Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrológok - Benczur József életrajza (Hörk József)

•336 Az 5-ik olvasmány elbeszéli : „hogyan lesz az almamagból almafa?" — Tartalma röviden összevonva ez : Pál gazda egy ó'szi napon almát evett, magját kivette ; egy magot azonban elültetett s ez néhány nap múlva kikelt s az ősz végén arasznyira nőtt fácskája. A negyedik nyáron beszemezte sat. Ezen olvasás tartalma ellenkezik a természet törvényével, a mennyiben az őszszel elvetett gyümölcsmag csak a következő tavaszon a vegetatio beálltával kél életre. — A mi pedig a szemzést illeti, azt már a 2-ik, legkésőbb a 3-ik nyáron kell eszközölni. A Ill-ik osztály számára írt olvasmányok között a 68-ik és 98-ik mint a melyekben virágok személyesítve vannak és tartalmuk a 9—10 éves gyermek képzelő tehetségét túlhaladják, véleményem szerint inkább az ideális rész keretébe illenének, sőt minden kár nélkül ki is maradhatnának az olvasókönyvből. Nem hagyhatom emlités nélkül, hogy egyik másik kifejezés nem tőről metszett magyaros. A 7-ik lap 14-ik sorában ez áll : „ezután megjelennek a szár hegyén a fehéres, pirosas vagy kékes virágok." Vagy a 39-ik lap 17-ik sor: „barátságosan bánik velők, csak kezeiket nem szabad ölbe rakniok." Mind ezen jelentéktelenségek mellett fontosabbnak találom azt, hogy a mértékek között egyedül az időmérték van egy czikkben méltatva, holott tantervünk megkívánja, hogy az ezeres számkörben a III-ik osztály minden mértéket ismerjen. Igen kívánatos volna a földrajzi rész kibővítése is, a mennyiben a tanterv a megye beható ismertetésén kiviil az ország határai, Európa és a földgömb bemutatásáról is szól ; mindezekből az olvasókönyv nem tárgyal semmit. Eltekintve mindezektől ez olvasókönyvet úgyis a mint van, tankönyvirodalmunkban határozott nyereménynek tartom. És tekintve azon vallásos hangulatot, mely az egészen végig vonul ; tekintve benne a nemzeti kincsünkből igen ügyesen beillesztett gyöngyöket : felhívom a tanférfiak figyelmét ez olvasókönyvre és ajánlom vigyék ezt be iskoláikba a mult évben megjelent ABC-vel együtt, mert ezek mellett munkájuk nevezetesen meg lesz könyítve. A protestáns népiskolai könyvek tára jeles szerkesztőinek pedig erőt és kitartást kívánok, hogy iskolai irodalmunkat több hasonló művel örvendeztessék meg. Tartozom megemlékezni a könyv kiállításáról is. Az egész nagy nyolczadrét kemény kötés, dróttal fűzve; úgy van készítve, hogy a két szolgálati évet okvetlen kibírja. A nyomás tiszta, hibátlan s mint ilyen a kiadó többi vállalata mellett méltó helyet foglal el. Kiváló béltartalma mellett ez utóbbi is különösen ajánlja. Malomsóki Benczúr József életrajza. Az eperjesi evang. ker. Kollegium püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyvében az 1861-ik évről Máday Károly superintendens idejéből a tanárok életrajzai között 8-ik hélyen ez áll : „8. Benczúr Józseí született nov. 19-kén 1806-ban Vanyarczon, Nógrádmegyében. Tanult Losonczon, Selmeczen, Pozsonyban s Jénában. — Droppa Mihály utódjául november 21-én 1831. megválasztva, működését febr. 1-én 1832. nagy buzgósággal megkezdé s kitűnő sikerrel 1838-ig folytatá, a midőn közsajnálüozására az intézetnek leköszönt. „Sárga könyvecske" czímű olvasókönyvet írt." Rövid egyszerű szavak ezek, ámde, mély jelentőségűek, mert hiszen bizonyítják, hogy Benczúr József korának kívánalmai szerint mindent megtett, a mi kiképeztetéséhez szükséges volt s a hazai jeles tanintézeteken kivül a külföld egyik kitűnő egyetemét is szorgalmasan látogatta s ez úton. jeles előképzettségre tett szert; bizonyítják, hogy ő, „nagy buzgósággal kezdé s kitűnő sikerrel folytatá" tanári működését, — tehát jeles tanár volt, a mi mindenkoron ritka, szép tulajdonság, — hogy ne mondjuk erény, — és hogy mennyit veszíthetett, veszített benne az intézet, kitűnik különösen a hivatalos okmányokban különben szokatlan, dicsérő appositioból, megjegyzésből, mely szerint ,.az intézetnek közsajnálkozására köszönt le." De kitűnik ezen rövid szavakból még más is, az t. i. hogy ő úttörő volt a magyar nevelési irodalom terén. — ugyanis a jegyzőkönyv zárszavai azt mondják : „Sárga könyvecske" czímű olvasókönyvet irt." — Egyszerű megjegyzés az egész, de ezen egyszerű megjegyzésben nagy érdem van jelezve. — Akkor, mikor még a magj

Tar közigazgatás, mikor még a magyar közművelődés, mikor még a magyar közélet latin nyelvű volt és csak néhány tisztán magyar vidékű iskolában s az épen csak akkor keletkezett m. t. akadémiában kezdették hangoztatni a tudományos műveknél a magyar nyelv jogosultságát ; — akkor egy, azon időben még járatlan úton, még ismeretlen téren a népnevelési (— elemi —) téren, a még akkor kevéssé méltányolt Pestalozzi elveit magyar nyelven, gyakorlati alkalmazásban, magyar műben hirdetni ; ez olyan érdem, a mely el nem enyészhet, mert úttörő munkásait a tudomány, a haza sohasem feledheti. Az iskolából kilépett, de nem pihenni, hanem az élet nagy színpadán folytatni az úttörő munkát. Az iskolai élet tere szűk volt törekvéseinek s azért a társadalom széles, nagy terén kezdett működni. Legelői is megalapította az első — s mai napig is egyedüli jó hírnevű — rendezett könyvkereskedést Eperjesen (jelenleg a Révai czég birtokában) s azt a virágzás magas fokára emelte. Majd az ipar terén kezdette meg úttörő munkáját s több kisebb vállalata mellett épen az, mely e tekintetben még most is meglehetősen egyedül áll hazánkban, Cémentgyára (Mogyoróskán) lett legnevezetesebbé, mert hiszen ez által ő a cémentiparnak Felső-Magyarországon meghonosítójává lőn s cémentjével az országos és világkiállításokban is, számos kitüntetéseket nyerve, részt vett. A legelső rangú műmalmok közé méltán sorolható nagysárosi műm a lom létrehozása is az ő eszméje és műve. Sokat irt, fáradott, járt-kelt, hogy keresztülvigye azt, hogy Eperjes város csatornázását, a mi már is folyamatban van s egy vízvezetéknek berendezését a városi közgyűlés elhatározza. E czélból polgári tanácskozásokat indítványozott és rendezett és mozgásba hozta a városi közönséget. Hasonlót tőn a vasút érdekében s a Bártfa felé kiépítendő vasút eszméjének egyik lelkes hive, apostola volt. Munkáját siker koronázta. És a mint Isten az ő munkáját megáldotta, úgy ő is szívesen áldozott, adakozott. — Azon Kollégiumnak, melynek egykor tanára volt, most lelkes és áldozatkész pártfogójává lőn s mint a Kollegium í állandó igazgató választmányának tagja nemcsak jó tanács-