Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ez a mi hibánk (Libertas)

131 Egyházunk testén. — Ez ellen küzdjünk mindenek előtt, de ne lígy, mint némelyek hangoztatják, hogy hagyjunk fel a „felekezeties irányú" vallástanítással, mert épen a liberalismus ezen neme hajtja híveinket a kath. egyház karjaiba : hanem küzdjünk ellene úgy, hogy híveinket ernyedetlenül tanítsuk arra, mi a különbség az Evangeliom és Kóma közt. — Nem prédikálok én gyűlöletet a más hitűek ellen, de igenis prédikálom a szeretetet ami evang. keresztyén egyházuuk iránt, és épen ezért lelkészi kötelességnek tartom, küzdeni az indifferentismus ellen, melvnek mindegy : akár evangelikus, akár katholikus lesz az ő gyermeke. Ennyit védelmül befelé. De én ezt még kevésnek tartom. Tegyünk még egyet. A vegyes házasságra való jelentkezések az én tapasztalásom szerint a protestáns lelkész előtt szoktak történni. Legyen törvénynyé a protestáns egyházban az ily jegyeseket előbb ki nem hirdetni, mig reversalist (ne méltóztassék megijedni!) nem adnak, hogy a születendő gyermekekre nézve a törvénytől eltérni soha sem fognak, sem törvényszegésre senki által magokat csábít tat ni nem engedik. És jelentkezzék az a jegyes pár első sorban a kath. lelkésznél, akkor is ilyen reversalistól tegyük függővé a kihirdetést. — Hadd lássam azt az embert, ki az ilyen reversalisra azt mondja, hogy törvénytelen ! És ha az a katholikus reversális kiállíttatott volna, még mielőtt nekünk a vegyes vallású jegyes párról tudomásunk volna ? — Akkor azt mondom : tagadjuk meg a kihirdetést. Erre törvényes jogunk van. Olyan protestáns ember, ki saját egyházát elárulja, nem érdemli meg, hogy protestáns templomban kihirdessék. Hallom az ellenvetést : Ez által a protestáns fél a kath. egyház karjaiba hajtatik. — Lehet, de hadd veszszen el a rothadt tag, mit sem vesztünk vele ! így fogom én fel a védelmet ? — Igaz, hogy ez egyes lelkész hatalmi körén tán túl esik (de csak tán) : lianem, ha a mi főpásztorainktól jönne ily utasítás, én örömmel fogadnám és teljes odaadással követném. Miért nem tettem első sorba azt, — a mitől a miniszter sem idegenkedik, t. i. odahatni, hogy az a bizonyos novella az országgyűlésen csak ugyan elkészüljön? Azért, mert mindaddig, mig a kath. egyház velünk szemben a loyal is útra nem tér, — hanem a protestáns egyházban csak azt az eretnek felekezetet látja, melyet minden áron meg kell téríteni, — készíthetnek az országgyűlésen ezer meg ezer törvényt, kibúvó ajtót a kath. Clérus mindig fog találni. Ezért ne kergessük örökké a ravasz rókát, hanem zárjuk be előtte jól aklunk ajtaját. Segíts magadon és az Isten is megsegít. Megengedem, hogy az eszme különös, de én semmi egvház- vagy törvényellenest nem látok benne a gyakorlati életben meg épen nem tudnám kivihetetlennek mondani. Tudom, van mindezeknél egy még sokkal egyszerűbb utunk és az az : vegyes házasságoknál odahatni, hogy azok mindenkor a protestáns fél lelkésze előtt köttessenek. Merem állítani, hogy azok között a hazafiatlansággal, hanyatlással s több effélével vádolt protestáns lelkészek közt nem fog találkozni egyetlenegy sem, ki elhagyva a loyalis tért visszaadva a kölcsönt a kath. egyháznak „rozsnyói" reversalist követelne. De egyrészt szemünk előtt kell tartani, hogy a jegyesek sokszor igen közel laknak a katholikus plébánushoz, és igen messze a protestáns lelkésztől, másrészt meg, a „hol esküdjünk" kérdésénél oly benső családi viszonyok, hajlamok sat. döntenek, melyekbe a pap legalább tolakodás nélkül bele nem szólhat. En tehát így képzelem magamnak a mi teendőinket ezentúl : Ha már meg kell lenni annak a vegyes házasságnak : iparkodjunk oda hatni, hogy azok a protestáns lelkész előtt köttessenek. Ha ez nem lehetséges, biztosítsuk egyházunk jogait az által, hogy becsületbeli Ígéretet veszünk, miszerint a jegyesek a törvénytől semmikép eltérni nem fognak. Annyi hitványságot én nem teszek fel senki felől, hogy két reversalist adjon magáról, egyet, hogy egyházához hű marad, egyet meg, hogy egyházát elárulja. Ha pedig az a „rozsnyói" reversális megíratott, mielőtt nekünk a tervezett házasságról még csak tudomásunk is volna : akkor tagadjuk meg a kihirdetést és hadd örüljenek egymásnak — áruló és az ő csábítói. Napirendre hoztam a kérdést. Elmondtam az én nézetemet és merem reményleni, hogy a kérdésből élénk eszmecsere lesz. Miben fog a magyarhoni protestáns egyház megállapodni : ölbe teszi-e ezután is kezeit és csak azután is rimánkodik, ha a farkas megint elvitte egyik bárányát vagy rálép-e valahára a cselekvés terére? persze nem tudom. De én felemelem szerénv szavamat és azt mondom : talpra ! Úgy mint eddig volt, hogy minden lelkész teljesen magára van hagyva, tovább nem maradhat. Macedóniai Fülöp phalanxa hires volt erejéről. Erős az a phalanx még most is, és jól tudja ezt a katholika egyház. Tanuljuk meg valahára mi is! Guggenberger. Ez a mi hibánk., Általános szokássá vált a papok közt a mai kor erkölcsi és vallási hanyatlása és közönyössége felett panaszkodni. — Ezt természetes dolognak is találom, hisz a nép baja iránt olv résztvevő szívekre mint Jeremiás, Dániel vagy Jézus-é volt, nálunk is szükség vagyon, hanem azt a bámulatos önámítást tartom különösnek, melylyel a baj okát akkor is másutt keressük, midőn ez igen gyakran magának a lelkésznek a személyében rejlik. Vagyis midőn a baj orvosolhatásáról kislelkiien még akkor is lemondunk, midőn azt a papi tekintély csak egy kissé szigorúbb kifejezésével s csak egy kevés valódi hitbuzgósággal keresztül vihetnők. —" Ezúttal egy ilyen hibáról aka-