a soronkivüli egyházkerületi gyűlésen, melyen az egyetemes felügyelő br. Prónay Gábor s vele fia Dezső, akkoron esperességi, most egyetemes felügyelő; Karsay Sándor dunántúli, felavató superintendens, Z s e d é n y i E d e, akkor kerületi, később egyetemes felügyelő, 8 foesperes, 60 pap, 33 felügyelő s nagyszámú közönség. — Ugyancsak megélni engedé a rozsnyói egyháznak jó sorsa azt is, hogy a kerület íőpásztorának, mint szeretett lelkészének 25 éves Rozsnyón való lelkészkedési jubileumát 1884. virágvasárnapján megünnepelhette. A folyó évben pedig a „Vázlat" írójának, a tanügy lelkes apostolának, Kramarcsik Károlynak 50 éves tanári jubileumán ismét abban volt alkalma gyönyörködni, mint özönlik ősz férfiak serege, a kik mind az itteni főiskola emlőin nőttek emberekké s mint versenyez a fiatalsággal tisztelegni tanára előtt, kinek fejét bizony még alig üté meg a tél dere. A „Vázlat" megemlékszik még az egyház halottairól, hivatalnokairól stb... . Megemlékszik még más dologról is, melyeket szándékosan utoljára hagytam, mert ezen alkotások arra hivatvák, hogy a legutóbbi 25 évet epochálissá tegyék. Ertem egyrészt az ez időn belül keletkezett új intézeteket; másrészt a megvolt intézeteknek viszonyaiban létrehozott változtatásokat.
