Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Neveljünk egyházi tanárokat is

3(>6 kell vigyáznunk, hogy csakis jó és használható művekre költsünk. Pedig hányszor dobjuk ki e keveset is férczművekre s haszontalan könyvekre. — Igaz, hogy a külföldi szaklapokban olvashatjuk ezt meg azt a művet ajánlva; de ez ajánlás azoknak s nem nekünk szól. Egy hazai közlöny mégis jobban megitélhetné, hogy mi nekünk való s mi nem. A mondottakból nagyrészt kitűnik, hogy most milyennek is kellene lennie e közlönynek. — Még csak egy pár megjegyzést akarok tenni arra nézve, hogy milyen feltételek alatt lehet e szaklapnak jövője. Szerény nézetem szerint nem léphet az bizonyos theol. iránynak, legkevésbé pedig egy csak rombolni, de épiteni nem tudó pártnak szolgálatába; hanem gyöngéd figyelemmel kell lennie minden tan iránt, mely egyházi életünkben eddig is mély és üdvös gyökeret vetett. Különösen óvakodnia kell e lapnak minden nyelvi és nemzeti kérdések felvetésétől, a mi különben sem illik egy tudományos lap keretébe. — Általában őrizkednie kell minden olyan tárgytól, mi által a testvéri szeretet és békesség köztünk megzavartatnék. Természetes előnye volna e közlönynek az is, ha a benne foglalt értekezések nem valami magas értelmű (s épen ezért gyakran értelmetlen) formában adatnának elő, hanem minél egyszerűbben és világosabban, nehogy az igassághoz vezető, úgyis fárasztó út, még jobban megnehezíttessék. — Végül, hogy az minél olcsóbb legyen, e kívánságnak részletesebb megindokolását feleslegesnek tartva, még egyszer kifejezem örömömet a felvetett eszme felett s kívánom annak minél hamarábbi megvalósulását. jQ~

m{q Béla Neveljünk egyházi tanárokat is. Egy igen fontos indítványnyal lépett fel e becses lapok közelebbi számában Marhauser Imre, bonyhádi tanár úr, mely már magának, annak az eszmének támogatásában, melyre czéloz, — méltó, hogy komolyan foglalkozzunk vele. Minden egyházáért buzgó protestánsra leverőleg hat ama szomorú tapasztalás, hogy a prot. iskolákban kihalóban van az az éltető szellem, mely régebben azoknak diszét és fényét emelte, s eltűnik az a felekezeti vallásos jelleg, különösen mióta a tanárok az állani által előírt és megkövetelt cosmopolitikus szellemben nyerik kiképeztetésöket. Hogy e bajt orvosolhassuk, neveljünk paptanárokat is, mint a tiszt, tanár úr mondja, s erre nézve meghatározza a módot is. Azonban ezen módra az én szerény megjegyzésem az, hogy ha a tanárképzésre vonatkozó állami intézkedés fennmarad, akkor nagyon kétlem, váljon akadna-e ifjaink közt, ki két évi theol. cursus után lépne a tanár-képezdébe, holott ezt rövidebb uton, az érettségi vizsga letétele után is teheti. De ha egyházának s hajlamainak czélját helyesen felfogva meg is tenné, mert egy év beszámíttatik neki a tanárképezdén, s mert hiszi, hogy 8. év múlva pap is lehet : egyházunknak a papképzésre vonatkozó sarkalatos törvényeinél fogva lehetetlen az, hogy pusztán 8. évi tanári praxis képesítést nyújtson neki a papi hivatal viselésére. Igy mint tanár lehet ugyan prot. szellemben képzett, de hogy még a candidaticumra is bocsátható lenne, az merész követelés és kivihetetlen is, mert épen a theol. tárgyak bősége miatt terjesztetett ki legközelebb a pálya végzettség 4. évre s épen a 3. és 4. cursusban fordúlnak és kell is, hogy ott fordúljanak elő ama tárgyak, melyeknek fontossága a theol. képzettség magasabb fokát igénylik. — így tehát a theologia s a papi hivatal könnyen feláldoztatnék a tanárképzés érdekében, s mivel pedig a prot. közszellemről, annak fejlesztéséről van szó, épen ahhoz nyúlni, azt csorbítani nem szabad. Igaz, hogy a katholikusok paptanárokat is növelnek, nekünk is könnyebb volna ez, lia oly rendszereink volnának, melyek már a gymnasium 7. osztályában bevezetik az ifjút a theol. tárgyak alapismereteibe, de ne felejtsük azt sem, hogy a mi egyházunk a szabad fejlődés egyháza s benne a theol. mezeje igen tág, mig a katholikusoknál a theol. mint olyan sokkal rövidebb úton tárgyalható s így aztán hamarább is elvégezhető, mi mellett a theologusoknak van ideje, más pályán való kiképzésre is. Ha jól tudom, e becses lapokban említve volt már az is, a mit én is helyesebbnek találnék, hogy az egyetemen, mert hiszen a tanárnak mégis több képzettségének kell lenni, mint a uiennyi a tanítvány elé terjesztésre elegendő, egyetemes egyházunk kívánalmainak megfelelőleg állíttassék fel egy vagy két theol. tanári tanszék is s a prot. tanárjelöltek köteleztessenek ott a theol. tárgyak hallgatására is és prot. iskolákban különben ne lennének alkalmazhatók. Vagy, amitől az ifjak első betekintésre talán visszariadnak, a theologia, bármely theol. akadémián terjesztessék ki 6 évre azok számára, a kik tanári képesítést is akarnak nyerni s így két pályára jogosítvák lépni. Ez pedig talán oly módon történnék, hogy a theol. maradna a négy évi, a másik két év alatt pedig készülne el az illető theologus bizonyos szaktárgyakra, melyeknek elsajátítása úgy is kevesebb időt igényel, mint a theol. pályavégzettség. En azt hiszem, hogy ha az orvosi vagy jogi vagy más pályán az ifjú a kiképzés 6 évi idejétől vissza nem retten, annál kevésbé fogna ily rendszabálytól idegenkedni, midőn tudja azt, hogy 6 év alatt 2 pályát végezhet. A bajnak sikeres orvoslása, így is úgy is áldozatokat kiván, de ha bajunkon akarunk segíteni, ne riadjunk vissza semmi áldozatoktól. Meglehet, hogy a tisztelt tanár úr indítványát messzebbre vittem, de úgy gondolom, hogy ezen komoly kérdés megoldása többeket is foglalkodtat s így többeknek kozzászollása könnyebben is feltalálja annak a helyes útját. ^ -,