Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A papválasztás (Tolnay József)

•288 Mikor valamelyik gyülekezetben a papi állomás megüresedik, mi szokott, lia nem is mindig, de a legtöbb esetben, történni? Egyik helyen a gyülekezet ismer egy, — talán több papot is : azt szóba hozzák : a másikon a papnak, mondhatjuk a többes számban is, vannak, de a gyülekezeten kívül eső ismerősei, pártolói : azok őt szóba hozatják; a harmadikon a papot se' nem ismerik, se' nem ajánlják : tehát mi történik ? Ha a hegy nem megy Mohamedhez : elmegy Mohamed a hegyhez! Ajánlja maga magát, — kijelentvén a gyülekezet kurátorának, esetleg másoknak is, hogy ő, megválasztás esetére, kész az üresedésben levő állomást elfogadni. Az első eljárás-mód ellen egyetlen szavam sincs : egészen helyesen történik; a második ellen hasonlóképpen nincsen : tisztességes határok között működik; a harmadikkal, ha még annyian követnék is : nem tudok megbarátkozni; de úgy hiszem, velem együtt nem tudnak mások sem, a kikben önérzet van : jóllehet, mondják sokan, a kik azt a módot követik, se' szabály-, se' tisztességellenes tettet nem visznek véghez ! Midőn ilyesmiről hallok, mindig eszembe jut valami. Ha az ember városra, talán éppen vásárra megy, az árusok utána kiabálnak, utána futnak : ide tessék jőni; itt olcsó áron jót lehet venni! — Ott az ilyen eljárás megy; mert vásár van : és mégis boszantja az embert ez a — nem tudom micsoda! Az ilyen emberekkel szemben, ha nem mondjuk is, magunkban azt gondoljuk : ugyan ne alkalmatlankodjatok itten; majd megkeresem én magam is, a mire szükségem van! Hanem azért mégis megtörténik, hogy ezek a szolgálatra kész emberek vásárt csapnak. Hogy milyent, az természetes aztán a vevő dolga; mert hiszen a közmondás szerint : Kettőn áll a vásár ! A következtetéseket a két dolog párhuzamba állításából nem akarom megvonni. Csak annyit akarok mondani, hogy : én a vásárra nem menek el; sőt, ha rajtam állana, megakadályoznám azt is, hogy mások elmenjenek. — És ezt tenném éppen az ő érdekükben! „És béniéne Jézus az Isten templomába, és kiüzé mind azokat, a kik árulnak . . . vala a templomba . . . És monda nékik : „Meg vagyon irva : Az én házam imádkozás háza ..." (Mát. 21, 12 — 13)! A mesternek ezeket a szavait meg kellene tartanunk mindnyájunknak, de különösen nekünk, kik nékik hirdetőik vagyunk. — Lehetséges, hogy a kik önmagokat ajánlják, mondjuk szelídebben, a kik a gyülekezetekben önmaguk jelentkeznek, — lehetséges mondom, hogy azok mindnyájan nem „vásárolnak'-; de hogy egytől-egyig „árulnak", az bizonyos! Ezt szeretném én elkerülni s másokkal is elkerültetni! Hogy hogyan s miként? Igen egyszerűen! Hogy ez elkerülhető legyen, illetve, hogy ezt elkerüljük : ahhoz nem kell se zsinat se a kerületi „Rendszabályok", „Rendezetek", vagy tudom is én micsodák megváltoztatása! Azt megteheti minden egyes esperesség, sőt, úgy hiszem, minden egyes gyülekezet is! Méltóztassék úgy tenni, mint tesznek a reformátusok, vagy nálunk az erdélyiek : hirdessünk és hirdettessünk nyilvánosan pályázatot ! Ha a megüresedett papi állomásokra, mint az egyéb állásoknál is teszik, nyilvános pályázatot hirdetnének a gyülekezetek, ha van nekik ismerős, talán előre kiszemelt, vagy mondjuk, ajánlott papjuk, szabad tetszésük szerint választhatják azt, a kit akarnak; ok tehát nem veszítenének semmit : de nyernének, még pedig hozzátehetjük, sokat nyernének az olyan papok, a kik semmiféle összeköttetéssel nem rendelkeznek, — azonkívül valamely félre eső helyen működvén, alkalmuk sincs arra, hogy magukat megismertessék. Vegyünk csak egy közönséges példát, a minőt akárhányat tudnánk említeni. — Valaki, ha nem is éppen idegen kerületben, a mire ugyancsak elég példa van, de szülőföldétől, az ötödik-hatodik megyében káplánkodik, még pedig ott is olyan helyen, a hol a világtól egészen el van zárva. Öt senki nem ismeri; de nem is ismerheti, saját gyülekezetén kivül, s melyben működik : mert nincsen reá alkalom, hogy megismerhesse. Most valahol üresedés történik, a mit ő u is megtud. Ot nem csak az illetékes gyülekezet, de más sem ismeri, hogy ottan ajánlhatná. Saját esperese vagy püspöke ezt megtehetné ugyan hivatalból, ha hozzá fordulnának — és szavára ebben az esetben hallgatnának; azonban a gyülekezetek ilyenkor, a mint a tapasztalás mutatja, nem igen szoktak egyházi fölsőbbségeiknél tudakozódni, vagy ha ezt teszik is, a szóra hallgatni. — Az a szegény káplán, de választott pap is, tehát kénytelen magát egészen az isteni gondviselésre bízni, a nélkül, hogy valaki az ő érdekében annak eszközéül szolgálna, vagy utait egyengetné, ha csak valahol nyilás történvén, maga nem ajánlja, illetve, nem jelenti magát. Ezt meg tenni nem akarja; mert tudja ugyan, hogy ha tenné is, se törvény-, se tisztességellenes dolgot nem cselekednék : de magában mégis érezi. hogy az nem a legkorrektabb eljárás volna s csakis önérzetések megsértésével tehetné! És így lehet ő kiváló készültségű, jó szónok, lelkiismeretes pap : marad, ha maradhat, akár az örökké valóságig ! Ha a megüresedett papi állomásokra nyilvános pályázatot hirdetnének, megadódnék neki s mindenkinek, az alkalom, hogy föllépjen, hogy pályázzék; sőt lehetne reménysége is a megválasztáshoz — ámbátor egészen ismeretlen ! Vagy ha elbuknék is, legföljebb félórai munkájába kerülne bukása, másba nem ; önérzete megmaradna tisztán, sértetlenül s nem kellene magát vásárra vinnie. Tisztességes versenyben elbukni : nem szégyen; önajánlgatás folytán nyerni, ha semmi vétkes eszköz nem működött is : mindig a megalázásnak bizonyos nemével jár. ... A kik a célban futnak, jól lehet mindnyájan futnak, de egy veszi el a jutalmat. ... A ki e pálya futásban tusakodik, tusakodjék és fusson, ha bizonytalanra fut is, és harcoljon, ha híjában vágja is a levegőeget, nyilvánosan, hogy mások is láthassák és tudhassák. — Ha győztes nem leszen is, legalább látják és tudják, hogy akarat van benne s hogy létezik! Sok esetben, — sok embernél már ez is haszon; lia más nem, legalább neve ismeretes lesz. Aztán a mi először nem sikerűi, sikerülhet másodszor, vagy