Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Kis pécz

•346 hirdette, hogy az emberi szív idegen isteneinek nincsen jövendője, hogy oltáraik összeomolnak, hogy jaj annak, ki az anyagi világ határain túl egy jobb, boldogabb hazát nem remél!" Beszédjét e szavakkal végezte: „Csak az lesz por mi porból vétetett. A lélek él, nem ér enyészetet! Amen." A szívreható beszéd után Dalmady Gry őz ő szavalta el ez alkalomra írott szép ódáját. — Az ünnepélyt a dalárda éneke fejezte be. —s. A kispéczi evang. iskola felavatása. (Felpécz, 1886. oktober 12.) — Az 1868. évi 38. t. cz. új aerába sodorta a nevelés és oktatásügyet, mert nemcsak hogy a tankötelezettség lett törvényileg ez által kötelezővé téve, de a zsúfolásig tömve volt régi tantermeknek a kor kívánalmaihoz mért átalakítása — ujjá építése s különösen a túlnépes iskolák ketté választása is ez időtől vette leginkább kezdetét. Ott, a hol eddig másfél száz vagy több gyermek is foglalt helyet egy-egy tanteremben, mai nap már Istennek légyen hála ! rendesen két díszes tanterem fennállása hirdeti a törvény erejét s üli a népnevelés diadalát. Ágost, evang. hitfelekezeti sorsosaink rendről rendre emelik fel díszes tantermeiket, belátván ama nagyszerű bibliai mondás horderejét : „Elvész a nép, a mely tudomány nélkül való." Egy ily nevezetes tényről kívánom e becses lap hasábjain a t. olvasóközönséget tudósítani s egyúttal buzdító példa gyanánt hozni fel Győrmegye Sokoróaljának szélén fekvő Kispécz-Kajár egyesült evang. gyülekezetünk tagjainak áldozat készségét. Nevezett gyülekezet egyrészt a megyei tanfelügyelő úr biztatásának engedve, másrészt belátva, hogy 180 gyermek egy tanteremben egy tanító vezetése alatt nem részesülhet a kellő alapos oktatásban, egész buzgalommal kezdett hozzá a nagy munkához a legközelebb mult májusban, hogy iskoláját a kor kívánalmaihoz képest állítsa fel egész díszben — páratlan áldozatkészséggel. Mainap már áll a díszes iskola két gyönyörű tanteremmel, fő- és másodtanítólakkal. Ötezer forint nem kis összeg a minden egyébb segélyt nélkülöző híveknek, de bámulatos kitartással s páratlan buzgalommal meghozta áldozatát a buzgó hívek serege s örömkönnyek közt adtak hálát nevezett hívek e hó 10-én a jó Istennek, hogy nemes törekvésüket az idei sanyarú év daczára is áldás és siker koronázta. Nevezett nap volt az új iskola felavatási ünnepélyének szentelve. A felavatást az egyházmegye nagyérdemű esperese nt. Mészáros István bezii lelkész úr teljesítette 3 lelkész^segédlete mellett. Folyó hó 9-én érkezett meg nt. esperes úr a gyülekezet kebelébe a 10-én teljesítendő felavatásra. Az ünnepély délelőtt \

;

411 órakor vette kezdetét isteni tisztelettel a zsúfolásig megtelt helybeli templomban, hol Molnár Lajos felpéczi evang. lelkész úr fungált s az „Erős várunk" eléneklése után Matisz Károly helybeli lelkész úr tartott hosszabb alkalmi beszédet, alapigéül Pál apóst, az Efezusiakhoz írt levele 6. részének 4. versét választván. Beszédét az alapigéje nyomán 4 részre osztotta, szólván a következőképen : „Ti atyák neveljétek a ti gyermekeiteket a tudományban és az Ur beszédének intésében" ; — mert erre kötelez benneteket 1. gyermekeitek sorsa, 2. saját javatok, 3. a társadalom érdeke és 4. az Isten előtti számadás meggondolása. A fél óráig tartó szép és magvas beszéd után a gyülekezet áldozatkészségéről emlékezett szónok s többen meghatottan emlékeztek vissza a nehéz munkára, melyet teljesítettek. Az isteni tisztelet végeztével 5 perczczel 12 óra után vette kezdetét a felavatási ünnepély az iskola szép előcsarnokában a 601-ik énekkel, — mire nt. esperes úr mondott félóráig tartó remek beszédet, szokott szép előadásával s érczes hangjával bilincselvén le a nagyszámú hallgatóságot. Beszédének azon kimagasló pontja, miszerint: „egyedül az az állam boldog, mely nem az öldöklő fegyverekre áldozza vagyonát, de emel sok és czélszerű iskolát" — nagy hatást keltett a hallgatóság közt. S midőn azt mondá : „czélnál vagytok, áldás rátok" ! — és átadá hivatalosan az ő tiszte szerint a díszes tantermeket rendeltetésének, nem egy szemben csillogott az öröm könnyűje. Az ünnepélyt a 208. ének 4., 5., 6. verseinek elzengedezése zárta be, mely után következett az öröm lakomája úgy a lelkészi mint a tanítói laknál, mely együtt tartotta a vendég sereget édes érzések közötti társalgásra egész estig. Végül meg kell említenem az áldozatkész gyülekezeti hivek vezérférfiait, kik az iskola építésének eszméjét diadalra juttaták! Mindenekelőtt első helyen állanak ezek között a gyülekezet szeretett lelkésze Matisz Károly és Matkovich János felügyelő urak; továbbá: Szalay István kispéczi és Balogh János kajári gondnokok az összes elöljárósággal. Éljenek sokáig a buzgó-derék vezérek a kegyes hívekkel együtt s nyugtassa meg őket azon édes öntudat, hogy a kik a népnevelés oltárára áldozatot hoznak, azoknak jutalmuk bőséges leszen a mennyekben! Es ti diszes tantermek álljatok az idők végeiglen ! hirdessék falaitok között az ifjú tanerők igen sokáig kitartó buzgalommal az Isten, az anyaszentegyház és a drága haza iránti szent kötelességeket. Adjon Isten sok ily napot ág. evang. gyülekezeteinknek, mely hirdethesse, hogy a protestáns hitbuzgóság és áldozatkészség nem halt ki még népünkből, így prot. nevelés és oktatás ügyünk mindinkább és inkább fel fog virágozni Isten dicsőségére! But]iy Márto

n_ Apróságok, Az ultramontánok nem igen örülhetnek németországi győzelmeik felett; az olasz kormán}' gondoskodik időnként egy-egy keserű cseppről, a melylyel örömeik édességét megzavarja. — Eddig csak tűrt a „méltatlanul bántalmazott" római udvar, azonban legújabban már megtelt keserűségének pohara : úgy hiszi, többé nem hallgathat! — „Annyira zaklatott — így ír egy kath. lap — legújabb időben a pápaság és általában a kath. egyház helyzete Rómában és az egész olasz félsziget területén, hogy egy római tudósítás szerint az államtitkárság külön körjegyzékben szándékozik a hatalmak figyelmét felhívni az egyház üldözésére (értsd üldöztetésére) Olaszországban." Általánosan ismert dolog, hogy sehol sincsenek a róm. katholiczizmusnak egész az esztelenséggel hasonértékű kinövései, mint Olaszországban, és sehol a vallásgyakorlattal — t. i. a pápista vallásgyakorlattal szemben oly türelemmel nem viseltetnek, mint Olaszországban, mégis a klerikálisok zaklatásról üldözésről beszélnek. Hja, mert itt nem vallásról — de hatalomról van szó, a mely hatalmat a