Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyolczadik általános imaegyesülés a vasárnap megszentelésére (Láng Adolf)
99 ráztatni emlékeztetem t. barátomat arra, hogy idézett szavaimat hivatkozott értekezésem második részéből merítette, hol különösen a magyarhoni evang. egyház politikájáról szólok. Ez azért fontos körülmény, mert akkor magyarhoni konfesszionalistákat és magyarhoni protestánsokat értettem, és ezeknek a magyar államhoz való viszonyukat akartam jellemezni. Mert ha t. barátom megengedi azt, hogy egy angol és egy német szabadelvű férfiú között — a legközelebbi czélokra nézve — nagy a különbség : megfogja engedni azt is, hogy a magyar és német orthodoxia, nemkülönben a magyar és német protestantizmus közt is egy kis különbséget tegyek. Az az újlutheranizmus, a mint az Németországban g-rasz' O Ö szál, nálunk érthetetlen : mert ez egyrészt az uriiált egyházzal való ellentétből, másrészt a konzisztoriális egyházi alkotmány elleni ellenszenvből keletkezett ; holott nálunk sem imiált egyház nincs, sem konzisztoriális alkotmány nem létezik. Ha tehát Németországban egy konfesszionalista az egyháznak az államtól való függetlenségét hangoztatja — még ha e kettő közötti összeköttetést fenn is akarja tartani, — máris ellenzéki állást foglal el a tartományi egyházkormányzattal szemben : holott nálunk az egyháznak államtól való függetlensége a mi autonómiánknak és presbyteri egyházalkotmányunknak folyománya ; s ellenzéki álláspontot közülünk csak az foglal el, a ki az egyház és állam közti szövetséget és érdekazonosságot perhorrescálja. Elismerem tehát, hogy Luthardt és a magyarhoni protestánsok az egyházpolitikára nézve egy nézetet vallhatnak; de azt nem vagyok hajlandó elismerni, hogy a magyarhoni konfesszionalisták Luthardt egyházpolitikáját teljesen elfogadnák; mert ha tennék is, az csak „papiron" maradna, miután ez elv következményeit elfogadni nem hajlandók. Exempla sunt odiosa. A további félreértés kikerülése végett azonban ki kell fejtenem : mit értek én konfesszionális 1 utheranizmus alatt? nehogy — mint megtörtént — valaki feljogosítva érezze magát azon feltevésre, hogv a modern protestáns rosz lutheránus, s hogy ellenében a mester szavai idézhetők. A konfesszionalista irány egyes fejei a dogmatikai tanokra és egyházpolitikai elvekre nézve épen nem vehetők egy kalap alá, mert Hoffmann és Kahnis épen nem értének egyet mindenben Löhével és Harleszszel : de az i r á n y u k mégis egy, s közös vonásuk a roman izmus iránti hajlam, a traditio és czeremonia iránti előszeretet. Lám már Luthardt is elég kiáltó anachronizmussal „lutheránus pápa" nevet kapott, pedig nem is annyira őt, mint Hengstenberget illetné ez absurd czímezés. A konfesszionális iránynál örökös a panasz a papság elvilágiasodása felett, mert szerintök a papi hivatal hierarchikus jelleggel jár, s az ordinatióval isteni teljhatalom adatik az ige és szentség kezelésére s az egyházkormányzat és egvházfegvelem gyakorlására. A papi hivatal üdvközvetitő hivatal. A világi társadalom pogány társadalomnak tekintetik, s a pap, a ki a világi társadalomban működik — vagy politizál (! !) okvetlen pogány foglalkozást űz. A mily magasra igyekszik azonban emelni ez irány a papi hivatalt és az objectiv egyházi intézményeket : oly kevés figyelembe részesíti az egyházat, mint testületet. Az autonomia ugyan, mint a világi hatóságtól való függetlenség igen kedves neki (alkalmilag köpönyeg is) : de a presbyteri alkotmány, hol a hívek egyenrangú tényezők, már kevésbbé. (Vide : patentalisták !). Azért mondám, hogy ez irány az eszményi ember miatt az eszményi társadalmat téveszti el szemei elől; a mi más szóval annyit tesz, hogy az Isten fia miatt az Isten országát hanyagolja el; azaz „fák miatt az erdőt nem látja." Azon kifejezésem, hogy „evangyéliomot akar prédikálni akkor is, mikor valamely mathematikai problémát kellene megfejtenie" — kemény ugyan, de találónak tartom azon lelki állapot festésére, midőn valaki exstasisba jön a fölött, ha egy mivelt embert lát egy statua előtt kalapot emelni vagy magára keresztet vetni. (Luk. XI, 39 squ.) Egyébiránt Kopernikus és Newton példája nem azt bizonyítja, hogy van egyházi arithmetika is — az ellen már Galilei protestált — hanem azt, hogy a vallásosság nincs ellentétben a világi foglalkozással, s hogy. az nem annyira tan, mint kegyes élet. Ha ezen kegyes életre fektetnők a súlyt a papoknál is, akkor kevesebbet beszélnénk, tógáról, bajusztalan szájról, és többet mivelődésről, hazafiságról. Most veszem észre, hogy önigazolásom hosszabbra nyúlt, mint terveztem. Mind a mellett még el nem mulasztom örömömet kifejezni a felett, hogy R. V. t. barátomnak alkalmat szolgáltattam egy tanulmányon alapuló tartalmas czikk írására. S miután Luthardt egyházpolitikáját mind a ketten aláírjuk : talán nincs is oly nagy nézeteltérés közöttünk, mint némelyek elhitetni szeretnék. Részemről legalább kijelentem, hogy ne^ tartanám magamat igazán szabadelvűnek, ha más irányok és nézetek iránt türelmetlen volnék, s egy kis polémia miatt, mely csak az eszmék tisztázására vezet, mindjárt a kapitoliumi ludakat vagy ; azokat a sokat czibált s itt-ott meg nem értett „puerokat" fellármáznám. Hiszen Isten országa nem kaszár nva, hol teljes egyformaság és ellenmondást kizáró subordinátió honol, hanem a különböző charizmák összehangzása s egybeolvadása abban, a ki fő, t. i. a Krisztus Jézusban. Q a ái Mihály. Nyolczadik általános imaegyesülés a vasárnapi megszentelésére. (1886. ápril 4-től 11-ig.) 2. Mózes 20, 8. Megemlékezzél a Szombatnapról, hogy azt megszenteljed." Jelenések 1, 10. ..Lélekben elragadtattam az Úr napján."' Máté 18, 19. „Ha kettő ti közületek egy akaraton lészen e f ö 1 d ö n , m i nd e n, v al a m i t k é rn é k, megadatik nékiek az én mennyei Atyámtól."
