Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az egyházi ének (Frühwirth Lajos)

226 szervezetlen. — Hogy hogy? Hiszen meg vannak határozva alkatelemei : a kerületek képviselői, elnöksége, határozathozatal módja; az állami törvényhozás és kormány az ág. hitv. evang. egyház képviselőjének elismeri, maga az egyház reá ruházza e jogot s úgy tudom még eddig nem volt eset reá, hogy e tekintetben valami hátrányt szenvedett volna egyházunk. De azt mondhatná valaki: a végrehajtás tekintetében gyönge lábon áll az egyetemes gyűlés tekintélye, — s talán legfőbb baja, hogy akkor, a mikor akarja, nem veheti igénybe az állam segélyét. — Megvallom, valahányszor karhatalom igénybevételéről hallok az egyházban, borsódzik a hátam, már csak azért is, hogy a vallás szent érdekeit a rendőri segélyre vagy másnemű kényszereszközökre bízni nem szeretem; — de meg az ily külső segélynek mindég életbontó hatását tapasztaltam. Azonban amellett, hogy a segélynyújtás megtagadásáról az állami hatóság részéről, talán azért, mert nagyon is ritkán vétetett igénybe, sohasem hallottam, ott, hol önmagát fegyelmező egyházi köztudat él, azt feleslegesnek is hiszem. — Ehez : saját határozatainknak való kész engedelmességre van szükség; ezt pedig a zsinat kierőszakolhatja ugyan, de helyes előfeltételét az egyház szeretetét nem teremtheti meg, e nélkül pedig a betű holt állat. Egyformaság az indítvány jelszava; egyformaság kormányzatban, istentiszteletben, igazságszolgáltatásban. Lám mily szép kivülről vett kényszerzubbony. Ugyan kérem, tegyük még hozzá : a tanban is. — Üssük agyon egyszerre a rend kedveért a szabadságot. így azután nyugodtan czammoghatunk tovább az élet ujtán. — Az uniformitás férfiainak figyelmébe ajánlom az Augustana VII., az Apologiának IV. czikkeit, általában symbolikus könyveink e tárgyú nyilatkozatait. Megtanulhatják, hogy az egységes szellem, Krisztusnak az evangyéliomban élő szelleme, képezi az egyház egységét alkotó, összetartó erejét. E nélkül, mit pedig a zsinat nem ad, minden emberi intézvény kegyetlen iga, rabláncz. No de üdvözöljük a zsinatot, ez teremti meg azt az egyöntetű választási törvényt, mely mellett a korteskedés lehetetlenné lesz. Azt ne méltóztassék rossz néven venni, ha az állami törvényhozás ily irányú törekvéseinek eredményét látva, az egyházi életben is előre meddőnek hiszszük a hasonnemű igyekezetet. Tiszteljük egyházunk intéz vényeit, gyülekezeteink jogát; hagyjuk a szabad választást igazán szabadnak s ön- vagy családi érdekeinket ne helyezzük a közérdek s a közjó felibe, a statutumok által adott jogot kezeljük szigorúan és pártatlanul s e tekintetben sem lesz okunk zsinatot sürgetni. Az egyházi adózásra s a jótékony intézményekre alapított érvelés első pillanatra nagyon tetszetősnek látszik; de csakis látszik. Evang. egyházunk a jelen viszonyok között és meglevő eszközökkel is megteremtheti akár a közalapot, akár az özvegv-árvaintézeteket, s mi sem áll útjában, kivált gyülekezeteinkben egy czélszerűbb adózási kulcs behozatalának. Nem kell hozzá egyéb, mint mód és jóakarat. Hol ez van, könnyen megy az alkotás, hol ez nincs, a zsinat sem tehet semmit; mert dekretumai sem az egyiket, sem a másikat meg nem adják, s a ráparancsolt intézkedésen nincs áldás. Allamkormányunk jóakaratára való hivatkozást csak egy megjegyzéssel legyen szabad kísérnem : fáj a gyámoltalanság, de mankómmal nem dicsekszem, sem bele bizalmat nem helyezek. Kegyelemre jogot s egyházszervezetet építeni nem szeretnék soha. — S nagy kérdés, hogy az egyház reális érdeke nincsen-e igen gyakran s inkább veszélyeztetve a kegyes, barátságos, — mint az ellenséges államkormányzat részéről. Mindezekkel nem azt akarom mondani, hogy zsinatra általában nem volna szükség; de igen azt, hogy alkotmányozó zsinatra még gondolni sem szabad és hogy ne sürgessük annyira a zsinatnak megtartását, mint inkább készüljünk a zsinatra egészséges egyházi közszellem fejlesztésével, egyházszeretet, hitbuzgóság, áldozatkészség ápolásával, hogy a szellem teremtse meg az alakot s ne várjuk az alaktól, hogy nyújtson szellemet — Ha ezen az úton haladunk, akkor várhatunk a zsinattól kivánt gyümölcsöt, — különben a mi zsinatunkra is reá fog illeni a dortrechti zsinatra írt s e czikk elején idézett distichon. Az egyházi ének. Mindnyájunk előtt ismeretes az egyházi ének fontossága. Mint a közös imában, úgy a közös áhítatos énekben is felemelkedik a lélek az Lrhoz, ki „ada az én számba új éneket, a mi Istenünk dicséretét". Mily magasztos s mily fenséges az egy szív s lélekből származó ének ! Nyugodt lesz felháborodott szived; fájdalmad elenyészik; arczodról a bú s keserv eltűnik és ajkidról a sóhaj elnémul. Ezt kiki érezhette és érzi is, ki bensőséggel, áhitatossággal és szíve teljes odaadásával az énekkel összeforrt és énekelt. így kellene lenni; de nem úgy áll ám a dolog! Sok már a panasz, mely az egyházi ének és ennek előadása ellen hozatott. Bizonyítéka annak a máitöbb ízben e tárgyat érintett és e becses lapokban megjelent czikkek. E panaszokat azonban nem akarom igénytelen soraimmal bővíteni és folytatni, hanem csekély tehetségem szerint a baj forrását kutatni és azután nézetemet elmondani, miképen lehetne e bajon segíteni. Miért nem énekelnek templomainkban a hívek úgy, a mint az kívánatos és az isteni tisztelethez méltó volna ? Oka annak nem a lelkész, sem a kántortanító, sem a gyülekezet, nolia ezek sem menthetők fel egészen. Főokát annak inkább az igen nagy számú dallamokban találom. Hogy a melódia sok, kiki tudja és tudhatja, a ki a használatban levő énekeskönyvek dallamait átnézi. Kezemnél van az itt Pozsonyban használt magyar, német és tót énekeskönyv. A két első énekeskönyvben van 86 melódia, az utóbbiban pedig — 200 felül. Ez már csak mégis sok; és ismeretes tény az is, hogy a nagyon sok az