Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szarvas

•402 bizton megérzé a hallgatóság! — Az egyház által emlékül | elkért beszédéből álljon itt néhány idézet : — Az Isten irgalmát fejtegető első részből a közepe táján helyt adván azon állításnak, hogy az „egész anyatermészet legfelségesebb temploma bár Isten véghetetlen szeretetének, kegyelmeés irgalmának — s ott is imára buzdul az áhítatos hivő kebele, — a véges ember számára azonban mégis csak a templom az, melyben lelkéhez az isteni irgalom legközvetlenebbül beszél részint a kijelentett igében, részint az emberek megtartására hirdetni s kiszolgáltatni rendelt kegyelmi eszközökben a szent keresztség és az úrvacsora szentségében!" — Majd a Szt.-Lukács 8, 22—25-ben leírt jelenetet művészi ecsettel feltüntető oltárképre mutatva — így folytatja : „Itt vétetel fel óh ember a Jézus Krisztus anyaszentegyháza közösségébe, — ama hajóba, melynek Krisztus a tulajdonosa, kormányosa s vezére a biztos révpartú kikötő felé ! — Ha hiszesz ő benne s megbízol szavában kételkedés nélkül, mitől sem kell rettegned! Jöhet reád veszély s baj, — hullám hullámra torlódhatik mármár elmerülendő sajkád fölé, villám villámot érhet fejed fölött, nyugodt maradhatsz mégis, egy hajad szála sem fog meggörbülni ! — S ha félelem fogná el gyenge szivedet az aggodalomtól, hogy nem szabadúlhatsz, — óh szólj, ne hallgass, de kiálts! Költsd fel a sajkában szunnyadó mesteredet, ő első hívásodra fölserkenend, szelíd tekintetével, menyei szavával megdorgálja a haragvó szeleket, lesimúlnak a felkorbácsolt hullámhabok, kiderül az ég azúrja fölötted és csend leszen sajkád körül ismét ! S a bűn, ha bánt, s az ördög csábja ha megkísért, kínálva élvet, ígérve testi kéjt, kínálva pénzt és csillogó aranyt, s mit sem kívánva érte mást, csak ártatlan románczát hivő szivednek, s csak azt, hogy kényelmes hálójában ringasd magad ! S te engedsz a kigyó sziszszenésének s követve Éva s Adám nyomdokit, tőrébe hullasz . . . s elbukol Szegény . . . szegény . . . könnyelmű martalék ! . . . mit gondolsz, lesz-e számodra váltság, kegyelem . . . irgalom valahol még ! ? — Oh lesz . . . bizonynyal ! — Itt e templom az, mely néked a kegyelmet s a váltságos irgalmat hirdeti! — Ha fáj szived a bűn fulánkitól, s belátod, hogy öntested s a világ megcsalának, — jer, jer e helyre, sirva könnyed itt . . . hogy van egy Isten s Krisztus, újra hidd, — s szaván az irgalomnak mintha volna méz, szivedbe írja majd egy égi kéz: „N e sírj fi am, leányom, mind de mind...megbocsájtatnak a te bűneid!" Isteni tisztelet utáni offertorium a templom javára 38 forintot tőn; azonkívül pedig a templom megnyitása alkalmából e helyen is forró köszönetnyilvánítással nyugtatott kegyadományaikkal járúltak a következő jóltevők : mgos. Fáy Gusztáv főispán úr 40 frt, Vajda Zsigmond festőművész, ki az 500 frtra becsült, de egyházunknak 300 frtért átengedett oltárkép értékéből 50 forintot az egyháznál magyar nyelvi alapítványúl hagyott az iskola számára, Takács József 20 frt, Takács János 20 frt, Hrusska András biró neje s testvére 10 frt, Sproch András kúrátor neje 5 frt, Steiner Áron, Gottlieb Jakab izraeliták 5—5 frt, Weisz Anna izraelita, Balcs Mária, Antal Szabin 2 írtjával, Koleszár Arnolt Júlia, Zvara Pavlovics Mária 1 frt 50 krjával, Zvara Gocsaltovsky Teréz, Bros Szabina, Kovács Mária, Jablonszky, Pápay Júlia, Koleszár Heslik Júlia, Pavlovics Borbála 1 írtjával, Koczka Júlia 70 kr., Koleszár Zsófia, János, klenóczi Kankus Júlia, Kankus Jávor Júlia, Jávor Júlia, Jávor Jánosné, Antal Zsuzsanna, Behica Júlia, Kankus Anna 50 krjával, Jáblonsky Jávor Judit, Ontko Júlia, Tóbik Júlia 30 krjával, Koleszár Pál, Koleszár Zsuzsanna, Ontko Lihányi Mária, Figuly Júlia 20 krjával, Spanko János asztalos és (Mocny), Erősi Pál egyházfi 4—4 viaszgyertyát az oltárra. — Megemlítem még, hogy a hívek a rájok kivetett járulékokon kivül teljesített összes fuvarjaik értékét 419 frt 20 krt az egyház pénztárában hagyták, jeleül annak, hogy a közjóért s a vallásért mindenkor készek az áldozatra. A f. év május 10-én megkezdett s november 19-én befejezett munka közül kiválóan fáradoztak Takács Jáno3, Sproch András gondnok, Hraszka András biró, nem is említve azt, a mit alólirott, mint a templomhoz legközelebb lakó cselekvék! Istenem jól tudja azt!!! Templomunk már most — hála az égnek ! — akár czélszerű czínnel berendezett voltát, akár a Jakovecz úr által szkálnoki köböl faragott és Soós Miklós úr által festett oltárát tekintve oly állapotban van, mely méltán dicséretére válhatik az anyagiakban nem ritkán fogyatkozást szenvedő egyházunknak. Ezen dicséret azonban korántsem ébressze a hívekben azon könnyen támadható gyarló tudatot, mintha már e mostani áldozataikkal eleget tettek volna egyházunk iránti szent kötelmöknek, mert még számos kelléket szükség szép templomunk számára beszereznünk, még pedig a közel jövőben! — Ilyenek egy jó orgona, egy díszkötésü biblia az oltárra, több rendbeli új téritő ugyanoda, s új szent edények a nagyon is megvedlett czélszerűtlen alakú régiek helyébe. Honnan mindezt ? ! . . . A hívek áldozat-készségéből! Itt az ádvent! Az apostol azt mondja: ideje immár az álomból fölserkennünk! Nosza ébredjünk, s munkáljuk üdvünket és Isten dicsőségét ! Végül Kubinyi Gusztáv egyházfelügyelő úrnak s Takács János presbyter úrnak azon nemes tettökért, bogy számos úri vendégünket az isteni tisztelet elmúltával vendégszerető családjaik körébe meghívták s szives bőséggel magyarosan ellátták, az egyház nevében őszinte köszönetünket fejezem ki. Sólcz Adám, ág. evang. néptanító Nyustyán. Zsidóból evangelikus. Szarvason nov. 24-én lélekemelő ünnepély folyt le az evang. templomban, mely napon egy helybeli tekintélyes mózeshitű családfő — Bácskai Jakab — gyermeke, szép hajadon leánya Emma a keresztyén evangelikus egyház kötelékébe lépett. Már néhány évvel előbb ugyancsak e család egyik férfitagja, Dr. Bácskai Béla bécsi orvos lett keresztyénné, s ez alkalommal húgának ö lett a keresztapja. A — bár szűk körre zárt — de ünnepélyes szertartást nt. Sárkány János lelkész végezte. Szép és eszmékben gazdag beszédben ecsetelte a zsidó és keresztyén vallás egymáshoz való viszonyát, a kettő közti külömbséget, a történelmi fejlődést, hangsúlyozva beszédében, hogy a régi vallásnak elhagyása nem egyszersmind annak elfelejtését, vagy éppen megvetését czélozza, hanem az abban keresett egy Istent tökéletesebb alakban ismerteti s a Jézus Krisztusban így felismerttet igazán imádni megtanít a keresztyén vallás. A művelt lelkű áttérő,