Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A vallásos nevelés úri családainknál (Tolnai József)

194 Ennek az eljárásnak nagy, igen nagy hasznai voltak. — Annak a fiatal embernek, a ki az ilyen családok körében nevelősködött, nem számitva azt, liogy szép anyagi jövedelme is volt, elég alkalma vala arra, hogy magát a magasabb, finomabb társalgásban gyakorolja, kiművelje, szögletességét, darabosságát, a mi minden fiatal, világban még nem forgott embernek kisebb nagyobb mértékben sajátsága, tulajdonsága, elhagyja, levetkőzze és igy midőn a mindennapi, a közönséges életbe kilépett, nem kellett hallania, hogy szögletes, darabos ember ; ezenkivül marad neki még arra is ideje, hogy tanulmányait folytassa s azokban ismereteit gazdagitsa. Ez azonban csak arra a fiatal emberre nézve volt haszon: de ebből az eljárásból más, ennél nagyobb és egyetemesebb jó is származott: az t. i. hogy az az ifjú nemzedék, mely ezen emberek vezetése mellett egyházias irányban vallásos szellemben nevelkedett, nagykorúságra jutván, egyházának, vallásának buzgó, lelkes tagja, hive, vezetője és intézője lett. Ma e dolog egészen másként áll. — És ennek káros hatását érezzük már a jelenben is ; de még jobban érezni fogják a jövőben. Ma a papi pályára olyan kevesen készülnek, hogy az ilyen állásokra nem jut ember; vagy ha jutna is, az a szülői háznál inkább eltölti az időt foglalkozás nélkül, egyik-másik pap rokonánál, ismerősénél inkább elszáraz káplánoskodik mintsem nevelői állomást foglalna. — Hasonlókép áll a dolog a tanitóságra készülő, vagy készült fiatal emberekkel is. így aztán kire marad azon családok gyermekeinek nevelése, akik minden tekintetbe hivatvák arra, hogy egyházi dolgainkat velünk együtt vezessék, vallási ügyeinket intézzék? Nevelni, tanitani csak kell őket! Hát hiszen nevelik, tanítják is, a hogyan tudják; abból azonban reánk, egyházunkra, vallásunkra vajmi csekély, semmi haszon se származik. Nem származik pedig azért: mert a nevelők, kiknek a kisded, az ifjú nemzedék szivében a vallásos érzést, az egyházias gondolkodást meg kellene honositaniok, életre kelteniök, vallásukra nézve : r. katholikusok, reformátusok, talán még zsidók is, szak-tanulmányaikat tekintve pedig: technikusok, historikusok, filologusok — és a jó Isten tudja, mi mindenek ! Ezekre a nevelőkre a szülők, csak mákszemnyit adjanak is vallásukra, egyházukra, nem bizhatják rájuk gyermekeiknek a vallási tárgyakban való oktatását; vagy ha azokra semmit nem adván, rájuk bizták, a helyett, hogy használnának, inkább kárt tesznek. Ilyen előzmények után, mi lesz abból a gyermekből, a ki kicsi korában, midőn még mindenre rá lehet szoktatni, nevelni, vagy épen semmi, vagy pedig rossz vallásos nevelésben, oktatásban részesült ? Eeménylhető-e, várható-e, hogy belőle egyháza iránt érdeklődő, buzgó, vallásos ember leszen? A ki mint vet, úgy arat; a milyen a mag, olyan a termése. A tövisről nem szednek szőlőt, sem a bojtorjánról figét. A jó fa jó-, a megveszett fa pedig hitvány gyümölcsöt terem. — A gyermek nem részesült vallásos nevelésben, nem vezették egyházias szellemben : mint fölnőtt se fog érdeklődni egyházának sorsa, lelkesedni, buzdulni vallásának ügyei iránt. Hogy a dolog így nem jól van, hogy az egyház iránt való érdekeltség, a vallásos buzgóság igy egészen megszűnik, kihal — úgy az egyes emberekből, mint egész családokból : azt érzik, tudják magok ezek a családok is. — Azért ezek a családok, ha maguk nem igen buzgólkodnak is egyházuk, vallásuk iránt, azon vannak, hogy gyermekeiknek jó vallásos, egyházias nevelést adjanak. Nem kiméinek fáradságot, költséget, hogy gyermekeik mellé velők egy valláson levő, alkalmas nevelőt állíthassanak. írnak az iskola igazgatóknak, járnak a püspöknél : ajánljanak nekik alkalmas egyéneket, a kikre gyermekeiknek nevelését, vezetését rájuk bizhatják, akik azokat vallásos szellemben, egyházias irányban nevelni, oktatni tudják. — Válaszul azonban a legtöbb esetben azt nyerik: nem lehet, nincs. Ekkor aztán elkedvetlenedve, a kénytelenségtől is hajtva, oda fordulnak, a hol reménylik. hogy kaphatnak : ki Pestre az egyetemhez, ki máshová valami iskolához. Ezért van nálunk országszerte uri családainknál annyi mindenféle vallású és szak-tanultságú nevelő, Ezért szűnik meg az egyház iránt az érdekeltség, alszik ki a vallásos buzgóság. — Ha az ember az ilyen családokkal szóba áll, magok is bevallják, mennyire restellik, hogy gyermekeik mellé velők egy valláson levő nevelőt nem állíthatnak a kik azokat a vallási tárgyakban is oktatni, tanitani tudnák. n Ezen a dolgon, akár hogyan, de segiteni kell ! Es pedig az által, hogy a mennyire lehetséges, az ilyen családoknak segédkezet kell nyújtani, hogy gyermekeik mellé alkalmas nevelőt állítassanak ! Nálunk, evangélikusoknál, igen szép és jó szokás az, hogy a püspökök és tanítóképzők igazgatói gondoskodnak a végzett theologusok és tanitónövendékek sorsáról, — legalább nálunk Dunántúl gondoskodnak, kieszközölvén számukra, hogy tanultságuknak. műveltségűknek megfelelő állást nyerjenek. Ha e magok kerületében levő ifjakkal ezt megteszik, én azt hiszem, megtehetnék azt is, hogy a püspökök egymással, a pap- és tanitó-képző intézetek igazgatói ugyancsak egymással, érintkezésbe, összeköttetésbe lépnének, hogy azon esetre, ha hozzájuk nevelőért fordulnának, a mint fordulnak is, ha saját hatáskörükből nem tudnának ilyent ajánlani, kölcsönös közreműködés folytán ajánlhatnának. — Ha egyik kerületben nem volnának alkalmas egyének bizonyosan lennének a másikban. A dolog nem is járna nehézséggel ; egy testvéri, egy kartársi levél megtenne mindent s az eredmény, mi vele elérhető lenne, ugyancsak kifizetné a fáradságot ; a mennyiben közelebb hoznók magunkhoz az ilyen családokat, biztositanók a jövőnek gyermekeiket ! Tolnai József. ev. pap.