Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Németország

31 leánya, maga gyűjtötte az építkezés költségeit fedezendő könyör-adományokat. «• A csakhamar összegyűlt 181,000 márkával hozzá is lehetett fogni a munkához. 1884-ben történt az alapkő letétele s tolyó év nov. 21-ikén már a kész góth-stylben épített csinos kis templom fel is szenteltetett. Az alacsony főtorony harangjai a császár ajándékát képezik; a festett ablakok a császár, a trónörökösné és az angol kir. család adományai. Egyéb építményekkel és szertartási szerekkel is nagyobbára az uralkodó családnak és a kis egyháznak egyes kiváló tagjai látták el — gazdagon — a templomot. Egy templomnak legszebb ékessége azonban : az áhítatos emberek, s az angoloknak ismert vallásossága kezesség arról, hogy templomuk máskor sem lesz üres, ha a felszenteléskor túl tele volt. A felszentelési ünnepélyt Titcomb, angol püspök vezette 8 pap segédlete mellett, kiket Angolországból hozott magával. Különös benyomást gyakorolt fehér papi öltönyük, rangfokozat szerint bíbor, viola, piros és fekete gallérral. Angolokon kivül számos amerikait, chinait, japánit és czivilizált négert is lehetett látni az ünnepélynél. 11 órakor a templomnak protectora és tulajdonképeni alapitója, a trónörökösné jelent meg a virággal festőileg ékesített udvari páholyban, mely pár perez alatt egy fenséges családi kép rámájává változott át, benne állt a trónörökös körülvéve 4 leánya, 2 fia és egy menye által. — Megkezdődött az ünnepély. A papok körüljárták a templom belsejét; azután következett a templomnak az alapító nevében való átadása a helybeli papság kezébe és az alapitóokmány felolvasása. Most jött a tulaj donképeni felszentelési szertartás, az egy óráig tartó liturgia, melynek részeiül zsoltár-felolvasást, chorus- és solo-énekeket bünvallomást, miatyánkot és az apostoli hitvallást lehetett megkülönböztetni. Az ünnepi beszéd csak néhány perczig tartott, mely különösen azt kötötte a hivek szivére, hogy a hitnek szelleme által magok törekedjenek a tökély,. a szentség állapota felé. — íme, egy az egyház, melyben ugyanaz a hit különféle nyelven prédikáltatik. Nov. 24-ikén Böckh Ágost születésének 100-ik évfordulóját ünnepelte meg a berlini egyetem magas állású közönség előtt a déli növényekkel, fényesen ékesített egyetemi „aula"-ban. Böck (1785—1857), amint őt Curtius nagyszabású emlékbeszédében jellemezte, — az 1810-ben alapított berlini egyetemnek sarkköve, és mint tudós a a classikus ókor újjá teremtője. E tárgy felett tartott előadásait maga a természettudósok királya, Humboldt Sándor is két szemeszteren át oly szorgalommal látogatta, hogy csak akkor hiányzott, ha a királyhoz theára volt meghíva. A fényes ünnepély zárénekét képezte „Oedipus király" két versszak eredeti görög szövegben. Kár, hogy zongora is kisérte a kitűnő éneket. Saguhj János. Berlin január. — A német császár, mint porosz király trónralépésének 25 éves jubileumát ünnepelte január 3-kán a német nemzet, ünnepelte fényesen különösen Berlin. A ragyogó ünnepély egész menetét leírni, más helyre tartozik, s ott meg is történt, itt annak csak egyházi részét szeretném rövid szavakba foglalni. A porosz tartományi egyház minden templomában ünnepélyes istentisztelet tartatott, melyben — consistoriális rendelet folytán — a prédikácziónak különösen azon áldásról kellett szólania, melyben Isten a nemzetet a jubiláló király uralkodása által részeltette; az istentiszteleti főimába a következő szavak szúrattak közbe : „Lass' o Herr Deine G-nade gross werden über den Kaiser, unseren König und Herrn, und wie Du 25 Jahre lang die Regierung in Seiner Hand behalten, Ihn dabei aus grossen Gefahren errettet, im Krieg und im Frieden mit Barmherzigkeit überschüttet und mit Ehren gekrönet hast — gepriesen sei dafür Dein heiliger Name! — so sei auch ferner Sein Schirm und Schild und Sein grosser Lohn, bewahre Ihm noch Geist, Seele und Leib in rüstiger Kraft und setze Ihn nach wie vor unserem Volk und Land zu bleibendem Segen." A befejező éneket: ,.Herr Gott, Dich loben wir" vagy: „Nun danket alle-Gott" kezdetű énekeknek kellett képeznie. A fő-főistentisztelet, melyre csak a legnagyobb politikai és katonai méltóságok voltak hivatalosak s melyen a császári pár és családja s a Hohenzollern családnak úgyszólván valamennyi tagja megjelent, a kir. vár kápolnájában tartatott meg s lefolyása a protestáns ünnepélyes egyszerűséget mutatja ; — részei : az ez alkalomra költött „Salvum fac regem" kezdetű ének, melyet a dóm-kar adott elő; az ismeretes „Nun danket alle Gott," melyet a gyülekezet énekelt; Dr. Kögel, főudvari-lelkész beszéde az oltár elől ; ima, miatyánk, responsoriumok, áldás. A beszéd alapigéjeül I. Kor. 15, 10. v. szolgált, mely szép apostoli mondás találó „mert

"-et képez az ősz uralkodó azon nem régen ejtett nyilatkozatához, hogy ő mindazon hódolatokat, melyeket neki a világ hoz, a Legfelsőbbnek trónjára teszi le. A mi kívánságunk is csak az lehet, hogy ama legfelsőbb Ur koronázza a világ békéjével és a menny áldásával a nemes császár végnapjait, kiben a protestantismus a világi hatalomnak legmagasabb polczát is elérte ! — Nyilatkozat. Zsilinszky Mihály úrnak e becses lap f. évi I-ső számában foglalt „Még egy viszonzás" cziiníí czikkéből sajnálattal értesültem, hogy ő azt, a mit egyik czikkemben a tót közmivelődési egylet naptárából idéztem, úgy értelmezte, mintha én a naptár szerkesztését, vagy a kérdéses költemény szerzőségét neki tulajdonítottam volna. — Miután azonban azóta az általam igen tisztelt társulati titkár úr a szívességéből nekem megküldött társulati alapszabályokból meggyőződtem arról, hogy a társulat czége alatt megjelenő művek szerkesztése, megbirálása kizárólag az igazgató választmány hatásköréhez tartozik, a titkárt csak is a könyvkiadásokra való felügyelet illetvén, — ezennel kijelentem, hogy azok, a kik nevezett naptárt gyülekezeteinkben árulják, teljesen alaptalanúl és avatatlanúl használják e mellett a társulati titkár úr nevét reclámúl. Midőn ennélfogva ezen ténynek általam tett felemlítése felett ezennel sajnálatomat fejezném ki, s mindazon szavaimat, — melyek által az igen tisztelt társulati titkár úr netán sértve érezi magát, — visszavonnám : biztosithatom O Nagyságát, hogy sem az ő, általam mindenkor el-