Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nagyt. Ritter István esperes beszámoló beszéde

Negyedik évfolyam. 32! szám. Pozsony, 1886. évi augusztus 7. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész evre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 , — n negyedévre 1 , 50 , Egv szám ára: 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTYÉNSZKT FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Xtiszt. Ritter István esperes úr. (—) — Erkölcsnemesitő társulat. — II. (Farkas Gejza.) — Apróságok. (Lutheranus.) — Belföld. Külföld. — Vegvesek. — Pálvázat. — Hirdetés. Nagytiszt. Ritter István esperes; úr beszámoló beszéde. Mélyen tisztelt egyházmegyei gyűlés! Folyó év julius 28-án lesz hat éve, mikor ugyanezen a helyen álltam, melyen most állok. — akkor nagv buzgósággal és lelkesedéssel az egyháznak reám bizott szent dolgai iránt, most mély és alázatos hálaadással az isteni gondviselés iránt, mely engem kétség kívül érdememen felül a gyülekezetek egyhangú bizalmával ezen helyre, ezen nagykiterjedésű esperesség elnöki székébe meghívni méltóztatott, és nekem az által alkalmat és nagyobb tért engedett, hogy egvházamnak és ezáltal hazámnak szolgálhassak. o. ö Ma hat év után ismét itt állok, itt, ezen vallási oltár előtt, melvet ide s tova már 40 évig* szolgálok, 7 «. O O 7 és melyről akkor, mint ezen gyülekezetnek lelkipásztora, az esperesség iránt való szolgálatomat felvettem; itt állok, a mélyen tisztelt gyűlés, — megbízóim előtt, hogy hivatalom viseléséről kötelességem szerint, megköszönve a^ rám ruházott kitüntető bizodalmat, beszámoljak. És habár ezen beszámolás igen megkönnyítetett nekem, midőn ezen egyházmegye összes gyülekezeteinek és híveinek osztatlan bizodalmával ezen esperesi székbe ujoiag is meghívni méltóztattak, és ezzel — bizonyosan sok fogyatkozásaim, erőtelenségeim iránt a felmentvénvt előre is megadni kegvesO o o. kedtek ; de mégis — a közpályán forgolódó férfiúra nézve jutalom és pályadíj szerintem nincs becsesb, nincs nagyobb, nincs értékesebb az Isten és a lelkiismeret jótetszésén kívül, mint — ha a vele együtt küzdők és munkálkodók feléje nyújtják kezüket, és azzal — a világ szerint szokott magasztalások helyett, szótalanul és némán jelentik : Sáfár, megtetted kötelességedet. Mélyen tisztelt gyűlés ! Emlékezni méltóztatnak, programmbeszédemben hat év előtt két iránypontot jelöltem ki magamnak hivatalom viselésére nézve. — Az egyik az volt: a vallás, és pedig az evangeliumi elveken és alapokon álló keresztyén vallás, és az ennek szolgálatában álló egyház és az oltár, az erre fektetett szentségekkel : a törvénynyel és az evangéliummal, — ez manapság és mindenha az államnak és a társadalomnak, valamint ezek minden kulturális érdekeinek egyik oszlopa. — Uraim ! a jelenkorban, mikor a társadalomnak minden setét zugaiból mintegy a föld alul bújnak elő és benépesítik mind az öt világrész épen a keresztyén miveltség legmagasabb fokán álló országait azon setét szellemek és elemek, melyeknek lábadobbanásától minden kulturális alkotások — az államok, országok támasza és talpköve megreng, — és melyek elementáris hatalommal és fogcsikorgó dühvel törnek, támadnak a keresztyén czivilizáczió minden konsolidácziója ellen; — ne bolygassuk mi ezt az oszlopot, ezt a szegletkövet, melyről az írás mondja, és melyről majdnem két ezredéves tapasztalat tanúsítja : hogy az emberi mívelődésnek és alkotásnak senki más fundamentumot nem vethet, mint azaz okos, egyszerű bibliai hit. azt, ne szedegessük, ne vessük köveit, hanem inkább erősítsük, mindnyájan — egyháziak és világiak, mert hisz protestáns egyházunknak épen alapdogmája az, hogy mi „papi nemzetség vagyunk." Azt az egyszerű, okos evano-eliumi hitet és Istennek tisztelését, valamint az azon alapuló keresztyén míveltséget, a mint Szentiratunkban annak magva le van téve, a melylyel atyáink boldogultak, ne szégyeneljük mi azt, ne féljünk mi attól, hogy azzal elmaradunk a kortól, és valami ósdiságba esünk! Az evangyeliom mindenkor új és örökre igaz és modern! A vallási erőknek öregbítése, működésbe hozása, és igazainak megvédése : ez volt egyik sarkelvem hivatalom követésében. A másik az : álljunk meg egyházi és iskolai autonómiánkban, magyarhoni protestáns egyházunk tradicziói szerint befelé és k i f e 1 é. Tisztelt gyűlés ! Autonomia, önczélos, önelvű lét nélkül nincs egyház, Ne bolygassuk mi ki ezen oltárnak építsük azt — nn