Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Azok a híványok (Kondoros Gy.)

42 kel akarok itt előállani. Nem tervekre, hanem tényleges állapotokra s az azokból fejlődő', nekünk kedvező viszonyokra s ezekből származó kötelességeinkre kivánok itt utalni. Husz éve, hogy itt Baranyában lelkészkedem s úgy látom, hogy ezek a mi ev. gyülekezeteink legnagyobb részt letelepedés folytán keletkeztek. TTgy száz ötven évvel ezelőtt bátor kis csapatok bevándorlása által kicsi kis ev. gyülekezetek képződtek. Népünk szorgalma és takarékossága által a más vallásuakat évek folytán lassan kiszorította úgy, hogy 70—80 év lefolyása után az egész község ev. vallásuvá lett. A góczpontokból aztán az ev. világosság mindig küllebb és küllebb kezdett hatni. Egyes családok a szomszéd más vallású községekben telket vásárolgattak, ott megszaporodtak s meggyarapodtak, s néhány évtized leforgása után azok a községek is ev. jelleget öltöttek. És ez így mén, lépésről lépésre bár, de folytonosan. Igaz, hogy ezen kis ev. telepeken roppant sok nehézséggel kell megküzdeniök. Ha a Luthertársaság eszméje majd megvalósul és gyülekezeteink monographiái lassan megirattathatnak és megjelenhetnek, majd fognak ezek beszélni azon akadályokról, melyek ev. templomaink és iskoláink felépítése ellen gördíttettek. De hát azért felépültek s azután is fel fognak épülni. Es ez az evangelizáczió munkája, mely folyt eddig is és Isten segedelmével ezután is fog folyni. De azon, hogy könnyebben és gyorsabban folyjon, kellene és lehetne is segíteni. Hogy példát is mondjak, itt van az egyházmegyénkben Maráza és Pogány. Ez utóbbiban ezelőtt husz évvel tán egy ev. lélek sem volt. Most van ott valami kétszáz. Hála Isten, meg is élnek, csak az a bajuk, hogy még nem képesek gyermekeiket rendszeresen taníttatni. Es így van ez tán sok helyütt az országban. Csak szedjük össze és hozzuk napfényre az adatokat. Ily helyeken aztán csak támogatni kell a magának utat tört evangelizácziót, az az gondoskodni, hogy a gyermekek rendszeres és alapos tanításban részesüljenek, az újszülöttek el ne kereszteltessenek s a felnőttek vallásukban megerősíttessenek. Hallom az ellenvetést, hogy miből? Hisz szegények vagyunk s áldozatkészségünk nagyon sokfelé van igénybe véve. Ez igaz, de hát ne gondolnánk csakis a pénzgyüjtésre. Láttam én jótékony czélra már elhasznált levélbélyeget, szivarvéget, de még rongyot is gyűjteni és — eredménynyel. Lehet ám pénzelni igen sokból, csak egynehány ember találkozzék, ki ne sajnáljon fáradságot és utánjárást. Itt vannak a mi városi papjaink és városi gyülekezeteinkben a minden jóért lelkesülő női szivek. Ha vállalkoznának a „primási" szerepre, de szívesen szekundálnánk mi falusi papok! Csak meg kellene a dolgot próbálni. Tán sikerül, és ezt igaz szívből kívánnám. Guggenberger. Azok a hiványok. Mint esperességi segédlelkésznek egy izben alkalmam volt az esperességi „hivány-könyv"-be betekinteni. Kapva kaptam a kínálkozó alkalmon, mohó vágygyal lapozgattam az érdekes könyvben, összehasonlításokat tettem, utána számítottam az egyes hiványoknak, de várakozásomban csalatkozva bosszúsan dobtam félre az egészet. El is felejtettem volt már e dolgot, csak most, midőn e lapok folyó' évi második számában olvasom, miként tapogatódzik G-erengay úr : hol fáj még, mi fáj még? jutott eszembe az akkor látott 21 egyház paptanítói hiványok zagyva képe. Olyannyira elütök egymástól ezek a hiványok, úgy szerkezetre mint tartalomra nézve, mintha mindenike másmás bolygón készült volna. S a legnagyobb részük annyira magán viseli a régiség félreismerhetetlen nyomait, mintha valamennyi a reformáczió-korbeli drága ereklye lenne, pedig egynémelyikét a most is működő főesperes irta alá. Szerkezetük, kiállításuk az meg olyan mesteri, hogy az embernek két évig kell hivataloskodnia, a míg csak hozzávetőleg ki tudja számítani, ugyan mennyit is érnek. Tele vannak firkálva, az igaz. vagy három oldal, de mind a mellett üresen marad mégis az ember zsebe nemcsak, de éléstára is. Az egyes tételek után öt-tizsornyi magyarázatok következnek, a melyek nem annyira felvilágosításul, mint inkább az ember félrevezetésére szolgálnak. A tagosítás már 15—20 éve mult, ahogy végbement, de e hiványokban holdak helyett még ma is: „fél telek," „egész telek" kitételek jelölik a földbirtok mennyiségét. S ha aztán meg akarjuk tudni, hogy hát mennyi is az az „egész telek" holdakban kifejezve, akkor kitűnik, hogy egy helyütt 15—16 kataszteri hold, másutt 30—32 hold, tehát épen kétszer annyi. Itt is tíz szekér szénája van a papnak, a szomszédjának is ugyanannyit biztosít hiványa, de a mig egy helyütt a tiz szekér széna közel száz métermázsát tesz, addig a szomszédban alig közelíti meg az ötvenet, tehát csak a fele. A métermérték is rég be van hozva hazánkban, de hiványaínk még erről sem vettek tudomást, folytonosan fontokról és pozsonyi mérőkről beszélnek. Mondhatnék még többet is, de ennj'iből is kitűnik, mily pongyolán, határozatlanul, rendezetlenül és homályosan vannak szerkesztve, kiállítva e fontos okmányok. Az ember azt várná, hogy minden egyes hivány tükre, mértéke legyen az illető egyház anyagi jólétének, erkölcsi s vallási életének, tényleg pedig nem egyebek, mint az illető egyházak szegénységi bizonyítványai. Gerengay úr kérdi s találgatja : miért van ez így, mi lehet annak az oka, hogy az egyház szolgái ma is a száz év előtti díjlevél szerint díjaztatnak? Nézetem szerint ennek egyik oka: a főesperes urak, kik rendszerint a jobb egyházak lelkészei, nem sokat törődnek a falusi egyházak hiványaival, a minek megdönthetetlen bizonyítéka az említettem „kivány-könyv." Az ott beirt hiványok tekintélyes része olyan, hogy egy kis furfanggal s jó adag rosszakarattal, értékük negyedét le lehet tagadni. A másik oka az, hogy a bajt, a mely a hiványok ilyen elhanyagolásának természetes következménye, teljes nagyságában fölfogni nem birjuk vagy nem akarjuk. Ha beszélünk róla, akkor is csak a kérdés személyünket érintő oldalát rántjuk elő, panaszkodunk, és arra a mi fő, ügyet sem vetünk. Nem az a baj itten, hogy egyik vagy másik lelkész hiványa után megélni nem képes; hanem talán az, hogy egyik másik e v. egyház lelkészének tisztességes megélhetését biztosítani nem tudja, vagy nem akarja. Ha valamely lelkész fizetéséből megélni nem képes, annak még könnyű tanácsot adni : menj, keress magadnak jövedelmezőbb állást; de ha valamely egyházról kénytelenek