Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Csiky Lajos. Imádságtan

124 v é r - e g y h á z r <31 beszélek) pártolják és ügy menjen az ügy az országgyűlés szine elé. — Vagy pedig álljunk össze (persze főpásztoraink engedelmével) és adjunk be az országgyűlésnek két monstre-petitiót, egy lutheránust és egy reformátust aláírva — valamennyink által s kérjünk egy kis novellát, mely a reánk nézve sérelmes 230. §-t megváltoztatja és kimondja, hogy árvaügyben ezentúl a lelkész által kiadandó anyakönyvi kimutatásért, akárhányan vannak a kiskorúak, (mondjuk) egy forint jár. — Ügy hiszem, a kívánság igazságos, a támasztott igény pedig szerényebb már nem lehet. A mi honatyáinknak szerető szíve tán megesik rajtunk és belátják, hogy már most elég volt az igazságtalanságból. Lám a szegény kath. papok jövedelmével a kormány is gondol és a kultuszminiszter úr szép leveleket ír : velünk gazdag protestáns papokkal ki gondolna, lia magunk nem! Néma gyermeknek szavát az anyja sem érti : hát szólaljunk meg mi is tiszttársaim és testvéreim ! Guggenberger. Könyvismertetés. Imádságtan (Euchetika) a prot. lelkészi kar, de különösen a hittanhallgatók használatára Csiky L aj os debreczeni evang. ref.hittanártól. Szerző sajátja. Ira 1 frt 10 kr. Debreczen 1886. Protestáns egyházi tudományos irodalmunkban már egy-egy, bármely kérdésről írott, önálló, nagyobb szakmunka is nagy újság, annál nagyobb újság pedig az, ha valaki eddig nem járt ösvényen mer a mai protestáns egyházi tudományos, még mindig szomorú irodalmi viszonyok között haladni, fellépni. S ime — a szóban levő mű szerzője veszi magának ezt a bátorságot — és ír olyan tárgyról, melyről külön, önálló munkában nemcsak hogy eddigelé még egy magyar protestáns író sem írt, hanem még a külföldi egyházi irodalomban is épen hogy, a szó legszorosabb értelmében véve a dolgot, egy-két ember merte megtörni (legújabban) a jeget. — Már ez magában véve is nagy bátorság, hát még ha hozzá veszszük, hogy olyan tárgyról ír, olyanra akar tanítani, a mire tanítani közhiedelem szerint senkit sem lehet. — Hiszen még maga a theologiai jeles író, a mély bensőséges valíásosságú Hagenbach is azt mondja „Liturgik" czímű művében, hogy, a kit saját szíve nem tanít meg imádkozni, azt ugyan hasztalanúl tanítja imádkozni bárki is, mert azt, a minek önként kell a szívből fakadnia, semmiféle regula, semmiféle mesterség sem fogja abból kifacsarni soha. — És a szerző mégis megkisérlette. — Hogy mennyire sikerűit az neki arról mindenki meggyőződhetik, a ki könyvét szorgalmasan végig olvasta s figyelemmel kiséri állításait. Én a magam részéről, bár meg kell vallanom, hogy az mi a közimádságokat, a hivatalos agendai imádságokat illeti, egyben, másban eltérő nézeten vagyok, s bár meg kell vallanom, hogy a magánimádságoknál feltétlenül csak az imádság feltételeiről szóló szavai s különösen az imádság szükségességéről s lehetőségéről szóló szavai sikerűitek — (itt-ott, egyben - másban nagyobb határozottságot, kevesebb szót, de több mélységet vártam volna) — a művet mégis nagy nyereségnek tekintem a magyar protestáns egyházi irodalomra nézve, — mert ez valóban egy nagyszerű monographiája az imádságnak. A szerző állításainak súlyt, meleget kölcsönöz, már azon tudat is, hogy ő ezen elméletet akkor írta, midőn már megmutatta a gyakorlatban, kitűnő imádságos könyvével („Hit, remény, szeretet" Csiky Lajostól) — hogyan kell imádkozni? — És őszintén megvallom, hogy én szerző művének gyakorlati részét sokkal sikerültebbnek tartom az elméletinél. A szerző ugyanis művét két részre, egy elméleti és gyakorlati részre osztotta. Az elméleti részben (egy az imádságtan fogalmáról, czélja- stb.-ről szóló bevezetés után) szól az imádság fogalmáról, nemeiről, az imádságról a bibliában (s ez ezen résznek legsikerültebb szakasza, mely szerzőnek a bibliában való jártasságát fényesen igazolja, s fényesen bizonyítja azt, hogy megelőző tanulmány alapján a szentírás helyeit, tanait helyesen értelmezni, magyarázni tanúlta) ; szól továbbá az imádság történetéről a keresztény egyházban, ismerteti — és ez végtelen becses czikk művében — a magyar nyelven' irott imádságos könyveket. — Szól az olvasókról, kollektákról stb., szól az imádságról a keresztény dogmatikában, erkölcstanban, és a bölcseletben — e három czikkben különösen az utóbbiban kissé mélyebben is hatolhatott volna a dolog érdemébe s különösen Lotze H., világnézletéből kiindúlva, ismertethette volna a bölcsészeti támadások tarthatatlanságát, s feltünthetette volna azt, a mi nála mint külön momentum, úgyszólván teljesen elmosódik, — hogy az imádságnak miért van mindenkor s okvetetlenül javító hatása? A mi a közimádságokra vonatkozó tételek czimű szakaszt illeti, arra meg kell jegyeznem, hogy sok helyeset és szépet mond ugyan, de az általa is helyesnek tartott Hagenbach-féle normához, hogy az Atyához kell imádkoznunk szent fia a Jézus nevében és által a Szentlélek b en — nem marad következetes. A mi a gyakorlati részt illeti, annak első szakasza (a közimádságok szellemére vonatkozó positiv követelmények) igen szép, míg a közimádságok szellemére vonatkozó^ negativ követelmények czimű czikk jóformán üres. Úgy látszik, hogy elébb volt készen a schéma, s csak azután tünt fel az auyag természete. A közimádságok tartalmát tárgyaló szakasz is teljesen sikerűit, — mig a közimádságok tartalmára vonatkozó negatív követelmények czímű czikk teljesen felesleges ; mert csak a név, a dispositionis bázist jelző czím van meg; tartalom nincs. No de, ha már két helyütt nem sikerült ez a positiv- és negativra való felosztás tartalmilag, annál szebben, — mondhatnók pompásabban — sikerült az a közimádságok nyelvezetéről és alakjáról szóló szakaszban, mert ebben valóban a negativ követelményekről szóló czikk a teljes, szép, sikerült.