Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Evangelizáczio (Guggenberger)

Harmadik évfolyam. 6. szám. Pozsony, 1885. évi február 7. EVANGELIKUS EGYHÁZ Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEEENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos pelit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Evangelizáczió. (Guggenberger). — Azok a hiványok (Kondoros Ggyörgy). — Lelkészi fizetések javítása. (Szabó Béla). Hát a kilencze hol vagyon? (Döröcskey). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Evangelizáczió. Úgy hiszem, hogy ezen nt. Láng Adolf esperes úr által felvetett kérdést tán ne vennők még le a napirendről. Tulajdonképen véve e kérdés napirendre került az ev. egyháznak már keletkezése idejében s onnét azt ismét levenni soha sem szabad, mert ha egyházunk a belső és külső missióról valaha lemondana, ez annyit jelentene, hogy a tiszta evangeliom hódító hatalmába vetett hitéről lemondott és saját jövőjébe vetett bizadalmát elvesztette. A kérdés csak az, hogy megértsük: quid suo tempore faciendum? A szorosan vett belmissióról, belterjii evangelizáczióról itt bővebben értekezni nem szándékom, mert Láng esperes iir czikke nem a belmissióról, hanem arról szól, hogy evangelizáljunk, az az más felekezetüeket a mi vallásunkra át-' téríteni törekedjünk s ez által egyházunk híveinek az ellenreformáczió idejében rábeszélés és erőszak által leapasztott számát ismét szaporítsuk. Csak annyit akarok a belmissióról megjegyezni, hogy igen is, nagyon ií szükséges, miszerint az evangelizáczió ezen terén nag; n is munkásak legyünk. Az evangeliom szellemével, egyházunk történetével, szervezetével minél behatóbban ismertessük meg híveinket, hogy a mi gyülekezeteink élő hitben, igazi tudományban, tiszta erkölcsös életben, egyházuk iránti meleg szeretetben, annak institutiói megtartásában és fejlesztésében kiváljanak és tündököljenek. Azon igazi keresztyéni szellemtől áthatott kedvességekkel szemben, melyekkel a római pápa minket időközönként elhalmozni szokott, hadd szóljon rólunk az Apostol szava : „a ti életetek legyen tisztességes, hogy a helyébe, hogy ti ellenetek mint gonosztevő emberek ellen szólnak, a jó cselekedetekből, melyeket látnak, dicsőítsék az Istent." — Es ezzel áttérek a külmissió kérdésére. A mi a külmissiót, a kifelé működő evangelizácziót illeti, tudjuk, hogy az evang. egyház e téren igen élénk tevékenységet fejt ki; mutatják ezt azon számos piros pontok, melyek a térítési térképeken a prot. missionáriusok kitartó és feláldozó apostolkodásáról tesznek tanúságot. De hát ismét nem erről szól Láng esperes úr czikke, hanem arról, hogy mi idehaza tehát a katholikusok, görög-keletiek, zsidók sat. között üzzük a rendszeres evangelizácziót. Úgy hiszem, hogy a czél, mely czikkiró szeme előtt lebegni látszik, nem is oly rossz. Nem szép gondolat-e az : visszavarázsolni azon időket, mikor az országban már csak három mágnási család volt katholikus, a középnemesség mind a mienk volt, a nép között pedig már csak harmincz protestánsra esett egy katholikus? Ilyent álmodni miért ne volna szabad? Kérdezzük a katholikustól, a szerbtől, vagy akár a zsidótól is, hogy nem szeretnék-e az egész országot a maguk részére meghódítni? Egyik sem fog ellent mondani. Le épen ilyen jogosult Láng esperes úr óhajtása is, csak az a kérdés, hogy miként menjen át az óhajtás a teljesülésbe? Az első szó, — természetes dolog — azt illeti meg, ki szavát első felemelte. Azonban czikkiró úr az evangelizáczió kiviteli módjának részletezéséről azt mondja, hogy az „e helyen nem történhetik meg." Mindenesetre nem szerencsésen választott kifejezés, mert íme, már is czikkiró fejére olvassák, hogy az ilyen mód csak a jezsuitáknak való. Pedig kötve hiszem, hogy ő holmi jezsuita fogásokról még csak álmodna is. Nem is bocsátkozom én semmi találgatásba, hogy miként gondolja ő magának a dolgot. Majd megírja, vagy tán meg is irta már, mire a betűszedő az én írásommal vesződik. Annyit azonban megjegyzek már most, hogy én minden törvényes és tisztességes eszközt a magam részéről is igen szívesen alkalmazok. De majd lesz még alkalmunk a módhoz tüzetesebben hozzászólnunk, ha a czikkiró világosabban nyilatkozik. Igaz, hogy ilyeténképen én akár hallgathattam volna is. Csakhogy épen az az „evangelizáczió" eszembe juttatta, hogy van ám hazánkban az evangelizácziónak egy igen practikus módja, melyről épen e helyen kívánok szólani, s iránta hittársaink érdeklődését felébreszteni. E mód a telepítés. Ne ijedjen meg senki, hogy én tán holmi csángótervek-