Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Főt. Czékus István gyámintézeti elnöki megnyitó beszéde

•358 Oltáridért a szívek feldobogtak Ama gyötrelmes, de dicső tusán; Oltáridon a lángok fellobogtak Ama dermesztő, de szép éjszakán. Szülötteföldet, mindent elhagyának, Szent őseink, teérted, ősi hit, És bujdosói lőnek a hazának, A szebb hazáért, mely ott fenn virít. lm, rajzik a nép Tolnának virányán, Lőrincz leánya, Zomba, sírdogál, S a Duna, Tisza vizein átszállván, Békés vidékre lel és itt megáll. Orosházán nyugalmas házat épít, Repes a szíve, gyógyul régi seb; Vallás virágját szívja, ezt az égit, A mely a méznél is még édesebb. Im, rajzik a nép. Huszezernyi lélek Dicséri már ma Istent e helyen; Harsogva zúg a diadalmi ének, S Luther lánglelke ég a nyelveken. Főtisztelendő Czékus István püspök úrnak a magyarhoni eee. gyámintézet f. hó 11-én Rozs­nyón tartott évi közgyűlésén mondott elnöki megnyitó beszéde. Méltós. és főtiszt, eee. gyámintézeti közgyűlés ! Mint a természet országában a dagályt apály követi, úgy egyetemes gyámintézetünk jelen évi ügyei­ben is azt szemléljük, hogy miután 25 éves öröm­ünnepét múlt évben a békéscsabai, magyarhoni leg­nagyobb és legnépesebb egyházunkban ülte meg fénye­sen : ma egy szerényebb egyház falai közt tartja 26-ik évi közgyűlését; azt szemléljük, hogy még múlt évben úgy egyházak, mint egyesek vetekedtek jó­téteményekben s egyrészről a Leopoldianum tőkét gyarapiták kegyadományaikkal, más részről egyes egyházakat segélyeztek nagyobb könyöradományok, oltári szent edények és díszes terítőkkel : ma egy­házak és egyesek hagyományai és alapítványai hiány­zanak s közgyűlésünk egyedül rendes mederbe szo­rítva folytathatja samaritánusi könyörületes műkö­dését. Azonban ha külfény és dicsőség verőfényével nem áraszthatja is el e szerény egyház közgyűlésün­ket; ha gazdag alapítványt s nagyobb kegyadományt nem tehet is le oltárára : emelheti közgyűlésünk örömét két tényező : 1-ször, hogy a rozsnyói evang. egyház 1860-ik évtől áll egyházi, 1861-től női gyám­intézetével az egyetemes gyámintézet buzgó szolgála­tában , meghozva évente intézetünk gyámolítására szives készséggel áldozatát; 2-szor, hogy a miért egyetemes gyámintézetünk évek hosszú során küz­dött, a minek szükségességét évek hosszú során fő­teendő gyanánt nemcsak hangoztatta, hanem a czél megközelítésére segédkezet is nyújtott : a kerületi árvaház, s a bennlakással ellátott felsőbb leányiskola Behatsz „Erős várunk nekünk az Isten" A szív mélyéig s szárnyad égre hág; E nép megállt s megáll az ősi hitben, Törjön reá bár ördög és világ! Az anya csókját küldi a leánynak, Ki most gyémántmenyegzőt ünnepel; Orosházának és szent templomának Üdvöt kiván Tolnából sok kebel! Virágozzál, élj, nőjj, mikép a pálma, Mint czédrusé, virúljon koronád : Arnyadba' nőtt ki Győrynk röpke szárnya, S nagy Székácsunk bölcsőjét te adád. Az anya csókját küldi a leánynak, E csókban áldó s szerető szivét. A porló ősök sírjokból kiszállnak, S dicsérik Azt, Ki él, Ki áld, Ki véd. Krisztus jegyese, szemed köny füröszsze, S hálával áldjad ez örömnapot; S hitedet régi hittel mérve össze, Uj szívvel kezdjed az új századot ! Sántha Károly. ezen egyház körében más életbe lépett s ezekben gyámintézetünk gyámoltját, buzgóságunk érett gyü­mölcsét szemlélvén, lelki öröm töltheti be szíveinket. Igaz ! mélt. és főtiszt, közgyűlés ! hogy e két intézet még csak csekély kezdet; de az alap a tiszai egyházkerület, a rozsnyói egyház és egyházhívek valóban me'ltánylatot érdemlő buzgósága és áldozat­készsége következtében meg van vetve ; s midőn ez által evang. egyházunk gyengítése, megrontása ellen oly védbástyát emeltünk, melyben árváink és leá­nyaink az istenfélelem és kegyesség érzelmeivel gazda­gíttatnak, a liit fegyverével felövedzve megtaníttat­nak az erény nemes pályájának megfutására, s az igazság mellvasába öltöztetve és az üdv sisakjával felékítve tétetnek az evang. egyház tántoríthatlan fiaivá és leányaivá : egyrészről a kegyelem Istene iránti őszinte és forró hála dagaszthatja kebelünket; másrészről új erőt, új ösztönt kölcsönözhet arra, hogy evang. gyámintézetünk ne nyugodjék addig, míg más kerületekben is meg nem születnek az atyátlan és anyátlan árvák befogadása és megmentésére az evang. árvaházak, életbe nem lépnek a veszély eltávolítására a bennlakással ellátott felsőbb leányiskolák, melyek­ből evang. leányaink evang. szellemtől áthatva kerül­jenek a családi és polgári életbe. Részemről ugyanis azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az egyetemes gyámintézet kitűzött czéljának, kimagasló nemes feladatának csak akkor felel meg, ha mig egyrészről könyöradományok nyúj­tásával enyhíti a szegény és sinlődő egyházak nyo­morát, emeli anyagi előhaladását és felvirágzását, biztosítja a teher alatt roskadozó evang. egyházak fennállását, előmozdítja a szórványokban is Isten or­szágának terjedését: másrészről híven munkálja és szilárdítja az egyházhívekben a hit­buzgóságot, erősíti a kegyes és istenfélő életet, fokozza az egyház iránti szeretetet

Next

/
Thumbnails
Contents