Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans irodalmi társulat (Dr. Masznyik Endre) II.

Negyedik évfolyam. 40. szám. Pozsony, 1886. évi október 2. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. MEGJELEN HETENKENT EGYSZER. Előfizetési ar : Hirdetés ára : Egész evre . G frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . o , — , ~ , ... ,...,. , _ „ _ . . „ „ egyszer közöive 7 kr.. Szerkesztő- s kiado-nivatal : Pozsony, Konventutcza o. 3z. ^ ' negyedévre . 1 „ 50 „ ' többször közöive 5 kr. Egy szám ara: 12 kr. o. e. Felelős szerkesztő s kiadó: Bélyegdíj : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom : Protestáns irodalmi társulat. II. (Dr. Masznyik Endre.) — Neveljünk egyházi tanárokat is! (Markauser Imre.) — A nógrái esperességi evang. gyűlés egy végzése. (Szerkesztő.) — Könyvismertetés. II. (Gaál Mihály.) — Belföld. — Vegyesek. Protestáns irodalmi társulat, n. A tudományos prot. tlieologiai irodalmi társulat megalakítása, helyes alapon kezdeményezve, elhárítlan nehézségekbe nem ütközik. — Czéljából folyólag egyesítené kebelében mindazokat, akik az önálló nemzeti tudományos prot. theol. irodalom eszméjét helyeslik s annak megvalósítása érdekében szellemi s anyagi áldozatra készek. Igen a mi nemzeti theol. irodaimunknak tudományosnak kell lennie. — S lehet-e azzá? Ha mindnyájan meg volnánk a theologia „tudományos" jellemének s közös fejlesztésének szükségszerű voltáról győződve, lia a separatistikus törekvések, közelebbről a felekezeti és theol. irányzati szempontok elnémulnának, azt mondanám igen. De hát a való egészen más képet mutat. Lám a két felekezet theol. tanárai, kik egykoron egy azon theologia 'falai között, egy azon tanszékekről hirdették tanaikat : ma legalább külsőképen nagyon is távol vannak egymástól. — Pozsonynak. Sopronnak semmi érintkező pontja Budapest, Debreczen s Sárospatakkal, annyival kevésbé az erdélyi ^eol. intézetekkel. Az egyetlen Eperjes az, mely 1 esve-keresi a kapcsolódás alkalmait ide s oda, de \t e szép jelenségnek is meg van a maga árnyoldala, mert ára az édes testvérekkel való, féltékenység eredményezte szakítás. S talán ref. atyánkfiai e részben jobban állanak? — A hébe-hóba felmerülő jelek egészen ellenkezőt látszanak bizonyítani. Nem tudom, van-e e széthúzásnak valami merőben kicsinyes, talán a partikularistikus érdekek szolgálatában megbénult szegényes gondolkozásra visszavihető oka is, de azon jó véleménynél fogva, melyet theol. tanintézeteink tanárkara iránt kezdettől fogva táplálok s táplálni akarok s hasonlókép némely a közel-multban, sőt a jelenben is feltűnő jel alapján, kénytelen vagyok szétszórt kéveszerfí állapotainknak forrását jó részben a felekezeti s theol. irányzati elfogultságban keresni. Meggyőződésem, — hogy nálunk a hamu alatt parázs lappang. Akadjon kéz, mely a hamut lekaparja, támadjon szellő, mely a parazsat élesztgesse : tüzet fog fejünk felett a szentegyház, — s lészen hatalmas küzdelem s viaskodás. Lám theol. akadémiánk alig adta ki első évkönyvét s abban tanárainak tudományos dolgozatait, már megfújta valaki a vésztrombitát s elzengte siralmait a hitehagyottak felett. Hol? — oda künn a „Lutherische Kirchenzeitung "-ban. Igazán jellemző. No de hagyjuk ezt. Hát elég azon, hogy nekünk, midőn a tudományos prot. theolog. irodalmi társulat megalakításába fogunk, számítanunk kell a felekezeti s még inkább a theologiai pártszempontok által utunkba gördített akadályokra. S mert a ki a sikert akarja, annak a nehézségek iránt nemcsak előre tájékozódnia, de azok leküzdése érdekében előre felfegyverkeznie is szükséges : én jónak látnám, ha abba a nagy dologba kellő óvatossággal fognánk. Nézzük körül magunkat s egymást : ismerkedjünk, ismerjük meg különösen, hogy ! ,,niik vagyunk, hányan vagyunk, s mennyit érünk." Ha valahol, itt van helyén annak az aranymondásnak : quid valeant hunieri, quid ferre recusent ! — komoly számbavétele. Mert ha úgy állanak a dolgok, hogy pártokra szakadva, erőinket szétforgácsolva czélt nem érhetünk, akkor jobb azzal a nagyszabású irodalmi társasággal még várnunk s egyelőre szűkebb ! térre s ezen is csupán a kezdeményező lépések megI tételére szorítkoznunk. E kezdeményező lépések legelseje s legczélszerűbbje volna erős hitem szerint : a protestáns theologiai tanáregyesület megalakítása. Igazán csodálatos s szinte szégyenletes dolog, — hogy ilyen egyesületről még mindig csak mint pium desiderium-ról kell beszélnünk. Annyi társulat alakul mai napság óráról órára, hogy szinte fáj bele fejünk