Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Három fontos okmány a legsötétebb időkből (Weber Samu)

60 Azon utak és módok közül, melyeket —r. —1. olyan fájdalmasan viczczeló'dó' kedvében futólagosan oda vetett, egyre némi kis észrevételem volna! 0 mondja: „Sokan czélszerűnek látnák a kisebb egyházak egyesítését, hogy a körjegyzó'i hivatalok mintája szerint, körlelkészségek állíttatnának fel! No ehhez sok idő kell és sok fáradsággal járna, de nem kivihetetlen." Én azt állítom: Vannak vidékek, a hol a körlelkészségek (ha már így akarja azokat —r. —1.) nemcsak sok idővel és fáradsággal nem vihetők ki; de egészen lehetetlenek. Vannak — különben szegény és néptelen — gyülekezeteink, melyeknek terjedelme egész mértföldekre kihat, a melyeknek közelében más gyülekezetünk, melylyel egyesíthetők lennének, egyetlen-egy sincs : tehát egyesítésről szó sem lehet. Az ilyen gyülekezetek valóságos missziót teljesítenek, tehát fentartásukról magoknak a kerületeknek és egyetemnek kell gondoskodniok, különben az egész látja kárát, mert ha a tagok közül egyik elbetegesedik, vagy pusztul, azt megérzi az egész test. Az ilyen gyülekezetek papjai rendesen szegényes fizetésben részesülnek : és ennek következtében misszionárus hivatásukat nem teljesíthetik úgy a hogyan tenniök kellene, vagy tenni szeretnék — nem levén hozzá tehetségük, hogy akkora utakat tegyenek a távol eső helyekre. Az ilyen gyülekezet támogatára a kerületekek és egyetemnek áll kötelességében. — És ezt szerintem — addig is, míg ezen czélra valahonnét alapot teremthetünk, — tehetnék az által, hogy az eddigi módtól eltérőleg, a melynek értelmében egyenlően fizetjük az egyházi tartozásokat, arányosabban vetnék ki, illetőleg vetné ki a terheket. — Kimondhatnák péld. hogy azon szegényebb egyházak, melyek eddig fizettek 20 frt egyházi adót, ezentúl fizetnek csak 10, míg a másik felét papjaik tanítóik javadalmazására fordíthatják. — Ezzel a néhány forinttal ugyan nem nyernénk, de nyernénk azzal, hogy a gyülekezet látván, hogy felülről készek rajtok segíteni, csakhogy terheiket viselhessék, a magok megerőltetésével is javítanák a fizetéseket! Történjék a fájdalom enyhítése, a mi jobb : teljes gyógyítása akárhogyan, ne feledjük, hogy az nem csak a mienk papoké, de közös tanítóinkkal! Azért midőn fájdalomról — és talán majd enyhítésről és orvoslásról leszen szó — azt a fogalmat, mi vegyük szélesebb értelemben ! Tolnai József. Főtisztelendő és tiszteletes . . . A legegyügyűbb nyelvtani érzékkel is felfoghatni a különbséget, mely e két czím között van; az első felsőbb rangú a másik alantasabb egyházi hivatalnokot illet. A katholikus egyházban azonban a közönséges plébánus is főtisztelendő, míg a prot. pap urbi et orbi csak tiszteletes. Sőt a katholiczizmus ezt a szerény czimet is csak kegyelmes mosolylyal osztja az evang. papságnak, dogmája utalván őt arra, hogy az apostolatus egyenes örökösétől a római pápától elszakadt prot. egyház nem valódi ker. egyház, s ennek papsága nem királyi, nem valódi ker. papság. Természetesen mi ennek is csak annyi hitelt adunk, mint ama mesének, mely szerint a bethlehemi jászolt angyalok hozták át a tengeren Lorettóba. Hanem az még sem hangzik jól, és mintha sértené füleinket, midőn prot. uraink is egész nyakszakadtig „főtisztélén d őz ik" a pápista plébánust, míg saját egyházuk papját úgy félvállról „papom" szóval traktálják! De mi erre is azt mondjuk : üsse a kő azt a czimzést, megelégszünk mi a tiszteletes titulussal, csak járna vele több vitulus! Aztán jámbor elődeink a tiszteletes czím alatt harczolták meg azokat a harczokat, melyekről nekünk ma — a béke puha korszakában fogalmunk sincsen! Elvégre nem a czím tesz bennünket valódi lelki pásztorokká, hanem az a jézusi szeretet, mely életét adja a juhokért. Hát mért jött tollam alá a főtisztelendő és a tiszteletes titulus? Azért, mert szép Magyarország kultuszminisztere Tréfort úr, hivatalosan főtisztelendőnek czímezi a legutolsó pápista papot is, tiszteletesnek az ev. lelkészt! Kezem közt van két miniszteri okmány, egyikben a tiszteletes úr, másikban a főtisztelendő plébános figurái. Nem törődöm vele, ha Tréfort úr az ő exaltált pápistaságában úgy négy szem között fenséges czímmel traktálja a plébánusokat ; de mikor hivatalosan, mint az ország minisztere, s mint az osztó igazság őre olyan nagy különbséget tesz hasonló rangú lelkészek között, hogy a pápistát főtisztelendőnek, az evangélikust pedig csak tiszteletesnek czímezi: — akkor ezen eljárásával arczul veri a fennen hirdetett jogegyenlőséget, s hallgatagon bár, de elismeri a katholiczizmus előjogait az államban. Pedig azt mondják s úgy tartjuk magunk is, hogy jogállamban élünk, a hol nincsen sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabados között válogatás, ahol a pápista papnak se dukál több czím, mint egyéb felekezet papjainak. Vagy ez csak üres hang volna nagy Magyarországon ? Csakugyan a tényleges valóság szerint még mindég felekezeti államban élünk, ahol a pápista hierarchia a sötét középkorban élvezett előjogokkal grassál ma is az államhatalom ótalma sőt protegálása mellett. Épen azért írom e sorokat, hogy, midőn egy adattal járulok sérelmeink krónikájához, egyszersmind hangot adok a prot. papság önérzetének, melynélfogva nem hunyászkodunk s nem elégszünk ám meg a morzsalékokkal, melyek hullanak a jogegyenlőség asztaláról ; s érezvén becsünket, — tudván, hogy nem kevésbbé vagyunk hathatós tényezői hazánk s magyar nemzetiségünk jobblétének, felvirágoztatásának, mint a pápista papok, — azért bátran követeljük teljes jussunkat az egyenjogaság általános örökségéből. És mindaddig harczra készen állunk, míg a viszonyosság és arányosság országa el nem jön, a mikor a főtisztelendő és tiszteletes czímek nem juttatják eszünkbe azon anomáliát, mely szerint még az igazság őre, a miniszter is, más mértékkel mér a katholikus plébánosnak, mással a prot. lelkésznek ! T. F. IRODALOM. Három fontos okmány a legsötétebb időkből.

4) A XIII. szepesi város, mely most a hasonnevű esperességet képezi, hajdanában a lengyel elzálogosítás idejében 1412—1772-ig külön lengyel helytartó alatt az ellenreformáczió egész veszélyét érezte. Már 1676. évi márczius 4-ikéről Krakóból a fejedelmi *) Kivonat a megjelenendő „Szepes-Bélai ev. egyház monographiája" czímű művemből. — W. S.