Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - XIII. Leo pápa beszéde a bíbornok testülethez

5 nem találja már a miveltebb ember által igényelt elemeket, eszméket, itt, minálunk teljesen megtalálja. Főtörekvésünk legyen tehát a protestantizmus lerakott alapjain tovább építeni. Nem visszapillantgatni a katb. egyház kétségkívül hatalmas institutióira, hanem a jelenkori világnézetnek sokkal inkább megfelelő demokratikus szervezet lehetőleg határozott kifejtésén munkálni. A tant illetőleg nem a kath. átok után óhajtozni egy-egy nem tetsző tan ellenében, vagy pedig elzárkózni a világ tudományos haladásától, vívmányaitól, hanem lehetőleg kiegyeztetni a vallási eszmékkel a tudomány, művészet, társadalom eszméit. Megvagyok győződve, hogy az nemcsak hogy lehetséges, hanem nemis oly nehéz munka, a milyennek sokak előtt látszik. Akkor aztán a katholiczizmusban meghasonlott lelkeknek lesz hová menekülni. Mi pedig ezután csöndesen várhatunk, míg valami erősebb fuvallat megrázza a fákat és tömegesen hullatja le az érett gyümölcsöt. A katholikusok nagy része, a miveltebb elemet értem, úgy is névleg katholikus csak és az áttérést csakis a békés időkben rendszerint uralkodó közöny és az emberrel vele született indolentia akadályozza. Egy szellemes vihar könnyen megtöri e jeget. Ha e vihart, e szellemi megrázkódtatást sikerülne mesterséges módon létesíteni, sokat nyernénk. De ha csak arra fog kelleni várni, mely magától jön, az sem kár. Mi várhatunk, mienk a jövő. (Folyt, köv.) Szabó Béla. BELFÖLD. A budai ev. egyház, mint minden évben, úgy most is megtartotta az elemi iskoláit látogató gyermekek számára a karácsonyesti ünnepélyt. Deczember 24-én d. u. 4 órakor díszes hölgy- és férfiközönség gyűlt össze az egyik iskola teremben ; többi között dr. Hunfalvy János az egyház felügyelője, Huszár Adolf min. tan. és mások. A gyermekek éneke után Szabó B. segédlelkész mondott beszédet, e nap jelentőségére figyelmeztetvén a gyermekeket ; aztán Scholtz Gr. lelkész mondott meleg szavakkal köszönetet azoknak, kik adományaikkal ez ünnepély létesítéséhez járultak. Végül a növendékek berekesztő éneke után következett a karácsonyfa leszedése és az ajándékok kiosztása. Ezt Scholtz Bella úrhölgy, br. Podmanitzky Ilona, Sztehló Irén, Sándy Nóra, Markó Anna, Szabó Emma kisasszonyok voltak szívesek elvállalni. Minden egyes növendék kapott valami ajándékot, a szegényebbek, körülbelöl 50-en azonkívül meleg téli ruhát, czipőt sat. Az ajándéktárgyak egyes nagylelkű adakozóktól begyült pénzen vásároltattak. Fogadják ez úton is az egyház hálás köszönetét ! A budapesti protestáns orsz. árvaházban két hosszú terem közepén vonult végig egy-egy asztal, mindeniken két mennyezetig érő csillogó karácsonyfa. A falak mellett kettős sorban igen díszes közönség foglalt helyet ; ott voltak a többi között : gr. Telekyné, br. Kochmeister Frigyesné, Hunfalvy Jánosné, Székácsné, Kenesseyné, Habererné, Schniererné úrhölgyek. Békey Imre főv. kir. tanfelügyelő, br. Kochmeister Frigyes árvaházi elnök, Szász Károly, ref. püspök. Doleschall és Kenessey stb. — Az ünnepélyt itt is kardal nyitotta meg. mely után Kenessey theol. s. tanár tartott magyar, Doleschall német beszédet. Végül csendes imával fejeződött be a megható ünnepély, mely után kiosztották az adományokat. KÜLFÖLD. XIII. Leo pápa karácsony előestéjén fogadván a bíbornoki testület tisztelgő küldöttségét, melynek nevében fm. S a c c o n i a Sz. Collegium decánja tolmácsolá az üdvkivánatokat és hódolatot, válaszul következő beszédet mondott : A mi Urunk születése ünnepének évenkinti megíilése, melynek szívvel-lélekkel örvend az egész egyház, Miránk nézve is élénk vígság oka és fölötte elfogadhatókká teszi Számunkra az üdvkivánatokat, melyeket ön, bibornok úr, első ízben fejezett ki Nekünk a Szent Collegium nevében. És ez öröm Ránk nézve zavartalanabb és élénkebb volna, ha az idők kevésbé szomorúak volnának az egyházra nézve és kevésbé nehézzé tennék annak kormányzását. Ezen nehézségek legnagyobbja bizonyára az, mely jelen helyzetünkre vonatkozik, melyet Mi mindig tűrhetetlennek jelentettünk ki és a mely mindinkább ilyennek bizonyul, mint az események tanúsítják, melyek szemünk előtt lefolynak. A most végéhez érő esztendő világosan megmutatta, mint ön, bibornok úr, az imént megjegyzé, hogy a jelen körülmények között a souverain pápa még a felebaráti szeretet szabad gyakorlatával sem bir Róma városában. Az egész világ emlékezik arra, mily hevességgel kelt ki a sajtó nagy része az Általunk nyilvánított azon szándékunk ellen, hogy a Vatikán közelében saját költségünkön a cholera-betegek számára kórházat rendezünk be, ha í annak szüksége érezhetővé válnék. Az egész világ emlékszik rá, mily insinuatiókkal és rossz akaratú magyarázatokkal igyekeztek ezen cselekedet természetét elferdíteni, mily mesterkedésekkel s fenyegetésekkel törekedtek meggátolni annak megvalósítását, vagy legalább alkalmat vőnek belőle éreztetni Velünk mindazt, a mi keserű a dolgok új rendjében, a mely a souverain pápát egyszerű magánzó méltatlan állapotába juttatá. Ámde ez nem minden és még rosszabb is van. Mérhetetlen sajnálat és mély aggály az Reánk nézve, a midőn látjuk az istentelenséget, melylyel a protestánsok szabadon s büntetlenül terjesztik eretnek tanaikat és megtámadják szent vallásunk legfönségesebb és legszentebb hitágazatait, itt, magában Rómában, a hit központjában és az egyház tévmentes s egyetemes tanszékének székhelyén, itt, ahol leghatályosabb módon kellene pártfogolva lennie a hit épségének és megóva lennie az egyedül igaz vallás becsületének. A szívet összeszorítja, látván, hogy a köztörvények pártfogása alatt szaporodnak az eretnek-hitűek templomai és hogy Rómában meg van engedve nyiltan merényletet intézni az olaszoklegszebb és legbecsesebb egysége, val-