Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A bányakerületi pap-, tanár-, tanítói- s özvegy- árva nyugdíj intézet (Farkas Gejza)

147 gymnásiumok rövid időn az állam tulajdonába mennek át, az egyház maga fog igyekezni tőlük mielőbb szabaddlni, mert az ilyen ke't uram gazdálkodásban mindig a gyengébb a károsult fél. Az ev. egyháznak volnának is már tapasztalatai e tekintetben. Csakhogy a dolog már megtörtént; minden utólagos sopánkodás hiábavaló. Fontosabb volna arról elmélkedni, melyik az a ki-üt, a mely e hálóból kivezet. Nem ámítom magamat; nagyon jól tudom, hogy az én szavam gyönge és egyik másik illetékes férfiú ajkára legfölebb egy szánalmas mosolyt csal. Azért mégis elmondom. Az egyház maga is a segélyezést csak ad hoc, jobb idők bekövetkeztéig kívánja. Csak hogy ezzel ad Calendas Graecas odázza el az ügyet, ha maga is hozzá nem lát, hogy e jobb idők bekövetkezzenek. Mit remél ? A szerencse istenasszonya nagyon fukar lett már; a Perényiek, Nádasdyak rég kihaltak. Ha volnának és akarnának is, nem telik. De hát nem is fognak akarni; egy garas áldozatot sem fog hozni ezentúl egy egyháztag is főiskoláinkra. Minek is? Hisz azok reá nem szorúlnak ; az állam bőkezű, ad eleget. így még az a forrás is, a melyből eddig ha nem csurrant, legalább cseppent, be fog dugúlni. Az egyháznak magának kell róla gondoskodni, hogy ez ne történjék. Állítsa föl a perzselyt, melybe a könyöradományok lassan gyűljenek. Minden egyes intézet szervezze a megváltási alapot gyűjtő bizottságot, a mely a gyűjtést megkezdje azon pillanattól fogva, a mint az intézet az államsegélyt elfogadta, a buzgóságot lankadni ne engedje, az áldozatkészséget ébrentartsa. Nagyot lendíthetne a dolgon az egyetemes egyház is. Az egyházi államsegély, a mint tudom, egy kerületben sincsen annyira lefoglalva, hogy azt némi önmegtagadással egy pár évre nem nélkülözhetné. Ezt egy évben egynek, másban a másik, harmadiknak adván, 20,000 frt, csak rendes növekedése is évtizedek múltán megteremné a szükségelt összeget. Hát még a ktilről jövő erősítés, a mely egy már létező alaphoz mindig, nagyobb biztatgatás nélkül is hozzájárul? Jól tudom én, hogy nagy összegről van szó, de hát jó az Isten. . . . Csak úgy emelkedik az ember keble, ha az angol gymnásiumok történetében olvassa, hogy keresik föl régi növendékei kisebbnagyobb összegekkel egy vagy más czélra a jó alma matert. Hát a magyar kevésbé volna háladatos a maga nevelő anyja iránt? Nem hinném. Csak értse meg szavát, hallja lehetőleg többször is szükségletét. Állami gymnásiumra természetesen nem fog adni. Minek ? Kezdjék meg tehát a gyűjtést körültekintéssel, kitartással; nemcsak saját felekezetünk fiai hozzák majd el garasaikat. Elég idegent nevelnek intézeteink; ezek se szoktak háládatlanok lenni. így garasokból összegyűjtik bizton, ha lassan is, a nagy alapokat és szabaddá teszik anyagilag az intézetet és biztosítják ev. felekezeti fennmaradását. Szabó Béla. A bányakerületi pap-, tanár-, tanítóig özvegy-árva- i nyugdíj-intézet A fenti intézet állását az 1885-ik évben nagyságos Breznyik János pénztáros úr évi jelentése alapján, — melyet a hivatalos előterjesztésen kívül minden tagnak külön is megszokott küldeni — nagytiszteletü Raab Károly úr — e lapok múlt számában ösmertette. A pontosan s aprólékos lelkiismeretességgel vezetett számadásokhoz — az elismerésen kívül — tulaj donképen nincsen szavunk; s hogy mégis ismételve igénybe veszszük e tárgyban e lapok hasábjait — történik az több tekintetnél fogva, melyek az intézetet közelről érdeklik, s melyeknek elmondására a mondott közlemény jó alkalmat szolgáltat. S habár nem is általános érdekű a dolog, lévén, az csak egy kerületnek belügye, de ha e kerület mint egy tag örül, örülnek minden tagok, és ha szenved, szenvednek a többi tagok is, ily értelemben mégis némi általános érdeket nem tagadhatunk meg tőle, jóllehet az a körülmény — hogy egy izben már szóban volt — lehető rövidségre int. Elseje e körülményeknek az évi segély. „A segélyzettek 40 írtban részesülnek, habár 100-at is adhatnánk." Ez bizonyára igen elismerésre való dolog, különösen, ha úgy fogjuk fel a dolgot, mint azt R. K. úr magyarázta, hogy az első özvegyek alig néhány befizetett 6 frt után busás kamatokat húznak. Azonban ebben a felfogásban egy óriási tévedés rejlik. Kétféle, u. i. a felfogás a papi stb. intézetekről, melyek közül az egyik okvetlen hibás. Egyik azt tartja, hogy az ily intézet részvény-társaság s a tagok részvételi aránya szerint részesülnek az élvezményekben ; a másik szerint az intézet szeretet műve. Legújabban azonban úgy látszik, egy harmadik felfogás is tért kezd foglalni, a mely szerint az intézet-takarékpénztár, a melyben az elhelyezett apró betétek busás kamatokat hoznak, s habár hozhatnának még busásabbakat is, mindazáltal a betevők ezzel az eredménynyel is nagyon meg lehetnek elégedve. Az igazgató-választmány providentiája pedig a jövendő képének oly bájoló körvonalait tartja a tagok elé, melyek legalább is oly szépek, mint a jövő zenéje. Azonban, hogy a segélyezettek nagyobb segélyben nem részesülnek, ez nemcsak hogy nem méltányos, de nem is igazságos. Nem méltányos, a mennyiben nem illő dolog, hogy bár van miből, még sem látjuk el az özvegyeket nagyobb segélylyel, s hagyjuk — közülök talán nem egyet — a kérlelhetlen nyomorral küzdeni ; holott bizony jobb sorsra lennének érdemesek, s nem az ő hibájuk, hanem a mult idők mostohasága, hogy már ifjú korukban egy virágzó intézetbe nem léphettek, a mely nekik most legalább a megélhetést biztosítaná; — méltányos a segély, ilynemű kiosztása