Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Luther „Feste Burgja” (Tatay István)

149 ura", meg a „no

a; a IV-diknek pedig szinte fele, (Vájnak talán stb.) Sietek tehát, mélyen tisztelt Achim Ádám barátom eme figyelmeztetését alapul véve (hisz egy beteg embert szigorúan nem Ítélhetni meg a tetszetes ingadozásért ily dologban), múltkor közlött szerkezetemet a megjelelt helyekre nézve, nem ! sőt inkább egészben átnézni s főkint a túlhatós kifejezések szelidítésével módosítni, s az ekkint javított kiadást, részemről mint véglegest, e becses lapba bekérni, annyival inkább, mert kapcsolatban szerencsém van nyilvánosan kötelezhetni a figyelmeztetőt abbeli szép Ígérete beváltására, miszerint bokros hivatali elfoglaltságából ő is szakít egy kis időt az ereklyeszerű míí fordítására, mely fordításnak érdeme abban álland, hogy okvetlenül szakszerűbb lesz az enyimnél, s így ennek igenleges bírálata is. Itt következik végleg megállapított fordításom : * * Hatalmas egy vár istenünk, G-yőzhetlen fegyver és vért : Oltalmaz ő, nem rettenünk, Bár ínség rémje kisért. Vészt, háborút hoz, A régi zord gonosz, — Jól szőtte a cselt, Hadnépe jól-szerelt : Földön ki birna véle? Ha csak magunkra harczolunk Kész a vesztünk legitten; De küzd erős véd-bajnokunk, Ki küldetett egünnen. Vagy kérded igaz Nevét? im Krisztus az, A sergek ura! Dicsőnk nem tágul a Hadmérköző porondról. S lepjék a földet ördögök Vérszomj an tátva torkuk', Láttukra szívünk nem döbög, Zászlónkat bízva hordjuk. Kit e világ mind Ural fejdelmekint, Dul-fuljon is bár, Nem árt, — bírálva már : Egy szócska őt elejti. Az ige, kár bolygatni azt, Kőszirt alap minékünk, S lelkünkbe fényt erőt vigaszt Lelkébül oszt vezérünk. S ha ontva vérünk, Rabolva kincs-, hirünk S gyermekkel a nőnk : Mit nyernek azzal ők? Mienk marad az ország. Tatay István. Dnyrlunortetii. Kis imakönyv. (Szerző Ruttkay Sándor salgótarjáni evang. lelkész. — 2-ik bővített kiadás. [A szerző sajátja.] Szerzőnél és Hornyánszkynál kapható. Ára fűzve 20 kr., vászonkötésben 40 kr., arany vágással 50 kr.) Most két esztendeje, hogy ez imakönyv első kiadásával foglalkoztam e becses lap hasábjain, hogy e sikerült, felkarolásra méltó művecske iránt felköltsem a köz fi gyeimet. Hogy a megérdemelt felkarolásra, a közfigyelem felköltésére volt-e hatással az én igénytelen szavam, nem tudom, annyi igaz, hogy ma már a második bővített kiadást nyilik alkalmam bemutatni e lap t. olvasó közönségének. A 43. lapra terjedett első

rkiadás ezúttal 79 lapra bővült. — Mi Atyánk, Árva gyermek esti imája, Bajok estéjén, Advent, Karácson estéjén, Karácsonfa előtt, Böjti, Reformáczió (inkább ünnepén), Egyházért, Tanév kezdetén, Tanév végén, Haldokló felett, Anya sírjánál, Atya sírjánál, Testvér sírjánál, Munka kezdetén, Munka végén, U t r a k éléskor, Szerencsés visszaérkezéskor, Árváé, Nyomorban, Rágalmazott imája, Esőért, Tartós esőben, aratási hálaadás, Viharban, Járvány idejében, A királyért, mind oly czímek, melyek az első kiadásnál nem fordultak elő, s mutatják, mily változatos mezőt ölelt fel a bővítés. S a kiadás nemcsak bővített, de javított is. Két év előtt mondott jóakaratú figyelmeztetéseimet szerző egytől-egyig megfigyelte. A kifogásolt helyeken előnyösen simítás, javítás történt. Jöhet idő — irtam akkor — egy bővebb kiadásnál és szerzőnk a, hét minden egyes napjára nyújt egy-egy imát. Ugy is lett. — E kiadásban minden napra talál a gyermek egy-egy reggeli és estveli imát. Az imák akkor kimutatott előnyeinek, szépségeinek ismétlésébe bocsátkozni nem akarok. Az újabb imákról is állnak ezek. Ezek is rövidek. A nyelvezet egyszerű, a hangulat ünnepélyes ezekben is. íme néhány töredék. Adventi : Légy örökös vendég nálam, Hogy üdvömet megtaláljam. Boldog legyek, a míg élek S várjon reám örök élet. Áldozó csütörtöki: Elhagytad a földet Jézusom S az eget választád lakásul. Látogatni ma hozzád repül Lelkem a testnek porlakábúl. Utrakeléskor: Mielőtt utamra távozom Istenem, hozzád fohászkodom, Szent nevedben, a ki útra kel, Veszedelem azt uem éri el. stb.