Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ujvidék

•287 kiadott rendeletei is német fordításban közöltetnek vagy köröztetnek közöttük;" s bár az állam minden nemzetiség nyelvén hiteles fordításban kiadja a törvényeket, az erdélyi evang. egyház a maga „Verfassung"-ját nem adja a közel 20,000-nek magyarul. — A leirat constatálja továbbá, hogy nemcsak nyelvileg, de „tényleg meg vannak fosztva egyházhatósági jogaik s jelesen önkormányzatuk befolyásuk gyakorolhatásától is. — Az egyházmegyei közgyűlésből kizárvák. hivatalba magyar sohse választatott ; az első t'olyamodásu házassági törvényczikben (brassóvidék) ott ül ugyan egy magyar lelkész (10 közt.) de világi sohse került be. Végül az egyházkerületi consistoriumba magyar soha még csak póttagnak sem választatott, valamint a másodfokú házassági törvényszékbe sem. — Azon 16.000 írtból, melyet az állam évenkint az erdélyi ev. egyházkerületnek ad, valamint más alapokból soha semmit sem kaptak, holott e magyarság között élő de lélekszámra azt meg sem közelítő szász egyházak azokból, tetemes segélyt kaptak — „minek czélzata nagyon is, szembeötlő;" a tanulók a stipendiumoktól elzáratnak, de azért a teherben a magyar egyházak egyenlően osztoznak. — De ezen a „szász főconsistorium méltányossági érzetének s atyai indulatainak teljes hiányáról" tanúskodó tények mellett még vannak egyenes „egyházhatósági kötelességmulasztások", több helyen ugyanis a lelkészi fizetés és hivány megcsonkítását elnézte sőt egyenesen | előmozdította ; a lelkigondozást pedig annyira mellőzte, hogy világtalan, gyámoltalan aggpapok helyettesítéséről nem gondoskodott (megtörtént több helyen s hosszabb ideig, hogy róm. kath. tanitó tanította a gyermekeket vallástanra!) stb. stb. A szolgálatnál is a legnagyobb anomalia. Mivel a nagyobb egyházakba való megválasztathatás bizonyos számú szolgálati évhez van kötve, megtörténik. hogy magyar pap évei hiánya miatt oda nem mehet s igv szász pap kerül helyére, mert az meg, hogy a lelkésznek az egyház nyelvét kell birnia, nincs kimondva . . . a leirat végül odanyilatkozik, hogy ily tények után az államkormány nem nézheti tétlenül a visszaéléseket, melyek az egyházkerület kebelében, annak hatóságai által a hivek egyetemének egy tetemes része ellenében elkövettetnek. " Igy a leirat. — Ennek utján a miniszter a magyar egyházközségek kérvényét jelentéstétel végett a főconsistoriumnak elküldte. — A választ azonban kétszer megkellett sürgetnie. — Első izben azt a feleletet kapta, hogy ily nagy kérdés kutatása hosszabb időt vesz igénybe, a főconsistorium csodát nem művelhet ; második sürgetésre pd. az lett a felelet hogy a referens megbetegedett (Milyen malapropos ! :). Végül egy év múlva megjött a válasz és mily szelíd hangú, mily atyai! ..Kegyeskedjék a miniszter úr a főconsistorium utján azon tanácsot adni a kérelmezőknek, kogy kárhozatos szakadási törekvéseikről lemondjanak s az erdélyrészi egyházkerület alkotmányához alkalmazkodva, az ez által nyújtót áldásokat felhasználva, az erdélyi vallási törvényekhez rendithetleniil ragaszkodva, a hit, erkölcsiség és nemzetiség azon javai után törekedjenek, a melyeket ezen egyházkerület kötelékén kivül csak veszélyeztetnének. u (Hát bizony van ebben „egyedül üdvözítő egyházi" dogma, meg egy kis galambszavú „coge intrare" is!) Erre a miniszter 1875 novemberben újból leirt, mely alkalommal kimondta, hogy az erdélyi magyar ev. egyházaknak az erdélyi ev. egyházkerületből való ki — illetve más kerületbe való belépését ez egyházak saját önkormányzati s közigazgatási érdekeivel összeegyeztethetőnek nem találja, de azt, hogy a brassóvidéki egyházmegye kapcsából kilépve, egyenjogú egyházmegyévé alakuljanak, megengedi. — Itt volt a dilemma! De elmés szász atyafiaink kivágták magukat belőle elmé3-furfangosan. Igen egyszerű volt a mód : a főconsistorium ugyanis, megfelezve a ministeri leiratot, a magyar egyházakkal közölte másolatban annak a kilépést meg nem engedő felét ; a másik fele, mely emezeknek kedvezett, véletlenül tollban maradt. — Ez a minister tudomására jutván, 1876-ban újból leirt: „Nem kételkedem — ugymond-kimondani, hogy valamely intézkedés egyik tán tetsző részének kiemelése, másik talán nem tetsző oldalának elhallgatása s igy az egész intézkedésnek szándékosan ferde színben feltüntetése minden esetre oly tett, melyre egy hatóságnak különösen egyházi hatóságnak, mint erkölcsi testületnek magát megalázni sohasem volna szabad." Bekérte egyúttal a megcsonkított rendelet másolatát, mi megtörténvén, a szászok eljárása ujabb „nem illő" czimet kapott. De a szász leleményesség még e blamaget is elütötte (ugyan, gyarló szegény módon) mondván, hogy a rendelet kétrészre való osztásával i csakis a dolgon akartak könnyíteni. Ugyanis a rendelet első felének közlésével mintegy az egyházak és állam közti közlekedésnek megszűntét akarták, jelelni. — A második fele, az önálló esperességről szóló, az már az egyház belügye, melyre nézve külön a főconsist. és a magyar egyházak közt tárgyalás lévén szükséges, a rendelet ide vágó felét külön akarták közölni .... (Nos, nem elég ügyes ?) Ilyen előzmények után végül 1876-ban a főconsistorium felszólította (mit tehetett mást ! ?) az egyes magyar egyházakat*), köztük a brassói magyar leányegyházat is feleletre, kivánnak-e elszakadni ? — mire mind igennel feleltek, kivéve Brassót, mely ez által az akkor még a papi s tanítói állomás után illetékes 319 frt illetve 4L frt segélyt féltette. De midőn ezen végzésük a Landescons. utján a főcons. elé terjesztetett : ez 1877. octóberben „a községek iránt való kötelességeinek teljes tudatában" az új esperesség alakításának ellentmondott — de azon községeknek, melyben a szakadási vágyak a „gyógyíthatlanságig" fokozódtak, kilépésük elé „akadályt nem gördít", (mily jóindulatú! persze, mert a kilépést meg a minister nem engedte meg). E végzése a magyar egyházakkal közöltetvén, ezek 1878. januárban egyhangúlag elhatározták, hogy elszakadnak s e végből újból felírnak a ministerhez. — Kimondták a brassómegyei ág. h. ev. új magyar esperesség mielőbbi megalakítását. A minister a kérvényt a főconsistoriumnak küldte át, mely erre kijelenté, hogy a dézsmaváltsági kötvényeknek az egyházakat illető részét hajlandó kiadni, de a 16,000 frt államsegélyből s az egyház egyéb vagyonából a kiváló egyházak részt nem igényelhetnek. — A magyar egyházak ellenben *) Ezek : Apácza 1279 lélek, Brassó 900, Újfalu 851. Krizba 1365, Bácsfalu 1252, Türkös 1864, Csernátfalu 1782, Hosszufalu 2775, Tatrang 2317, Zajzon 1200, Pürkerecz 1716.