Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Erkölcsnemesítő társulat (Farkas Gejza) II.

•254 legkevésbé evang. keresztyén egyház, mely épen az Evangelium szabadsága elvén áll fenn! Az erkölcsi világ naprendszerében az egyház- különösen az emberiség szolgálatában keresztet szenvedett Jézus szellemében megujult evang, egyház mindenkor két sarkelv, két tengely körül forog, de mindég ugyanazon erőktől, a humanismus, és a hazafias szolgálat szellemétől hajtatva, az egyik irányban : hogy az államnak és társadalomnak annak önfentartására, és regenerálására szükséges erkölcsi erők öregbitése, és izmosodása által szolgáljon. E nélkül az egyház az állam testében csak holt tetem, vagy mérges seb. A másik irányban : hogy ezen tevékenységét az egyház mindenkor a saját hitelveiben fekvő erők és elvek szerint hozhassa mozgásba és működésbe ezen ténykedésében pedig törvényesen megállapított jog- és hatáskörében saját életszervei által fejthesse ki erejét, és önállólag intézkedhessék. Ezen értelemben maradjunk mi traditiónk szerint autonom egyház. Csak azon egyház autonom kifelé, mely a maga házában az Isten, a vallás és hit dolgaiban azok elintézésére nézve önálló, független gazda akar is, tud is lenni, és azokban jogtalan és liivatlan befolyásoknak tért nem enged. Autonom az egyház befelé, ha a maga hitelveiben fekvő, és az azokban bírt legyőzhetetlen erkölcsi és lelkierőkben elég erős, hogy magát hite és jelleme megvédésére és fenntartására nézve fegyelmezni tudja is, akarja is, és magát a lelki szabadság sérelme nélkül mégis testületében és egységében az individuális szétforgácsolástól az elporlástól, az elmorzsolódástól megóvni képes. E nélkül az egyház csak silány anyag önsúly nélkül, melyet mindenféle politikai szél megingat és megtör, elsodor. Ez az autonómia egyházi létünk és fenmaradásunk princípiuma. Tisztelt gyűlés ! A spártai nő, mikor fiát a harczba küldené, a paizsra mutatva azt mondá azon nép szigorú rövidbeszédüségével : „Ezen, vagy ezzel." A magyarhoni protestantizmus geniusa majdnem négy száz éves múltjára mutatva azt mondja neked : „íme, nem adhatok mást neked mint a te autonómiádat. Ez paizs, dárda, fegyver neked. Ezzel győzesz, vagy ezen esel el." Ez volt programmbeszédem hat év előtt, mikor esperesi hivatalomat felvettem. A hitélet erősbitése, s aztán az egyházi és iskolai autonómia falain őrt állani : ezt tűztem ki magamnak első sorban feladatul hivatalom viselésében. Hogy megfeleltem-e ezen feladatomnak, azt megítélni nem az én tisztem, az az egyházmegye, az a jövendő dolga. Hanem egyet bizonyosan tudok : ha valami haszon, vagy sikeres eredmény látszik munkám után, ez nem az enyém. Köszönöm én azt Isten után munkatársaimnak, kik velem Isten dolgaiban fáradozták; köszönöm az én buzgó elnöktársamnak, Nsgos Nádosy Kálmán úrnak, kit az Isten jó kedvében adott nekem munkatársul, adott nekünk az esperesség élére vezérül, és ki a nehéz feladatok mindig nehezebb felét emelte vállaira; köszönöm lelkésztársaimnak, kik megértettek és bizalommal nyujták kezüket támogatásomra; köszönöm az esperesség tanítói karának, mely sok kitűnő erőkkel rendelkezik, a mely, megvallom talán idegenül, némileg huzódazva közeledett felém, de megértvén az iskola és annak derék munkásai iránt követett becsületes intentióimat, most egész bizodalommal nyújtja kezét és karját a közös munkára; köszönöm a gyülekezetek presbyteri testületeinek, kik ép a gyülekezetek vallási és tanítási érdekében kezemre jártak, és a mit legelőbb kellett volna megemlítenem, az államhatósági közegeknek, kik az államnak a vallás és az egyház iránt való érdekeiben a legtöbb esetben támogatásukat meg nem tagadták. És most elvégeztem. De engedje meg a mélyen tisztelt gyűlés, hogy még egyet felhozzak. Elvem volt mindenkor, és szegény protestáns egyházunk közszolgálati viszonyaira nézve elvem most is : szolgáljon kiki Istentől vett talentomai mértéke szerint, a mint vette az ajándékot addig, a meddig ereje bírja, azután pedig engedjen tért a frissebb és pihent erőknek. Én, különösen az utóbbi időkben, nagyon érzem, hogy megfáradtam, hogy túlfeszített szellemi foglalkozás következtében erőm rohamosan fogy, és hogy kötelességemnek úgy a mint kellene és a mint óhajtanám, eleget tenni képes nem vagyok. Pihenésre van szükségem. Bocsásson el engem a mélyen tisztelt gyűlés, addig pedig mig az esperesi hivatal rendszeresen ismét betöltve nem leend, az esperesi hivatalt viselni fogom. Még egyszer megköszönve a mélyen tisztelt gyűlés bennem helyezett bizodalmát, hivatalomat leteszem. Erkölcsnemesitő társulat, il. Gyökeresen a bajon segíteni — véleményünk szerint csak így lehet. A fent vázlatosan rajzolt erkölcsi állapotoknak nemző oka azon alapelvek — melyeken az ország, de különösen a fővárosnak nagy, hogy ne mondjuk „uralkodó" részének nevelése nyugszik. A főváros népességének nevelése két ilyen fő alapelven nyugszik, melyek arra bélyegöket nyomják, s melyek azon sajátságos színt kölcsönzik az általános állapotnak. E két elv egyike a róm. kath. egyház, másika a zsidó felekezet erkölcstanában keresendő. Első a maga tág lelkiismeretével, laza erkölcstanával, a könnyű absolutióval, mely végett még csak a leleményes kasuistikába sem kell mélyedni, elég hogy valaki a pápa jubileumára zarándokoljon, s nem egy emberéletre, de ezer esztendőkre bűnei bocsánatát nyeri : utóbbi a keresztyén világ feletti minden áron való felülkerekedési vágyával, a sikamlós út, melyen az erkölcsi sülyedés a legkönnyebben elérhető. Érdekes lenne tudni, hogy oszlik meg a gonosztettek vagy erkölcsi kihágások száma az egyes vallásfelekezetek között; azonban, a nélkül hogy a prot. felekezetek kebelében előforduló kihágásokat menteni