Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Tót-Keresztúr

•363 intézetnek 1000 frtos alapítványt tett ; ng. Rupprecht dunántúli gyámintézeti elnök úr 100 frtos ajándéka, ki a közgyűlésen meg nem jelenhetvén ez összeget, mint uti költségét a gyámintézet oltárára tevé le; kiadatott kívánságára Bánfalvának ; továbbá mgos. Palló Sándor nyugalmazott helytartó-tanácsos úrnak 270 frtos adománya. Megemlítjük e helyen, hogy ó' méltósága az egyetemes felügyelő' úr a rozsnyói fó'gymnasium ifjúságának is alumneumi beneficiumúl 50 frtot adományozott. Az újonnan alkotott alapszabályokat a központi bizottság megállapítván, minden tagja aláírta s megerősítés végett az egyetemes gyűlés elé terjesztette. A Budapesten tartott egyetemes gyűlés azonban annak tárgyalásába nem bocsátkozott addig, mig erre nézve az eee. gyámintézeti közgyűlés véleményét nem hallja : így ez alapszabályok a központi bizottság által e közgyűlés elé terjesztetvén itt teljes szövegezésükben elfogadtattak ; határozattá lett azonban, hogy a jövő évi egyetemes gyűlésen nyerendő szentesítésig a gyámintézet régi alapszabályai értelmében jár el. A jövő évi közgyűlés helyéül Pécs lett ajánlva. Nt. Margócsy József több okból a gyűlés helyének választását az elnökségre óhajtván bízni, mely indítványa elfogadtatott. Végül nt. Zelenka egyh. elnök úr még egyszer köszönő szavakat intézve a lelépett elnökökhöz, buzgó imával zárta be a gyűlést. Az eddigiekben a gyűlés tárgyilagos képét adván, most csak igen röviden legyen szabad a külső körülményekről is megemlékeznem. Rozsnyó város prot. lakossága buzgóságának, vendégszeretetének e gyűlés tartama alatt fényes bizonyságát adá. Tanúja ennek azon fogadtatás, melyben egyetemes felügyelőnket s a gyámintézet elnökeit már a vasútnál részesítette ; az a hosszú fényes kocsisoron való bevonulás, mely alatt az ünnepélyes harangzugást a felsőleányiskola előtt zászló alá sorakozott főgymnasiumi ifjúság és az összesereglett polgárság éljenei törték néha meg; tanúja ennek azon fényes fáklyászene, melyet az egyetemes felügyelő úr ő méltga, továbbá ő mga. Ivánka Imre gyámintézeti világi elnök és ntiszt. Zelenka Pál újonnan választott egyházi elnök tiszteletére rendezett; tanúja a nőegylet által rendezett s minden izében kellemesen sikerült közebéd, melyen csak úgy repült a sok szellemes toasztrakéta, többek közt mgos. Ivánka Imre úr ő felségére a királyra, ntiszt. Zelenka Pál ő méltósága br. Prónay Dezső úrra, nt. Margócsy József ő méltósága Ivánka Imre úrra, nt. Baltik Frigyes főtisztelendő Czékus István úrra, nt. Sárkány Sámuel mgos. dr. Radvánszky Béla úrra. mi is azonnal megtáviratoztatott ; dr. Marko Sándor nt. Zelenka Pál úrra, nt. Kramarcsik Károly nt. Bognár Endre úrra, méltóságos Ivánka Imre úr a női gyámintézetre és br. Prónay ő méltóságára, s viszont ez Ivánka ő méltóságára mondott . . ., s mely fényesen sikerült ebéd után a vendégek főtiszt. Czékus püspök úr szives meghívására a felsőbb leányiskola és árvaház helyiségeit tekintették meg. — E szép intézetek, Rozsnyó protestáns lakosságának büszkesége — a lehető legkedvesebb benyomást és elismerést szerezték. — S hogy a nap méltán teljék el : főtisztelendő Czékus püspök úr nehéz hivatalát a házigazda kedves szerepével cserélte fel s az összes gyámintézeti vendégek tiszteletére estélyt rendezett, mely alkalommal mindenki bizonyára arról győződött meg, hogy úgy Rozsnyóban, mint püspökében, amaz ősi vendégszeretet erénye él, a mely vallásos buzgósággal párosúlva a vendégekre oly benyomást tesz, a melyet soha sem lehet felejteni. Rozsnyó, 1886. oktober 18. Stromp László, papjelölt. Tót-Keresztúr örömünnepe. Folyó év október hó 10-dik napja örömünnep volt a tót-keresztúri (Vasmegye) ágost. evang. gyülekezetre nézve. — E napon ülte meg lelkészkedésének 50 éves jubileumát nagyt. Berke János tótkeresztúri lelkész, alesperes, a nagyszámú családtagok, rokonok barátok, ismerősök és tisztelők jelenlétében. Az ünnepély következőleg folyt le. Jókor reggel már a szokottnál ünnepiesebb szint öltött az egész község. A lelkészlak előtt csinos diadalkapu emelkedett fellobogózva „Isten hozott!" felirattal; a mindenfelől érkező vendégeket mozsár lövések fogadták. Isteni tisztelet előtt — a háznál — Szinicz Lajos bodonczi evang. lelkész úr, a családnak legidősebb tagja, üdvözölte a jubilánst mint jó atyát és nagyatyát a család nevében. A harmadik harangszó megkondultakor a lelkészi kar vonult be első sorban a templomba s a díszes oltár körül félkörben foglalta el helyét. Ott voltak: Kund Sámuel répczelaki lelkész, a vasi közép egyházmegye esperese, Háfenscher Károly sárvári, Turcsányi Andor körmendi lelkészek ; az esperesség összes lelkészei és pedig: Czipott Rezső puczinczi, Magyar József hodosi, Kuzma István domonkosfai, Terplán Jenő felső-petróczi, Szinicz Lajos bodonczi lelkészek, Berke József mogyorósdi helyettes és Varga Pál puczinczi segédlelkész; — az őrségi evang. reform, egyházmegyéből: Antal Dénes szentgyörgyvölgyi, Szűcs László senyeházi és Rácz István kerczai evang. reform, lelkészek. Vasmegye déli részének intelligentiája igen szép számmal volt képviselve s más községekből és egyházakból is anynyian összesereglettek, hogy a gyönyörű (múlt évben újított) templom szorongásig megtelt. Az isteni tiszteletet a vend vidéki evang. tanítókarnak megható összhangzatos éneke nyitotta meg, mely után nagyt. Kund Sámuel esperes úr lépett az oltár elé. Nagyszabású beszédében a lelkipásztori hivatal fontosságát ecsetelte, kimutatván, hogy az isteni kegyelem munkája az, hogy a lelkipásztori hivatalt rendelte a hívőknek épületére és örömére s egyúttal üdvözölte az ünnepelt férfiút egyházmegyéje nevében. Megható volt, midőn az agg lelkészt megáldotta e szavakkal : „Mint egyházunknak főpásztora és vénei megáldottak téged 50 évvel ezelőtt, úgy áldalak meg most én is s könyörgöm le reád a Mindenhatónak áldását!'' A szép beszédet szép ima követte, mely után Czipott Rezső puczinczi lelkész ment a szószékre, s vend nyelven tartotta épületes alkalmi beszédét a 116. zsolt. 13—14. verse felett: „A ,szabadításért való hálaadásnak poharát veszem és az Úrnak nevét hívom segítségül! Az én fogadásomat megadom az Úrnak majd az ő egész népe előtt." Beszédében azt fejtegette, hogy „mi a kötelessége azon gyülekezet híveinek, mely lelkészének 50 éves szolgálati örömünnepét ünnepli?" Ezután az ősz patriárcha, a jubiláns férfiú lépett a szószékre, hogy szóljon hozzánk onnan, honnan félszázadon át hirdette már az Istennek igéjét. Beszédének alapjául vevé a következő igéket : „Mintegy csudájokká lettem sokaknak, de te vagy én erős bizodalmam ; megteljesedik az én szám a te dicséreteddel és minden napon te dicsőségeddel. Ne vess el engemet az én vénségemnek idején, mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engemet!" 71 zsolt, 7—9. v. Praedicatióján végig vonuló íőgondolat az volt, hogy mily sok jót vett ő Istentől s mily nagy hálával tartozik ezért Istennek. A beszéd rövid volt, de sokáig megmarad emlékezetünkben, szívből jött, de meg is találta az utat mindnyájunk szivéhez. — A megelégedés, a boldogság sugárzott minden arczról, s az öröm könnyeit láttuk csillogni jobbra is balra is a szemekben.