Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Post festa (Jeszenszky Nándor) I.

Negyedik évfolyam. 18. szám. Pozsony, 1886. évi Május 1. E VANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. r Előfizetési A ár : Egész évre 6 frt — kr. félévre . . . 3 1) 5) negyedévre 1 * 50 „ Egy szám ára 12 kr. o. é. J MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. s3>£3£5<Ss Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Post Festa. (Jeszenszky Nándor.) — A Zsilinszky-féle interpelatió. (Döröcskei.) — Papi vizsgák. (Szabó Béla.) — A symbolikus könyvek érdekében. (Marhauser Imre.) — Könyvismertetés. (Krupecz István.) Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés. Post futa, i. Két emlékezetes hét miílt el legközelebb a keresztény világban : a nagyhét és az úgynevezett imahét. Az elsőt üdvtörténetünk nagy eseményeinek : az úrvacsora szereztetésének, Jézus áldozati halálának és feltámadásának emlékére az egész kereszténység ünnepelte. A másodikat csak azon egyházak ünnepelték, melyek a vasárnapszentelési imaegyesületbe léptek azon czélból, hogy egyesített, s nem csupán lélekben és akaratban, de egy időben is concentrált és így minél szorosabb egyesülés által fokozott, hatályozott imájukban teljes hittel és csalhatlan reménnyel kérhessék Istent azok érdekében, kik Isten parancsa szerint elrendelt vasárnapi munkaszünetnek és lelki épülésnek áldásaiban resztvenni akadályozvák; azok részére pedig, kik az Úrnak ezen szent napját nem kellőleg, nem Istennek és lelkük üdvének szentelik, felvilágosítás és jobbítás czéljából az 0 szent lelkét kérelmezzék ; továbbá hogy imádkozásuk, példaadásuk által másokat is hasonló, Istennek tetsző, jó cselekedetre buzdítsanak (Mát. 5., 16.); valamint önmagokat is minél buzgóbb imádkozása „hangolják", s ez által erősítsék a szándékban (Luk. 22, 40), lelkesítsék tettre : „a vasárnap szentsége mellett síkra szállani.

4 Egyszóval, czélja az imaegyesületnek, hogy az Ur napjának igaz és üdvös megszentelése hovatovább terjedjen és fejlődjön s ez által „oly nagy áldás szálljon az egész világra, minél nagyobbnak még nem örvendett." E sorok czélja, mint a fennebbiekből már sejthető, csupán az imahétről megemlékezni részletesebben, és ezzel egyszersmind eleget tenni a Felhívás ama kívánságának : „mi módon történt — általam is — a Felhívás terjesztése"? Mindenekelőtt az a kérdés : mi benyomást tett rám a gyülekezet lelkészére a Felhívás ? Fontos, lényeges kérdés ez, mert legfőbb attól függ, hogy mikép hangolja az imádkozásra való Felhívás a lelkészt mint az imádkozó gyülekezet vezérét? Mert lia a gyülekezet kívánna is részt venni a „nagy nemzetközi" imában, ha ez a lelkipásztornak hite és meggyőződése ellen volna és így óhajával nem találkoznék, aligha lenne teljesen áldásos a gyülekezet imája, mert az imádkozó gyülekezet kényszerítené a lelkészt mint vezérét a szent ügynek árulójává lenni, a mi bizonyára nem volna tetsző dolog Isten előtt s így koczkáztatva volna maga a szent czél is, t. i. az Űrnapjának megszentelése. És megvalljam-e, hogy a Felhívás az általa ajánlott üdvös czél és hangoztatott kegyelmi szent eszköz, valamint az illető férfiaknak őszinte, kegyes intentiója daczára nem tette reám azt a kedvező benyomást, milyet állítólag már sok ezer lelkekre gyakorolt; ennélfogva jó lélekkel nem is ajánlhattam egyházbelieimnek az imahét gyakorlását, hacsak, mint fennebb említem, esetleg árulójává nem akartam volna lenni az illető ügynek. Nem járulhatok ugyanis az imaegyesületi mozgalomhoz különféle fontosabb és kevésbé fontos okoknál fogva. Először is feleslegesnek tartom, hogy a vasárnapért külön imákban könyörögjünk és külön imahetet tartsunk. Úgy látszik az illető angol imabizottság abból a téves feltevésből, indult ki, hogy mi egyáltalában nem szoktunk az Űrnapjának megszenteléseért imádkozni, azért örömmel constatálja azon értesítéseket is, melyek szerint : „a vasárnap megszentelését rendes istentiszteleten kérte a buzgó nép." Ezt szoktuk tenni minden vasárnap, de nem külön imában, hanem a közönséges imába foglalva, melyben testi és lelki szükségeink közül bizonyára az Űrnapjáért való könyörgés sem maradhat ki mint lelkünknek, testünknek egyaránt javára szolgáló szent intézménv. S épen azért, mert minden vasárnap imádkozunk a nyugalom napjáért, feleslegesnek tartom e czélból még külön imahetet is szentelni. Nem is említem még azon indokot a vasárnapért való