Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nógrádi ev. esperesség

•338 Nem mutathatok rá nagynevű elődeire, kiknek akár a haza, akár az egyház szolgálatában szerzett dicsőségéből egy-egy sugár a megboldogult nevét ragyogóbbá tehetné. Neve után czímek és kitüntetések jegyezve nincsenek; a család gyászjelentéséből még az egyetlen kitüntető czím : a három egyház felügyelősége is szerényen kimaradt, de a nógrádi evang. esperesség évkönyveiben fel vari jegyezve s tudja az egész vidék közönsége ki volt ő. Örök becsű nemes levelét nem a legfelsőbb kegy adta neki, maga irta azt meg, becsületes, emberbaráti szívének arany betűivel. Háza az igazi magyar vendégszeretet háza volt, — mindig s minden tisztességes ember előtt nyitva. 0 maga alig beszélt magyarul, csak németül és tótul, de nem sok magyarabb szívvel és magyarabb erényekkel találkoztam életem pályáján mint nála. Jólétet hirdető asztalánál rögtön otthon találta magát az idegen is, s kedves, művelt lelkű neje, életének 44 éven át hű társa szelíd, megnyerő modorával, hódító vendégszeretetével a magyar patriarchalis háziasszony kedves képét véste szíveinkbe. Azonban id. Weisenbacher János kiváltképen evang. egyházunknak volt egyik erős oszlopa, kinek buzgóságánál és jótékonyságánál csak szerénysége vala nagyobb. A s.-tarjáni immár virágzásnak indult evang. egyház történetének egykori megírója lépten nyomon találkozni fog az ő nevével. Kitűnő hivatali elődje, néhai Gömöry Sándor oldala mellett évekig viselte a s.-tarjáni egyház-gondnoki hivatalt. Hogy az egyház testületi élet magvának elültetéséhez a templom felépítésének költségeihez akkori felügyelő Gömöry Sándor nemes példáján lelkesülve sok száz forinttal hozzájárult az ugyan anyagi jólétén kivül nemes szívüségéről tanúságot tesz; de, hogy ezen kivül nem kímélte aggkora miatt gyengülő lábait, nem fösvénykedett szavaival s arcz pirulása nem a kéregetés szég}

7enének, hanem a lelkesedés hevének tükre volt, hogy járt kelt, könyörgött, buzdított, összetartott, takarékoskodott s szíve egyházszeretetét tékozolta az rendkívüli ügybuzgóságát hirdeti. Nagy Istenajándéka, kiváló szerencséje volt a s.-tarjáni evang. gyülekezetnek Gömöry Sándor, Weisenbacher János és Ruttkay Sándor lelkész, mert ez a lelkes háromság egyházmegyénknek egy díszes egyházat, saját egyházuknak egy szép templomot emelt s rövid idő alatt megvetette alapját a felépítendő pap- és kántor-laknak is. Id. Weisenbacher Jánost 10 év előtt a lapujtői, később a luczini, végre Gömöry Sándor őszintén fájlalt halála után a s.-tarjáni egyház is megválasztotta felügyelőjévé. Két fiát saját és szeretett hitvese jelleméhez méltó egyháziasságban nevelte fel. Ifjabb fia János néhány év óta a s.-tarjáni egyház buzgó gondnoka. Idősb fia Endre, atyja lelkületének valódi örököse, budapesti lakos, megáldva anyagi javakkal, boldog családi élettel, kiváló szellemi tulajdonokkal, eddig is az egyház legelső jótevői közé tartozott. 0 azonban mindig igazi keresztény szellemben cselekedett : nem tudta az ő bal keze mit tesz a jobb keze. Nagy ür maradna Weisenbacher János után a szép fejlődésnek indult s.-tarjáni egyház életében, ha nem törekednék felügyelőjévé Weisenbacher Endre urat megnyerni. A család által szétküldött gyászjelentés következőleg szól; „Ozv. Weisenbacher Zsuzsanna saját, valamint fiai Endre és János ; menyei : Holtzspach Luiza és Marsallo Mariska; unokái: Aladár, Irén, Kornél, Endre, Luiza; valamint számos rokonai nevében szomorodott szívvel tudatja feledhetlen férje, atyjuk, ipjuk, nagyatyjuknak Weisenbacher János kereskedőnek tevékeny élete 73-ik, boldog házassága 44 évében, folyó hó 25-én rövid szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei £ hó 27-én délután 3 órakor a s.-tarjáni sírkertbe az ág. hitv. evang. egyház szertartása szerint fognak örök nyugalomra tétetni. Béke lengjen porai felett!" — Mi pedig arra kérjük a menyei Atyát, adjon egyházainknak számos hozzá hasonló felügyelőt. I. BílíÜl Û, A nógrádi esperességi evang. gyűlés egy végzésének védelme. — Nagytiszteletű szerkesztő úr! — Nem szokott tollam hegye viszketni, hogy a lapokba írjak, — annál kevésbé vezérel a hiúság, hogy a lapok hasábjain nevemet nyomtatva lássam, de most az egyszer felveszem tollam a nógrádi esperességi evang. gyűlés egy végzésének megvédelmezésére ; mert, ha hallgatással mellőzném becses lapunk az „Evang. Egyház és Iskola" folyó hó 2-án a 40 számban „egy nógrád evang. esperességi néptanító" aláírással megjelent feljajdulást, akkor ennek jogosultságát ismerném el. Már pedig ezt elismerni nem vagyok hajlandó. Eeljajdúl a tisztelt néptanító úr mindenekelőtt azért, hogy «esperességünk a dekanusokra bízta megítélését annak, ki ajánlható a tanító urak közül az áldott emlékű Zsedényiféle segély- s jutalomdíjra? Kérdem : ki illetékesebb s hivatottabb ennek elbírálására? Az-e, a ki öntelten iskolájának négy fala közül szemléli s ítélgeti kartársait vagy a dekánus, a ki nemcsak a vizsgák eredményéből itéli meg részrehajlatlanúl képességét a tanítónak, de évközben is kötelességszerüleg be-betekint az iskolákba s így tudja anyagi helyzetét, ismeri képzettségét, képességét, szorgalmát minden egyes tanítónak? Hiszen a dekánusnak minden tanító, minden iskolai év végével beszámol mindenről. Hogy a dekanatusok betűrendjét vette fel végzésébe esperességünk : helyes szinte ; mert más különben megeshetnék, hogy évről évre ugyanazon egy dekanusból ajánltatnának tanító urak a Főtisztelendő püspök úrnak segélyezés- s jutalmazásra, s így még több ok volna az elégedetlenségre s feljajdulásokra. Feljajdul továbbá a tisztelt néptanító ur s zokon esik neki az, hogy ez évben a losonczi körön levén a sor, innen nem 30—40 éve működő tanító, hanem egy fiatal, derék szűk anyagi helyzetű tanerő ajánltatott alólirott által, a mi azonban arról tanúskodik, hogy alólirott bizony tájékozva volt az áldott emlékű Zsedényi hagyományának intencziói felől s így anomaliába nem esett, mert segélyeztetni akart buzdításul egy olyan tanítót, az ipoly-berzenczei tanítóban, a ki szorgalmát illetőleg ritkítja párját, a kinek anyagi helyzete bizony szánandó s a ki, biztosítok bárkit, szívesen cserélne a tisztelt felszólaló néptanító úr állomásával s örökre lemondana ily állomásért akár a Zsedényi-féle, akár bármiféle segélyeztetés s jutalmaztatásról. Tisztelet az érdemnek! tisztelet a losonczi kör már megállapított jónevű családos tanító urainak is! de ezek közül bizony sokan már jutalmazásban is részesültek. így : a csehbrezói, poltári, az egyik losonczi, los.-apátfalusi, ger-