Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Erkölcsnemesítő társulat (Farkas Gejza) I.

•246 Bár hová tekintünk egyházunk életében, mindenütt fontos teendőket látunk a zsinat számára e's mi ezen teendők zsinati megoldásához szivesen is hozzáfognánk, csak ne léteznék az a baj, hogy még mindig nem vagyunk tisztában ezen megoldás módjával. Megkísérthetjük, ha ezen állításban talán kételkedünk. Kimondhatjuk, hogy a zsinat a legközelebbi évben megtartandó s tapasztalni fogjuk, miszerint mind azon nehézségek, melyek miatt a zsinattartás 1870 óta minden évben halkabban emlegettetett, újra fel fognak emelkedni egész óriási alakjukban. Hiába hangoztaljuk mi, hogy a zsinat kizárólag „alkotmányozó" legyen, minden egyháznak alkotmánya, szervezete ezen egyház dogmatikai meggyőződését tükrözi vissza. Hiába hivatkozunk mi a református testvérek debreczeni zsinatára, mi ezekkel, sem ami a dogmatikai meggyőződés azonosságát, sem a mi az egyháztestületi összetartozás érzületét illeti, magunkat össze nem hasonlíthatjuk. Mi sokkal érzékenyebbek vagyunk; nálunk sokkal óvatosabb és tüzetesebb előkészület kívántatik meg arra nézve, hogy magas feladatát üdvösen megoldó zsinattarthassék. Távol vagyok tőle, ezt szemrehányás képen felemlíteni akár általános egyházi viszonyaink, akár a pestmegyei esperesség felhívása ellen. Világért sem! Egyházi viszonyainkra és a zsinattartásra vonatkozó nézetem ma is ugyanaz, a mi volt 1879 évben, a midőn a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" junius 29-én, megjelent számában oda nyilatkoztam, hogy a zsinattartás órája akkor fog beállni, ha a parlament a vallás-szabadsági törvényt megalkotja. Továbbá, hogy mi ágostaiak ezen óra elérkezése tekintetében bízvást mondhatjuk Schmerlinggel „Wir können warten," mert kerületeinknek van egy közös kapcsuk, egyházunknak van egy fő hatósága, az egyetemes gyűlés. Ez a kormány és az országgyűlés előtt egyháztárss dalműnk minden érdekét képviselheti és védheti jogosan. Fokozatos autonom közegeink egyházunk beléletének rendbentartására és üdvös fejlesztésére nézve tökéletesen elegendők, csak objectivitás, következetesség, és buzgó, elfogulatlan lelkesülés és fáradhatlanság az egyház szolgálatában legyenek ág. hitv. ev. autonómiánk vezércsillagai! A mi pedig a pestmegy

rei esperesség felhívását illeti, ugy teljes és őszinte tisztelettel hajlok meg ezen egyházi testület előtt, mert bátorságot tanúsított a túlnyomó többség ellenkező nézetével szemben particularistikus egyházi bajaink egyetemleges orvoslását sürgeti, a mi, ha zsinattartást nemis, azt eszközölheti, hogy ne szunyadozzunk, hanem meglevő kormányzati eszközeinkkel, egyházi bajaink elenyésztetésére törekedjünk. Hiszen a reform, testvérek zsinata sem távolított el minden abnormitást s nem volt képes minden óhajt kielégíteni. Fő ovatosságát arra kellett irányozni, hogy a kerületek autonom függetlenségét ne sértse és a szertartások minden itt létező egyöntetűsége mellett pressiot senkire ne gyakoroljon. Igy történt, hogy számos fontos ügyben végérvényesen nemis intézkedett, hanem miután a konvent, mint az egyház betetőzése zsinati törvény által decretalva volt, azokat a konventhez utasította. Illyen a konventhez utalt ügyek többek között : a közalap rendezése, az énekügy, a dekánság ügye, a magy. prot. egyetem ügye, a biblia fordítás és liturgia ügye, a törvénytelen házasságok ügye sat. Mind ezt szem előtt tartva és a tavalyi egyetemes gyűlés azon érvét, hogy a zsinat megtartása egyházainkra új terheket róna, jól megfontolva részemről is azon kérdésre, valljon kell-e zsinat? kénytelen vagyok bevallani, miszerint a zsinat egybehivását ez idő szerint sürgősnek nem tekintem. JBierbrunner Gusztáv. Erkölcsnomesitő társulat, i. Hazánk fővárosában, — mint nemzeti életünk középpontjában, a hol ez idő szerint csaknem minden szellemi és anyagi élet concentrálódik — sa honnan egy idő óta megszoktuk a hazai társadalmat érintő eszmék kezdeményezését — tekintélyes férfiak közreműködésével — egy a közönséges emberi élet igényeit messze túlszárnyaló, mondhatni eszményi társulat alakult. A czélt, melyet homlokára tűzött, a név, mely alatt a keresztséget felvette, gyönyörű, nemes, fellelkesítő ! Hírneves politikusok, országos tekintélyű tudósok, művészek, s a fővárosi társadalom előkelőségei — félretéve politikát, tudományt, művészetet — egy mindeniknél magasabb eszme által a földnek ködös szférájából — felsőbb regiókba ragadtatva egy eszmének esküdtek zászlaja alá; egy eszmének, a mely politikusnak jellemet a tudósnak alapot, művésznek irányt, a gyöngének erőt — a bátornak kitartást, a boldogtalannak megnyugvást — az elesettnek támaszt ad. Ez az eszme az erkölcs magasztos eszméje. Az erkölcsnemesitő társulat keletkezéseinek kétségtelenül kettős indoka lehetett s kellett, — bogy legyen. Az egyik általános. — Az emberi gyarlóságnak élénk tudata — mondhatnók az eredendő bűn. A társulat kezdeményezői jól belátnak az emberi szívbe, tudják, hogy ott nagy a rosszra való hajlam ; látják, hogy a nagy haladás daczára, melyet az emberi nem földi jólétének előmozdítására tesz — nagy az emberek gyarlósága; hogy az erény és erkölcs, másrészt a tényleges erkölcsi állapotok között nagy közbevetés vagyon; hogy az emberi nem ez eszméi minden tökéletesedésünk daczára magasan lebegnek a közönséges élet felett : de sőt, hogy a mindennapi élet zajában az embernek erkölcsi érzete tompul, az erény szeretetének melege kihülőben, — s az ezer gond és érdek, mely az ember teljes figyelmét leköti, — minden erejét igénybe veszi, az erkölcsi állapotok mérlegének serpenyőjét mindig feljebb-feljebb emeli, — mert a mint növekszik a „teher" az «gyík oldalon ép ügy fogy az „erő" a másikon — s az