Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Apróságok (Lutheranus)

•276 szólalt fel s a megboldogult esp. felügyelő emlékezetét következő kitűnő beszédben örökítette meg. „Nem tudjátok-e, h o gy F e j e d el em és nagy Fejedelem esett el az Izráel népe közül." 2. Sám. 3. r. 38. v. szerint Dávid, a nagy király ezen szavakkal adta tudtára népének azt a lesújtó bírt, hogy Abner, a hadsereg kitűnő vezére meghalt. Gyászt öltött ekkor Izráel, s szivében gyászolta őt soká. Ilyen lesújtó hír volt a gömöri esperesség számára, múlt év deczember- 14-én azon rövid, néhány szóból álló tudósítás: „Szontagh Bertalan estve hirtelen elhalt." Nem sorvasztó, nem hetekig vagy hónapokig tartó betegség előzte meg halálát; hanem hirtelen és váratlan tört meg testi és lelki ereje annak, ki politikai megyénk első és eddig legkitűnőbb tisztviselői minősége mellett, a gömöri evang. egyházmegye páratlan vezére, felügyelője volt egy évtizeden át. Villámcsapásként jött a halál reá; de villámcsapásként is sújtott mindeneket, kik szerették, tisztelték és a kik életéhez, munkásságához még oly sok boldog reményt kötöttek, s épen azért, a lesújtó hír halla­tára, gyászt öltött esperességünk is, s bár vigasztalásunkra kedves és szivünk szerint való utódot adott nekünk az Úr, még is soká, igen soká fogjuk őt szivünkben gyászolni. Szontagh Bertalannak egyházi élete és mun­kássága nagy figyelmet és kitüntető méltánylást érdemel. A tiszai egyházkerület evang. családjainak egyik legkitű­nőbb családja a Szontagh család. E család nevével már a XlV-dik században találkozunk a Szepességen, később a körmöczi bányatelepekhez közel fekvő C s erna­kőn. 1552-ben Szontagh Bálint, Szepes-Béla plébánosa, gyülekezetével együtt az evang. hitre tért, s ugyanott Hellebronth Lőrinczczel, az egyház reformátorává lett. Általában legyen mondva, hogy e család a legelső­ben evangélikussá lett családok egyike, páratlan buzgóság­gal ragaszkodva vallásukhoz, igazolták ezt, mint egyházi, iskolai és esperességi, néhányan pedig mint kerületi fel­ügyelők. E családból két hittudor s egy püspök lett. Egy Szontagh vallásért martyrhalált szenvedett. Egy nő, épen a mi Szontagh Bertalanunk ágából származott nő, Szontagh Erzsébet, 10 ezer aranynyal bírta arra KarafFát, hogy a családot ne üldözze. A jelenleg élő Szontagh család ősapja Szontagh Kristóf volt, a XIII. szepesi város tanácsnoka, bánya kamarása. E férfiútól származott ivadékok 5 ágra oszlot­tak, a melyek közül a mi Szontagh Bertalanunk az ig ló i - d o b si n ai ág szülöttje. Szontagh Bertalan Királyiban 1823. márcz. 26-án, Szontagh Adám és Ábrahámy Jozéfa szülőktől származott. Elemi és gymnasiumi, majd egyetemi pályájá­nak befejezte után, „1844"-ben ügyvédi vizsgát tett, s még ugyanazon évben megyei tiszteletbeli aljegyzővé lett kinevezve, „1845"-ben már a putnoki járás al­szolgabirájává, „1848"-b an pedig ugyanazon járás főszolga­bírójává lett megválasztva. Ez időszakból megemlítendő­nek tartom azt, hogy midőn járása területén Dembinszki és Schlick között apróbb csatározások vívattak, hazafiúi kötelességének tartotta Dembinszki oldalán lenni, s neki, mint a terepviszonyokat nem ismerőnek, mintegy segédjéül szolgálni. A szabadságharcz lezajlása után, mint annyi sok remé­nyében és várakozásában csalódott és megtört honfiú, a magán életbe vonult. Csak a hatvanas években lépett ki ismét a magán életből, midőn hazánk borult egén. az alkotmányos élet hajnalcsillaga kezdett derengeni. S ez időben két ízben mint főjegyző szolgálta megyéjét. „1871-­ben a rimaszécsi választókerület országgyűlési képviselője lett ; de kerületének ezen kitüntető bizalmát csak egy évig bírhatta, mert már az „1872"-dik évben megyénk, e ki­tűnő fiát, egyhangú választással ülteté az alispáni székbe. Nem feladatom fejtegetni azt, mit tett a kitűnő, e nemben a legkitűnőbb férfiú alispáni székén, egyet azonban e helyen nem lehet figyelmen kivül hagynom, s ez az. hogy azon kitűnő szolgálat súlyát, melyre még nagy szükségünk lett volna, melyet egyházának és esperességének egy évtizeden át tett, legnagyobb részt e széktől kölcsönözte, s úgy tudom, mert úgy érzem, hogy ezen szolgálatának eredménye, hatása és emléke igen soká fogja még jótékonyan befolyásolni egyházi életünket. Az egyház iránt való lelkesedés kezdettől fogva töl­tötte el Szontagh Bertalan lelkületét; de közvetlen szol­gálatába „1875"-ben lépett csak, midőn egyházmegyénk osztatlan bizalma őt, az esperességi felügyelői székbe ülteté. Ugyanazon év julius 27-én Rozsnyón foglalta el. a hitrokonok által nyújtott megtisztelő bizalmi állást. Tehát épen tegnap mullott 11 éve annak, a mint az egyházi köz­ügyek iránt nemesen érző szívvel, s lelke benső világát emelkedett szellemű beszédben feltüntető székfoglalójával adta biztosítékát annak, hogy míg szíve dobog, egyházá­ért is hőn dobogni fog. S most, midőn egy évtizeden át betöltött közhasznú működésére visszatekintünk, lehetetlen elismeréssel nem adóznunk megdicsőült szellemének, mert a mit igért, busásan teljesítette, s mire kötelezte magát, evang. protestáns hithűséggel be is váltotta. Hálával telik el szívünk a gondviselés iránt, a mely egyházunkról mindég ily atyailag és kegyelmesen gondot visel. Támasztott és adott nekünk az elhúnytban is oly dicső férfiút, a ki eszével, bölcses­ségével, becsületességével, vas szorgalmával, erélyével és isteni ihletével, híven szolgálta szülőmegyéjét és hitfeleke­zetét mind halálig. Avagy volna-e valaki, a ki kétségbe vonná szavaimat? Nem fogja-e mindenki elismerni porladozó hamvai felett azt. hogy kitűnő szellemi tehetségeivel uralkodott felettünk? Nem uralkodott úgy, miként azt a nemzetellenes törekvés feltüntetni akarta, midőn zsarnoknak állítá; de uralkodott akként, hogy komoly hit és meggyőződés vezérelte ural­mát ; tetteiről mindég szentül hitte, hogy azok jók, s el­veit mindég az a meggyőződés sugallta, hogy a fenforgó helyzetben azok a legjobbak, a legczélszerűbbek; mert éles itélő tehetségével áthatott, az első pillanatban, a legszöve­vényesebb ügyekbe, s felderíté ott a homályt; alkotó erejé­vel, rendező tehetségével, egybeolvasztá a külön vált érde­keket, leszállítá a tiilcsapongókat, felelevenité a kétkedőket, a csüggedőket, s mindezt tapintattal párosult bölcseséggel, szeplőtelen becsületességgel és erélyével, s temérdek gondjai közepette, valódi isteni ihletéssel tevé. S mind ezt ő benne és ő vele elvesztettük. Ott nyug­szik szülőhelyén, oda vitte őt visszapihenni, a nagy és lelki­ismeretes munka után, a kérlelhetetlen halál. A tiszta

Next

/
Thumbnails
Contents