Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szepes-Igló

•313 ki a reá már másodízben ruházott nehéz igazgatói hivatalt viseli, teljes elismerését és köszönetét fejezi ki ; a tanári fizetések rendszeresítését az egyháznak alkalmas időben való tekintetbe vételébe ajánlván, a tanár urak további működésére az Isten áldását, valamint az egyházközség békéjének és egyetértésének ő általuk is való fenntartását kivánja. Az elemi és polgári iskolára nézve ítéletét püspök úr szinte azon értelemben nyilvánította, hogy a tanerők kötelességeikben sikerrel járnak el s maguknak teljes elismerését vívták ki; az egyház bölcs intézkedését csak e tekintetben kérte, hogy a hit- és erkölcstanra és az egyházi énekek begyakorlására főképen a felső osztályokban még több figyelem fordíttassék. Ujolag utal azon már elébb az iglói egyházhoz intézett felhívására, miszerint a polgári leányiskola kiegészítő részéül az internátust (bennlakást) léptesse életbe, mely által — 50 apácza-leánynevelőintézet hazánkban így lévén már felszerelve — a kerületnek és a magyarhoni protestantizmus ügyének annál könynyebben nagy szolgálatot tehetne, minél biztosabb jövője már tekintettel a német nyelv megtanulására, egy ilyen az állami leányiskoláknál is alkalmazott bentlakással összekötött nevelő-intézetnek épen Szepes-Iglón lehetne. Meg levén arról győződve, hogy Iglón közbuzgóság és igyekezet mellett nagy czélokat lehetne elérni, az Isteni gondviselés különös őrködését ezen kedves egyházközségre s annak tanintézeteire azon óhajtással kivánja, miszerint a vallásos-erkölcsi élet s avval az anyagi jólét is emelkedjék s az Istentől megáldott Igló nem csak a tiszai egyházkerületnek, de az egész magyarhoni evangyélmi anyaszentegyháznak s a hazának egyik kiváló gyöngyévé válhassék. Püspök úr a tanító jelölteket, kik az iglói m. kir. állami tanító-képezdénél épen a tanképesítő vizsgát tették, a vallástani tárgyakból megvizsgálván, az ezen vizsgára jelentkezett 4 ifjú és 1 hajadon közül, hárman jó sikerrel, ketten pedig elégséges eredmény nyel a vallás vizsgát letették. Végre a XIII városi esperesség, annak főesperesi hivatala, alapítványai' s lelkészi nyugdíjintézete, valamint esperességi pénztára vizsgáltattak meg. A XVI. században Szepességen 120 anyaegyház létezett, melyeknek legnagyobb része az ágostai hitvallást elfogadta. A szepesi egyházak a XVI. században 8, a XVII-ben 7 testvér szövetkezetbe (fraternitás) voltak beosztva. Az első és legtekintélyesebb volt a 24 királyi szepesi városok fraternitása, melyhez a Zsigmond király által 1412-ben a lengyel királyságnak elzálogosított 13 város (Béla. Leibicz, Poprád, Igló, Olaszi, Felka, Váralja, Szepes-Szombat, Menhard. Durand, Puszkinócz, Sztrázsa, Matheócz), továbbá az I. Mátyás ideje óta Zápolya családja és a Thurzók birtokában volt, későbben a gróf Csáky családra jutott 11 város (jelenleg falu: Nagy-Szalok, Mühlenbach. Welbach, Zsákócz, Káposztafalva, Csütörtökhely, Sümegh, Ulésfalva, Pálmafalva, Odorin és Kurimian) tartozott. A felső hernádi fraternitásnak volt 14, az alsó hernádi 24, a felső poprádi 16, az alsó poprádinak 15, a lublóinak 6, a bányai fraternitásnak pedig 8 egyházközsége. A XIII szepesi városi esperesség egyházai az egykori XXIV városi testvéri szövetkezet maradványai. A protestánsok 1614-ben gróf Thurzó Kristóf főispán elnöklete alatt Szepes-Váralján zsinatot tartottak, mely alkalommal két superintendenst, i Zabler Pétert lőcsei lelkészt a szabad királyi városok részére és Xylander Istvánt váraljai lelkészt a többi szepesés sárosmegyei egyházak számára választották, a mint ezt Thurzó gróf kettős oklevele tanúsítja, mely eredetiben a lőcsei evang. egyház levéltára azon szekrényében őriztetik, mely a VI szab. kir. városi superintendentiára vonatkozó okiratokat tartalmazza. 1674-ben a szepes-olaszi templom elvétele után a XIII város lelkészei a Szepes-Váralján összeült törvényszék elé idéztettek; a templomok elvételét követte a lelkészek száműzetése és javaik lefoglalása. E szomorít helyzetben sínlődött a XIII város 1682-ig, midőn Lubomirszky fejedelem az evangélikusoknak békében való megmaradást igért ; 1685-ben az imaházakra való építkezési helyeket átengedni parancsolá és 1694-ben a szabad vallásgyakorlat' háborgatását betiltá, 1706-ban pedig fia Tivadar az atyja által adott vallásszabadságot megerősíté. Mária Jozéfa lengyel királynő alatt azonban ismét sok viszontagságot szenvedtek, mig gróf Brühl Henrik kapitánysága alatt, ki által ügyük Mária Terézia elé terjesztetett, szabad vallásgyakorlatuk megerősíttetvén, ezt különféle változással élvezték, mig 1772-ben visszakerülvén a magyar korona alá, II. József türelmi parancsa s II. Lipót alatt hozott 1790/1. évi XXVI. törvényczikk folytán vallásuk gyakorlatában többé nem háborgattattak. A XIII és az összes XXIV város felett a szepesi prépostok az egyházi bíráskodást gyakorolván s egészen 1673-ig a kathedraticum-féle járulékot a lelkészektől beszedvén, választott esperesek által kormányozták ezeket. Az esperesek névsorát a XXIV város anyakönyvei nyomán ösmerjük; — 1519—1674-iki években volt 46 esperes. — Noscovius Mihály felkai lelkészesperesnek 1674-ben történt száműzetésével megszűnt a testvérszövetkezet s okmányai és szabadalmait tartalmazó iratai Bécsbe szállíttottak. A XVIII. század elején esperesnek még Buchholtz György nagy-lomniczi lelkész választatott meg, de miután az egyházak elnyomattak, a testvérszövetkezet többé feléledni nem tudott. A XIII városok a lengyel királyok zálogában egyházi ügyeiket a lehetőség szerint magok elintézték a nélkül, hogy valamely superintendensnek alárendelve lettek volna. 1782-ben Fabry Gergely és RufFiny János superintendensek, valamint Szirmay István kerületi felügyelő sürgetésére az Eperjesen ünnepélyesen kötött egyezmény alapján a XIII város egyházai olyképen egyesültek a tiszai egyházkerülettel, hogy a már 1743-ban létrejött dobsinai coalitió értelmében, — mely szerint a superintendensek felváltva egyrészről a német, másrészről a magyar és tót nyelvű egyházközségek lelkészei közül választandók voltak, a német egyházakhoz számíttassanak, a VI szab. kir. város egyházaival az egyházkerületben egyenlő joggal bírjanak és külön esperest és esperességi felügyelőt választhassanak. Sok ideig superintendensek nélkül lévén, saját espereseik által vizitáltattak. Ilyen kánonszerü egyházlátogatást 1658-ban Peschkovius Dániel a XXIV város esperese Luboviczky István lublói alkapitány megbízása folytán Milleter György a XIII város grófjának kiséretében tartott. Püspöki egyházlátogatást sem Zabler Jakab, — sem Schwartz János superintendensek ezen egyházakban nem tartottak s 1707- és 1709-ben Szepességen tett főpásztori körütjok alkalmával a más törvényhatósághoz tartozó XIII