Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A mi egyházi zenénk

156 az evangélikusoknak nincs. Mért ne nyújthatna itt az állam segítő jobbot? Végtére is, ha jól utánanézünk, találunk egyes érveket, a melyek az állam részéről is figyelmet érdemelnek, sőt követelnek. Ott vannak az erdélyi szász gymnasiumok. A szászok szervezete szerint az azokon működő tanárok 8—10 évi tanárkodás után papoknak választatnak. így a szász ifjak kénytelenek oly egyetemekre menni, a melyeken a bölcsészeti tárgyak mellett a theologiaiak is hallgathatók, hogy mindkettőből tehessenek vizsgát. Ha erre nekik alkalom nyújtatnék, valószinűleg fölhagynának e szokással és Budapestre jönnének, a nélkül hogy erőszakos intézkedések szükségeltetnének. A másik érv a vallásoktatás rendezése az állami gymnasiumokban. Ezzel az állam röviden végzett, a felekezetek ügyének declarálván azt. Csakhogy ez az állapot tarthatatlan. A felekezetekre önkényesen rávetett teher ez. De az intézetekre sem kellemes az intézeten kivül álló, ellen nem őrzött tényezők befolyása a nevelésre. Az állam végre is kénytelen lesz más alapon rendezni az egész ügyet. S leghelyesebb volna, ha az intézetben magában nyernének mindig alkalmazást oly tanerők is, a kik saját tárgyaik mellett az egyik vagy másik felekezet vallásának tanítására is bírnának képesítéssel. Nem volna tehát csupán a felekezetekre kidobott pénz azon öszszeg, a mely egy ily egyetemi ev. theol. tanszék fölállítására fordíttatnék. Ez érveket is megismertetve illetékes helyről a miniszterrel, ki tudja nem fogadná-e el a tervet! Nagyon lehet ugyan, hogy csalatkoznának. Hanem hát a ki sohasem csalatkozott, sohasem is nyert. ^^^^ Szabó Béla. A mi egyházi zenénk., Ha egyházi zenéről van a szó, a közönség csak a r. katholikus templomi zeneelőadásokat érti, melyek a miseáldozatnál csaknem nélkiilözhetlenek s melyek nemcsak városokban, hanem nagyobb falvakban is feltalálhatók. Ez előadásokat hetenkint hirdetik az újságokban, (és talán sajnálattal emlékeznek szegény keresztyén hitrokonaikról, kik nem részesülhetnek ily élvezetekben, mert e tekintetben annyival vannak hátra) s bámulva lialgatják, ha protestáns ember is mer egyháza zenéjéről beszélni. Hát nektek is van egyházi zenétek? Van ugyan, és pedig, a mi a zenedarabokat illeti, meg nem vetendő minőségben és bőségben, csakhogy kevés helyen ismerik. A kath. egyházi zene hangszerzene és ének

t És a miénk? — szintén csak az, azon külömbséggel, hogy a hangszereket, mint Violini, Tromboni, Timbani, Fagotti, Contrabassi etc. templomainkban nem igen használják. A mi egyetlen egy hangszerünk az orgona (vagy harmonium), és az egészen megfelel igényeinknek. Németországban külön ünnepélyek alkalmával nagyobb protestáns templomokban is működnek zenekarok, de az isteni tiszteletnél csak az orgona marad az áhítatot keltő és az éneket kisérő hangszer. És azt a protestáns egyházban oly annyira kedvelik, hogy nem is kivánkoznak más után, csakhogy legyen valaki, a ki hangoztassa elég jártasságai és szakavatottsággal. A fősúlyt nálunk az énekre fektetik, ezt miveli a protest. egyház, ez büszkesége. A kántornak, ki ezt vezeti, szép és magasztos a feladata, kezében nyugszik isteni tiszteletünk egyik főtényezője. Mily áldásos lehet törekvése, ha kántori teendőinek végzését nem fárasztó vagy unalmas mellék foglalkozásnak, hanem szent hivatásának tekinti ! Ellenkező esetben pedig, mennyit ronthat, ha nem szeretettel, hitbuzgósággal és talán nem elég képességgel vezeti a hívek énekét! — Szükséges tehát, hogy vallásos és az egyházi éneket kedvelő zenész legyen az, kit kántornak választanak, mert külömben nem igen nagy támogatásra számithat a lelkész. Minálunk (egyes városok kivételével) a kántori hivatal össze van kötve a tanitói állással ; nem lehet tehát feltenni, hogy nem vallásos egyének azok, kiknek kezében van az ének, de ha képzettségükről szólunk, akkor be kell vallanunk, hogy nem egynél nagyon is alacsony fokon áll. Igen sajnos volna, ha nem lennének jó kántoraink, de azok száma fogyton fogy, és vele a kántori teendők-iránt való érdeklődés. Ez a baj, melynek következményei az egyháznak nagy kárára lesznek. Kevés az érdeklődés már a tanítójelölteknél is e tárgy iránt s többnyire nem is viszik nagyon sokra. A képzőintézetekben tul vannak terhelve mindenféle más tananyaggal, a tanitói kiképzés első sorban áll, a zene pedig másodrendű tantárgy, annak nem jut nagyon sok idő. Azonkívül még kevés zeneismerettel lépnek az intézetbe, nem csoda tehát, ha silány az eredmény. Vájjon bir-e sok jelölt az intézetből kiléptekor meglehetősen orgonálni és tudja-e az éneket akadozás nélkül vezetni ? Elég jártas-e a liturgiái teendőkben ? És ha nem, van-e kedve vagy alkalma ezt kipótolni ? A legritkább esetben. A legtöbb tanítójelölt városba vágyódik, hol attól fel van mentve. Hát az állami képzőintézetekben a protestáns jelöltek megszerezlietik-e mindig a kellő kántori képzettséget? — Attól tartok hogy kedves egyházunkban, ha igy marad, a jó kántor ritkaság lesz. Az egyetemes egyháznak szent kötelessége ezen körülményeket tekintetbe venni és a kántori kiképzésre több gondot fordítani. Nem követelhetjük ugyan, hogy a kántor művész legyen, de némi jártassággal az orgonálásban birjon, t. i. hogy legyen képes a sok szép Bach, Haendel, Korner, Hesse és többféle orgonadarabokból egynehányat az egyházi közönségnek szakszerűen előadni, hogy értsen, nemcsak chorálénekeket, hanem karénekeket is vezetni, legyen tehát feladatáról fogalma. A mi egyházi zeneirodalmunk dúsgazdag, nem untathat itt az egyformaság, csak legyen ki a szent forrásból meríteni tud. Régi időben a külömbség nem volt olyan nagy a r. katholikus és protestáns kántorok között, mint most; akkor a mieink p. 1. a contrapunctatiót is értették, mit manap csak névről ismernek.