Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Bakó L. Kapi Gy. és Pap J. Olvasókönyv

•384 vék'nyan. S bármit engedjen a költői szabadság, olyféle verseket, mint a szóban levő, vagy javítani kellene vagy helyébe mást választani. A t. szerző uraknak a két eset közül egyik bizonyosan sikerült volna. A 82-dik olvasmányt, a „Népdal" czímű verset egészen mellőztük volna, mivel abban, kivált első versében, igaz hangot nem találtunk. És a 84-dik olvasmányban olvasható állítás : ,.Az almafa sem érez" sem írható alá egészen. A negyedik szakasz a nyárban nyilvánuló természettel és népélettel foglalkozik. A 21-ik olvasmányra nézve, mely mindkettőt, t. i. a természetet és népéletet a szóban levő tankönyvnek fokozatai szerint módszertani kimerítőséggel tárgyalja, csak kevés a megjegyezni valónk. A 96-ik olvasmányban álló eme kitétele helyett : „tűforma apró levelkék" inkább használtam volna : fííalakú levelkék ; benfoglaltatván eme kitételben az is, hogy a levelek aprók. A 105-dik olvasmányban olvasható mondat : „A juhász, csordás s kanász már hazahajtott" sem helyes; azt hiszszük, ha több alany van a mondatban, az állítmány többesbe teendő. Most térjünk át a Il-ik részre, mely szinte IV-ik szakaszra oszlik. Az első szakasz bibi. történeteket tárgyal, oda illő bibi. mondatokkal, alkalmi versek- és énekversekkel. Az ó szövetségből a következő bibi. történetek vannak felvéve : A teremtés, az özönvíz, Ábrahám engedelmessége, Izsák házassága, József a börtönben, Mózes, Mózes a Sinai hegyen, Dávid üldöztetése, Dávid zsoltáraiból, Salamon bölcs Ítélete és Salamon bölcs mondásai. Az új szövetségből : Simeon. Jézus meggyógyítja a siketnémát, Jairus leánya, a naini ifjú, Jézus tanításai. Ezekre nézve az az észrevételünk, hogy vagy mind azon bibi. történeteket vettük volna fel, mely a II. és III. tanév keretébe tartoznak, az által szükségtelenné vált volna más vallástani kézikönyv; vagy pedig egészen mellőztük volna ezen bibi. történeteket és a vallástan számára külön könyvet szerkesztettünk volna. Midőn e helyt kijelentjük, hogy az első nézetnek vagyunk barátai, csodálkozásunkat fejezzük ki, hogy Jézus kínszenvedései, halála, feltámadása és menybe menetele egészen kimaradtak. De a meglévőkre is megteszszük megjegyzéseinket. Mindjárt a teremtés történetében az áll : ,.Első napon a menyet s a világosságot alkotta. " És a földet nem ? Az özönvíz végén azt olvassuk : „Ez igéret jeléül tűnik fel most is gyakran az égen a szép hétszínű szivárvány." E mondat igazsága nagyon sántit. Mi inkább így alkalmaztuk volna : Ez igéret jeléül rendelte Isten a szép hétszínű (ha már a hét jelzőnek is ott kell lennie) szivárványt. Midőn pedig „Ábrahám engedelmessége'- czímű sz. történetben az Úr angyala Ábrahámhoz így szól : „ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre" akkor e helyett a sokkal jobb és találóbb kitételt használtuk volna, mely így van : „ne bántsd a gyermeket stb. Mózes történetében, midőn a vessző kígyóvá változott, nem hagytuk volna ki azt a passust, hogy : Mózes erre megrémülvén el akart előle futni. Még pedig először, mert lélektani következmény és másodszor, mivel ama passus folytatása hivatva van a gyermekben az önbizalmat és bátorságot nagyban előidézni. E szókkal : „Imádkozz" és „Bízz", melyek a következő „Istenben való megnyugvás" czímű énekversben fordúlnak elő, sem tudunk megbarátkozni. Salamon bölcs ítéletéhez kiegészítésképen csatolt vers, nem felel meg a bibi. igazságnak, a mennyiben a nő, kié a gyermek volt, azt épen tagadja. Pedig a Bibliában világosan ki van téve, hogy az asszony, kié a gyermek volt, azt mondja : „adjátok amannak az élő gyermeket és ne öljétek meg őt." De lássuk a versnek ama részét : „A nagy Jehova szent nevére, Ne folyjon e kisdedke vére; Megvallom, ím, Ő nem fiam, nem gyermekem!" A 132-dik olvasmányban: „Maradj meg kegyelmeddel" czímű énekvers 2-dik versének 3-dik sora így van : „Hog3

r a te lelkeddel." Ez nem egyezik az első vers 3-dik sorával : „Hogy fedve félelmeddel" a mennyiben az előbbi sorban egy szótaggal kevesebb van s így azt énekelni sem lehet. Ha jól emlékszünk, így van ama verssor: „Hogy a te szent lelkeddel" (?) A Il-ik szakasz meséket és mondákat tartalmaz. A mesékre nézve csak azok ellen van kifogásunk, melyek élettelen tárgyakat szerepeltetnek ; még pedig különösen azért, mivel azok semmiféle lélektani alappal nem bírnak s így holtuk után is élnek és beszélnek. A mondákat, melyek nemzetünk történetének mintegy bevezetéseül szolgálnak. s melyekkel a t. szerzők egy igen jó fogást tettek, egytől-egyig aláírjuk. A mesékre — számszerint 15. — még következő megjegyzéseket is teszünk. „Eldorádó" vége ellen van első kifogásunk, mely ekképen hangzik : „Vágysz tudni: ez ország hol van? Megmondom immár, — a holdban!" Ez pedig nem igaz s a természet törvényével homlokegyenes ellentétben áll. — A gyermek lelkét hazugsággal táplálni veszedelmes. „A kakas és a rest leányok" cziműben meg az áll : „Ez a kakas pontosabban megkukorikolta a hajnalt az ülőn, mint Dani bátyám kakukos órája a falon." Ezen állítás igen furcsa, ha a gyermekek nem ismernek Dani bátyát, kinek kakukos órája volna; vagy ha ismernek, épen kakukos órája nincsen; vagy ha az illető bácsinak kakukos órája van, nem Dani a neve. Oly mondatot tankönyvben sohasem kellene használni, mely először haszontalan magyarázatot igényel és melyből másodszor a gyermek semmiféle hasznot nem meríthet. Mert ez nem volna egyéb, mint idővesztegetés. „Az üvegpohár és a cserépbögre" czimű meseben két tajszóval talalkozunk : „gerencsérek" fazekasok és „rapittyák" darabok helyett. Tankönyvekben, már t. i. népiskolaiakban tájszókat nem kellene használni, különösen akkor, midőn a szóban lévők helyett, oly két jó szóval bírunk, melyet minden gyermek ismer. E két tájszó használásának csak oly vidéken van értelme, hol azt ismerik; így a legjobb esetben is csak zárjel közt alkalmazható. És ugyanezen olvasmányban előforduló szót „kincses", a hogyan itt van értelmezve, még nem hallottuk s jóformán azt jelenti, a mit a német „ Glaskasten "vagy pedig a franczia „etagére'

:-nek szokott nevezni; legalább azaz értelme a mese eme szavai szerint : „A szép üvegpoharat a mint elmosták, mindjárt bevitték a szobába, helye ott volt a kincsesben." A következő mesét: „Miért kurta farkú a medve?" tudja az Isten, jobb lett volna a tankönyvbe fel sem venni; mert nem egyéb, mint egy „rosz tréfa." Erre pedig a fiúknak, kik a rosz tréfákat úgyis bőviben űzik, még utmutatást adni. nem helyes paedagogiai eljárás. A mondákra, a mondottakon kivül, több megjegy-