Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Felsőbb leánynevelés és még valami (Farbaky J.) II.

83 Továbbá a gyámintézettől, a Gusztáv Adolf-egylettől, a „Gotteskasten"-tői nem volna-e ezen czélre segély kieszközölhető" ?? A másik szükséges dolog felállítandó felekezeti jellegű felsőbb leányiskoláinknál, melyre megígértem, hogy még visszatérek, az, hogy necsak ismeretekkel töltsék meg leányaink fejét, de hogy őket valódi evangyéliomszerii vallásos szellemben neveljék is. Uraim, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni ! Hiszen, ha ezen czél nem lebegne oly elevenen előttünk, akkor küldhetnék, kivált a jobb módú szülék távolabb helyekre is, községi, állami felsőbb leányiskolákba gyermekeiket ; világi ismeretek közlése tekintetében nagyban s átalánosságban véve megfelelnek azok is. De azt hiszem, hogy mi ennél többet (legkevésbé pedig u. n. „kék-harisnyákat") akarunk : akarjuk azt, hogy leányaink egykor mint hitvesek férjeiket, mint anyák gyermekeiket meleg egyházszeretetre buzdítsák, az élet viszontagságai között a vallásban megnyugvást találhassanak s boldogok, megelégedettek lehessenek mind ők magok, mind pedig — általok — hozzátartozóik is. Már pedig nekem erős meggyőződésem, hogy csak azon nő lehet megelégedett és boldog s csak az boldogíthat másokat, aki szívében Istent viseli. Miként érhetjük már el ezen czélt? Pusztán az által, hogy felekezeti jellegű felsőbb leányiskolákat állítunk fel a czél még nincs elérve, ám gondoljak meg jól, kire bízzuk azok vezetését? En nőket, nőkké, leginkább nők által óhajtanék nevelni s azért ezen tanodákba leginkább női erőket kívánnék alkalmazni. De még ezzel sincs minden megmondva. En oly nőket akarnék oda alkalmazni, kikben, azon felül, hogy tudományos képzettség tekintetében teljesen a kor színvonalán állanak, Jézus szelleme él s egész bensejöket mély vallásos érzelem s evangyéliomi egyházunkért élőhaló egyházias szellem hatja, lengi át, s én e megbecsülhetlen tulajdonokat a legtökéletesb mérvben a diakoniszsza-nővérekben hiszem feltalálhatni, én — tudom hogy sokakra nézve váratlant és meglepőt mondok — felsőbb leánynevelő-intézeteinkben ezeket alkalmaznám. Ha ez igénytelen czikkemet politikai lapba szántam volna, akkor el lehetnék reá készülve, hogy az olvasók — bizony még a prot. hiten lévők jó része is — meredt szemekkel nézne e sorokra s csodálkozva kérdené : „cliakoniszsza", mi az, mi fán terem? Annyira ismeretlen még ez áldott intézmény nagy protestáns közönségünk előtt. De mert e soraimat egyházi lap számára irom, e veszélynek nem lehetek kitéve. Hanem hogy ellenzésre még e lapok közönsége előtt is találhat indítványom, arra kész vagyok. „Ugyanazon baj más kiadásban : klastromi, apáczanevelés volna ez is" mondandják azok, akik ez intézmény felől úgy távolról s felületesen hallottak csak valamit. Erre legelőször is azt mondom, miszerint a tulajdonképeni klastrom-iskoláknál nem azt tekintem én bajnak, hogy bennök a gyermeket vallásosan nevelik, hanem hogy nevelik oly vallásban, mely szűkkeblő kizárólagosságában kárhozat fiának tart mindenkit, a ki tételeit vakon el nem fogadja, aminthogy hallottam "concret oly példát, hol a vegyes házasságból született s klastromban nevelt leány sokáig nem bírt megnyugodni a felett, miszerint prot. apja s fivérei bizton elkárhoznak s félve kerülte őket; nevelik oly vallásban, mely isteni tekintélyt igénylő emberi intézmények súlyos igájába hajtja a lelkiismeretet. A ki pedig az apácza-klastrom s a diakoniszsza-intézmény közt nem tudna külömbséget tenni, annak azt mondanám : „Édes atyámfia! ha valamikor utad az ország fővárosába visz, el ne mulaszd felkeresni a diakoniszsza-házat, a „Bethezdát" a városligetben, a volt Bartl-féle villában, tudom, hogy aggályaid el fognak enyészni s kedves emlékekkel térsz onnét haza." Én legalább soha sem feledem azt a rövid órát, melyet ott töltöttem. Nem rácson keresztül kellett ott „lefátyolozott élő szobrokkal" szót váltanom : a kertész, a kihez fordúltam, egyenesen a házfőnöknő szobájába vezetett be. E főnöknőben, a jó öreg Zsófia nővérben, ugyan híjába kereste volna valaki a „nagyságos fejedelemasszony" kimért grandezzáját, amint, egyenesen a konyhából előhíva, a legkeresetlenebb szivélyességgel nyujtá kezét nekem. Majd előhivá a többi nővért s bemutatott nekik, aztán végig járta velem az egész épületet, szegről végre megmutogatva, megmagyarázva mindent, végig vezetve engem az ápolásukra bizott betegek valamennyi szobáin, melyekben a csín, a tisztaság oly kellemes benyomást tesz a szemlélőre, nem kerülve el még a konyhát sem, hol örömmel és jóságos mosolylyal engedett azon kérésemnek : „hadd szeghessek egy darabkát az ő áldott kenyerükből s vihessem haza családomnak, — bizonyosan áldás lesz rajta", aminthogy szegtem is, hoztam is haza, ettünk is mindnyájan belőle. S midőn végre távozám, a kedves Zsófia-nővér nyájas beszélgetés közt egész a kapuig kisért ki s úgy váltunk el egymástól, mint régi kedves ismerősök. Nem, nem rideg kolostor az, de a tevékeny jézusi szeretetnek nyájas otthona, e világnak csak hivságaitól félre vonúlt, de nem a világtól s abban kimért kötelességeink elöl elzárkozott hely az, nem von áthidalhatlan örvényt a belépő s a külvilág közé. Hisz a diakoniszsza, előleges felmondás mellett bármikor kiléphet az intézmény kötelékéből, akár férjhez is mehet, habár ily eset csak nagyon elvétve, nagyon kivételesen fordul elő, oly boldogoknak érzik magokat nehéz, de nemes és valóban jezusi hivatáskörükben. Nem kimért, rideg formák gépszerű betartásában, de a szeretet munkáinak gyakorlásában nyilatkozik ott a minden szenteskedő szemforgatástól ment vallásos érzés. Oh uraim : ezek vezetésére bátran bizhatnátok leányaitok nevelését. De kaphatók-e, állanak-e rendelkezésünkre? ez itt a kérdés. S erre, fájdalom, azt kell felelnem, hogy egyelőre legalább még nem kaphatók. Mert igaz, hogy a kaiserswerthi anyaház (központi diakoniszsza-intézet) 3 világrészben (hogy mind a háromból csak egy-egy helyet említsek, a többi közt például Florenczben, Jeruzsálemben, Alexandriában) tart fenn virágzó leányiskolákat, de a honunkban eddigelé egyetlen diakoniszszaház, a budapesti Bethezda — egyelőre csak betegápoló nővéreket (Pflegeschwestern) vesz fel és képez, a diako-