Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrológok - Hensel György (Schreiner Adolf)

93 elleni reactióval száll szembe. Eltekintve attól — I úgy mond, — bogy a házasság felbonthatóságának nyomaira már Sz. István törvényeiben akadunk (1. 2. §. e. jegyzet), negyedfél száz év óta be van az bozva nálunk a magyarhoni 2 evangelikus egyházban, az erdélyi ref. egyházban, az ev. papoknál, az unitáriusoknál, még régibb idők óta a gör. kel. egyházban, a gör. katholikusoknál és a zsidóknál, úgy hogy Magyarország lakosságának nagyobb része, vagyis 54%-a a házasság felbonthatóságának hive. Nem lehet tehát azt mondani, hogy azon törekvés, mely a felbonthatóság tanát általánosan érvényesülő állami törvényre akarja emelni, olyat akar, mi a magyar nép jogi és erkölcsi érzetével ellenkeznék és ezt annál kevésbbé, mert az a katholikus, ki a házasság felbonthatlanságában hisz, ezen tan követője szintén csak addig lesz, mig sorsának kedvezőtlen fordulata által azon szerencsétlen helyzetbe nem sodortatik, hogy a felbonthatlanság tanát szükség parancsolta áttérés által kénytelen megtagadni. Szerző elveinek érvényre jutásától várja az egyházi bíróságok törvénykezési jogának házassági ügyekben való megszüntetését, mi által a magyar törvénykezés jó hírneve nyerhet. A „szent székek" önkénye egy részt, az „erdélyi házasságok" más részt megszűnvén, a házassági viszony komolyabb, a jog- és erkölcsi érzet szilárdabb lesz. A mű I. részében (Anyagi jog) a válás az egyes egyházak hitelvei szerint, a váló okok, a válás következményei stb. tárgyaltatnak behatóan, a II. részben (alaki jog) a követendő bírói eljárás foglaltatik. A „függelék" hozza II. József házassági nyiltparancsát, s több más különösen ránk protestánsokra nézve érdekes régi házasság jogtörténeti emléket. Egyházunk fiatalabb jogtudósának neve, melyet már előbb más hasonló művekkel szerzett (törvényjavaslat a házasság megkötésének s felbontásának feltételeiről; zsidó házassági jog : keresztény-zsidó polgári házasság stb.) felment jelen mű további dicsérete alól. Tanulságos olvasmányúl ajánljuk tisztelt lelkésztársainknak. Scholz Gusztáv. lelkész. aN ÁH A! H 0 0 G* Hensel György. — Folyó évi február-hó 14-én temettetett Pozsonyban Hensel György nyugdíjazott erdész felügyelő. Nemcsak derék és köztiszteletben álló ember és hivatalnok, hanem jó protestáns is volt és mint volt evang. gyülekezeti előljáró soknak példányképe is lehet. A lugosi evang. gyülekezet ugyanis 1852. évben alakult. Az evang. hívek, leginkább bevándorolt württembergiek, ezelőtt az ebendorfi anyagyülekezethez tartoztak s istentiszteletre magán házakban összejöttek. Énekeltek, imádkoztak s a prédikációt egy B ä h r nevezetű gyülekezeti tag olvasta fel. Ez egyszersmind az evang. gyermekeket tanította is. Fent említett évben egyesültek a német ágostai hitvallású s a magyar helvét hitvallású lugosi protestánsok, lelkészt ís választottak és egyesült protestáns gyülekezetet alkottak. Első lelkésze volt Tiszt. ! Schneeberger, ki alatt, saját épülete nem lévén még a gyülekezetnek — a vármegyeház termében s más nagyobb nyilvános helyiségekben istentiszteleteket tartottak, melyek nemcsak a protestáns hívektől, hanem más hitfelekezetbeliektől is tömegesen látogattattak, mely körülmény az ifjú gyülekezetre nagyon buzdítólag hatott, de pénztárának is a nagy offertoriumok által meg nem vetendő szép jövedelmet hozott. Miután később az egyetemes gyűlés még 6000 forintnyi kölcsönt nyitott, tágas házat kerttel vett a gyülekezet paplaknak, tanitólaknak s iskolának, mely utóbbi istentiszteletre is szolgált. Hiányzott azonban még a gyülekezet külső megismertetője, központja, istenháza a templom. Szerettek volna már ilyennel is bírni, de nem volt oly könnyű erre szert tenni, hiányozván ahhoz a főkellék, a pénz. 1865-ben volt, Nagytiszt. Kramár Béla, mai temesvári főesperes ur, ottani lelkészkedése alatt, a gyülekezet körül már sok érdemet szerzett egyházi felügyelő Mélts. Asboth Mór akkor leköszönt. Hensel Györgyöt választották helyébe. Ez mindjárt a templomépítést sürgette, de a gyülekezetbeliek nem mertek belekezdeni, ismervén szegénységöket. Hensel biztatta, Isten segít-, ségére utalta, jó emberekre is, áldozatra buzdította, maga előljárván a jó példával. Rá is állottak azután buzdító szavára s jó példájáru s egyik napon reggel csak megkezdték a nagy munkát, noha tudták mindnyájan, hogy a gyülekezeti pénztár csak 20 krajczárt tartalmozott. A gyülekezetbeliek magok fogtak a munkához, ki kézi munkát végzett, ki fuvarozott. Haladott is a szenthely építése, mit valamennyien örömmel néztek. De midőn egyesek munkássága és ideje már nagyon is igénybe vétetett és saját munkájuk ntán és kénytelenek voltak látni, Hensel megint járt házról házra, sokszor késő éjjel is, buzdította és kérte a munkára s ugy beszélt szivökhöz, hogy el nem távozott a nélkül, hogy az illetők az igent nem mondták volna, hogy más nap újra jönnek ingyen munkára. Pénzbeli áldozatot is hoztak, Isten is segített, kívülről is jött a segítség, fel is épült a templom, czélszerű szép kis templom. — Áll a kis gyülekezet is. — ámbár még küszködve, — lassanként gyarapodik is, derék lelkészszel, derék tanítóval s jól rendezett és felszerelt iskolával bir, s mint azon vidék protestantismusának egyik központja, hívatva van még nagy szerepet vinni hazánk ama délkeleti szögében. — Hensel később kénytelen volt elköltözni kedves gyülekezetéből, de ezt mindig szívén hordta, sokszor tudakozódott róla s ügyeiről, különösen mikor személyesen szólhatott valakivel, ki említett egyházat ismerte. E sorok Írójától még néhány nappal halála előtt is sokat kérdezett gyülekezetének hogylétéről s nem egyszer fejezte ki azon óhaját e gyülekezet életében még egyszer láthatni. Ez óhaj valósításának nem örvendhetett már, de a lugosi egyesűit protestáns gyülekezet tagjai, különösen az öreg württembergiek szívből tisztelik és emlegetik ma is őt, mint gyülekezetük egyik legnagyobb jóltevőjét! Emléke élni fog a gyülekezetben még akkor is, ha az említett gyülekezetbeli tagok hálás szíve már régen megszűnt dobogni. Áldás és béke hamvaira! Schreiner Ádolf, ev. tanitó.