Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Azok a leviták és még valami (Tolnai József)

179 nak, így azonban nincs más bátra, lia azokhoz akarunk fordulni, minthogy őket vagy egészen átdolgozzuk, vagy legalább, ha másban nem is, kifejezéseikben változtassunk. A dolog tehát azoknak, a kik mint prédikátorok is beakarják helyeiket tölteni, így is igen bajos, s nagy is. Magok egész új beszédet nem készítenek, mivel nem is készíthetnek, az bizonyos. így tehát mást nem tehetnek, mint egyes megíevő beszédeket változatlanul, vagy változtatásokkal, módosításokkal betanulnak s azokat mondják el. Hogy így sok valótlanságot elmondanak, az is bizonyos ! Hátha még a lelkiismeretesség helyét a könnyelműség foglalja el'?! Azonban ez lehet egyeseknek, de nem valamennyinek sajátja, valamint az is, hogy némelyek oltári imádság és epistola olvasás végett az oltár elé lépnek. Én úgy tudom, hogy a prédikáló tanítók az epistolát és oltári imádságot rendes ülőhelyeiken szokták fölolvasni, vagy ha nem ott : az oltár elé állanak, de nem e kerítésen belől ! Ismétlem : hibák lehetnek; de egyesek hibáiért a többséget, az általánost elitélni s olyan szavakkal illetni, mint a czikkíró párszor teszi, nem lehet e's nem szabad. Az megbántása volna valamennyinek, igaztalanság az egész ellen ! A bajon segíteni így alig lehet. Mondjuk ki igenis : „A szószék legyen a papé, az iskola a tanítóé ! Az egyházmegyei gyűlések feladata az elavult rendszer megszüntetése s a tanító egyházi hatáskörének ujabb körvonalozása. Reggeli és esti könyörgések megtarthatásának joga illetheti a tanítót azontúl is, de az u. n. főistentisztelet megtarthatása — soha." Ha az illetékes gyűlések ezt kimondanák, nemcsak a visszaélések, ha csakugyan vannak, kevesbednének, hanem azon tanítóknak is, a kik eddig kötelesek valának papi funktiókat végezni, kedves dolgot cselekednének. A tanítói hivatalnak lekiismeretes betöltése elég dolog magában véve is; minek azt még más egyébbel, ünnepi és vasárnapi egyházi beszédek tartásának megkivánásával is súlvosbítani ? Én o ^ úgy tudom, hogy a gyümölcsfáról csak egyféle gyümölcsöt lehet szedni! A helyett azonban, hogy egyházmegyéink, illetve az esperesek, s kik azoknak élén állanak, ezt cselekednék, egészen ennek ellenkezőjét teszik. Ha szükséges volna, névszerint tudnék nevezni gyülekezetet, melyben a tanítónak a tanításon kivűl ez időig csak ünnep- és vasárnapokon kellett prédikálnia. S most hogy új tanítót választott, esperességi beleegyezéssel, hiványilag kikötötte, hogy ádventben és böjtben hetenként kétszer biblia-magyarázatot is kell tartania a választottnak! Meglehet, ez a gyülekezetnek nagyon is érdekében áll; de ennyi munka micsoda arányban van egy ember fizikai erejével ? Képes-e ennyiféle s ily fontos kötelezettségnek sikeresen, lelkiismeretesen megfelelni? Nem fogja-e a soknemű kötelezettség közül valamelyiket elhanyagolni? Épen mivel a tapasztalásból tudom, hogy milyen nehéz egy embernek j lenni mindennek mindenekben, határozottan ! mondhatom, hogy nem kis megerőltetésébe és fáradj ságába kerül az illetőnek, ha mindenütt emberül I megakarja állni a maga helyét ! Télen keresztül napról-napra tanítani s reggeli könyörgést végezni ; vasárnaponként rendesen prédikálni; hetenként párszor bibliamagyarázatot tartani — s mindenre kellőkép, pontosan, a mint szükséges, elkészülni: bizony az nem nagyon irigylendő dolog ! Pedig milyen sokan vannak, a kiknek mind ezt meg kell tenniök ! Azért azokat, a kiknek ilyen és í ennyi nehézséggel kell megküzdeniök, néhány köny! nyel-mű, lelkiismeretlen, talán sokszor hetvenkedő ember miatt, nem ítélném el olyan keményen ! Ennyit a levitákról. Az a „valami", a mit még mondani akarok, már nemcsak azokra, hanem minden tanítóra vonatkozik. Guggenberger, bizonyosan sokad magával, a próbaprédikácziókat eltörlendőknek véli, — legalább abban az értelemben, hogy lia egyes egyházaknak van is joguk a meghívásra, de ne találkozzék pap, a ki azt elfogadja. — Hát hiszen az furcsa dolog is; de van ami egyházunkban annál még furcsább is ! Vegyünk csak a kezünkbe valami tanügyi lapot; vagy nézzük a mindennapi, gyakorlati életet : mi történik, midőn a megüresedett tanítói állomást választás utján be akarják tölteni? A pályázatok kiirásával jobbadán ott találjuk, hogy a „személyes megjelenés szükséges." És ha valamely jobb gyülekezetben vau szó a tanítói hivatal betöltéséről, ugyancsak találkoznak pályázók, a kik a helyszínén megjelennek — sok helyen egy és ugyanazon időben. — És mit tesz velők az érdemes elöljáróság és gyülekezet? Tartat velők próbatanítást, nálunk, evang.-nál, a mint tudom, próbaéneklést : és ott, saját jelenlétükben mond fölöttük, sokszor nem épen a legépületesebb és igazságosabb — ítéletet. — Ezt megteszik a próbaprédikálásra megjelent papokkal is ; de ők, egymás után jelenvén meg ottan, meg vannak kiméivé attól, hogy végig kelljen hallgatniok, a magukról és próbáttartó társaikról szóló alapos, helyesen megokolt (?) gyakran üjjmutogatással is kisért Ítéletet ! Annak a tanítónak, a ki Isten tudja, micsoda ok miatt, a gyülekezet becses tetszését meg nem nyerheté, alig ha nem elmegy a jövőre minden kedve az ilyen próbák tartásától! Hát uraim ! Ez sehogyan sincs rendén ! — Elméleti képzettségünkről az iskolai hatóságok, melyek bennünket hivatalunkra képesítettek, — alaposabb és helvesebb meggyőződést szerezhettek maguknak, hogy sem azok, a kik próbára meghívtak, s arról annak idején megfelelő bizonyítványt is állítottak ki : tessék az illető gyülekezeteknek a képesítésről szóló bizonyítványt tőlünk elkérni és abból meggyőződni elméleti képzettségeinkről, — sokkal jobban megítélhetik, mint egv rövid „próbá"-ból ! Ha pedig gyakorlati oldalról akarnak bennünket megismerni : jöjjenek el körünkbe, hozzánk, de ne kívánják tőlünk, hogy mi menjünk hozzájok! En sokkal szivesebben megismerkedem, de bizonyosan igazabban is, bárkivel