Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Magyar és német garázdálkodás Halléban (Varga Pál)

39 körül a maga csupaszságában és hiven túlzás nélkül fel- i tüntette, iigy bogy ehhez csak azt kívánnám még hozzá tenni, hogy a Poldtianum élvezői sem voltak különbek a deákné vásznánál, s hogy ők mégis eredményt mutathat­nak fel, — de legtöbb esetben nem azon hosszú élvezeti időnek megfelelőt, — oka csak az, mert ők e tekin­télyes segély-összeggel több évekig künn lehettek. A baj tehát kétségtelen s orvoslása elodázhatlan. Hogy nehéz az orvoslása bizonyos, mert a diák furfangon a Fleisszeugniss bekövetelése nem fog ki. En mindazáltal óhajtom, bár fo­gadnák el ezen indítványt az összes díjosztó bizottságok kerek hazánkban ! A magyar ifjaknak a stipendiumok körül ezen gazdál­kodását a németek „ungarische Wirthschaft"-nak nevezték el dr. Szlávik vir szerint. Kétségbe nem vonom, de azt hiszem, e névre először a Bibliotheca hungarica-val foly­tatott iizelmet keresztelték. Tudvalevőleg Halléban magyar könyvtár van; áll 3—4 ezer kötetből egyenesen a magya­rok használatára. Gyarapodik a magyarok stipendiumából lefogott összegből, melyen évenként könyvek rendeltetnek és pedig 1831-ik évben kelt miniszteri rendelet alapján magyar irodalomból, főtekintettel történelmi s földrajzi mü­vekre. Mi történt itt a legközelebbi két három év alatt? Az, hogy az egyetem által a könyvtár g}~arapitására adott évenkénti 100 márkból magyar könyvekre vajmi kevés, sőt tavai egy fillér sem fordíttatott. Magyar könyvtár német művekkel gyarapszik oly tudomány-egyetemen, mint a halle­wittenbergi, melynek 200,000 kötetes könyvtára van ! Gon­dolatnak is absurdum ! Ez ellen a haza árulásnak bizonyos neme ellen már oda künn is felszólaltam. Mit gondolhatnak azok a németek, azok a schulvcreinista K. és H. tanárok kiknél thea-estélyen Szlávik úr saját mondása szei'int, sok magyarellenes bókot rakott zsebre? Nemde ezt: Ezek a magyarok akarják nyelvüket rá erőszakolni náluk lakó véreinkre, hisz irodalmuk sincs, hisz ezek még ma is ázsiai homályban élhetnek!" Vagy ha ezt nem, azt bizonyára: „mégis csak balgák ezek a magyarok, pártolhatnák irodal­mukat s nem teszik, ez aztán az ungarische Wirthschaft !" így történt a hazafiságát csak szájjal hirdető, de tettel nagyon is a németnek bókoló legutóbbi könyvtáros idejében. O azzal indokolta e tettét, hogy ő theologiai kézi könyv­tárt akart létesíteni a magyar könyvtárban, hozzá teszem, azon gyámoltalanok számára, kik ily szakkönyvekhez a 200 ezer kötetes egyetemi könyvtárban nem juthatnak. — Az ilyen gyámoltalan jobb, ha itthon marad. Az ilyen gyámoltalan kedvéért hazánkat lealázni, irodalmunkat el­árulni bűn, hazaárulással sok tekintetben azonos. — Ilyen gazdálkodás mellett bizony én is jobb szeretném, ha Berlinbe tétetnék át, majd gazdagítanák ott, tudom. Ezúttal tehát felhívom az illető hatóságok figyelmét az ungarische Wirthschaft ezen második ágára is, hassanak közre, hogy ilyes irodalmunkat lealázó s ép ebből is elle­nünk fegyvert kovácsoló üzelemnek vége szakadjon. Kér­jék be a magyar egylettől a vett könyvek jegyzékét, s a könyvtárnokot, a ki mindig magyar, ha ilyesmi történik, büntessék meg honfiatlan magatartásáért. Ha üldözzük a pánszlávokat, üldöznünk kell az ilyeneket is! Halléban ily vétkes ungarische Wirthschaft mellett a deutsche Wirthschaft még égbe kiáltóbb. Szlávik úr ezt megint jónak látta hallgatással mellőzni. Tudjuk, hogy theologiát hallgató ifjaink, ha nem is egytől-egyig, szegény­sorsúak, s hogy külföldön is tanulmányozhassanak, támo­gatásra szorulnak. Halléban van stipendium: „Cassay­Kubiny-Temlin" hármas nevet visel, a mult században ala­pítva, eredetileg három különböző, ma már egyesített. — Ebből minden ide jövő theologus megkapja a részét. A Haliéba kimenni szándékozó be is veszi számításába. Ezen stipendium a mai schulvereinos világban, nem hogy a tőké­sített kamatokból növekednék, hanem szemlátomást fogy. Dr. Szlávik úr is bizonyíthatja, hogy abban az évben, mi­kor ő is kapta, körülbelől 2700 márkot, a rá következő évben még ennél is többet osztottak ki, míg tavai már csak 2364 márkot kaptunk belőle. En szerintem tehát el­deutschewirthschaftoltak belőle 3—4 száz márkot! Hogyan lehet ez ? Van-e nekünk jogunk bekövetelni számadásaikat? mert attól tartok, hogy egyszer azt halljuk: Halléban nincs többé magyar stipendium ! Tisztelettel s alázattal felhívom tehát az illető bizott­ság, illetőleg az illető egyházi hatóság figyelmét ezen kö­rülményre ! Miután Pozsonyban van derék akadémiánk, Eperjes kiegészítette tanfolyamát négyre: úgy hiszem, elkövetkezik lassanként az az idő, midőn nem igen sokan mennek ki. Úgyde, ha egy magyar van is Halléban ezen ösztöndíjból többet 300 márknál nem kap, mert a „Vorschriften"-ben ez áll: „Die ungarische (Cassay-Kubiny-Temlinsche). Dies Stipendium wird den aus Ungarn gebürtigen Studirenden je nach der Zahl der Bewerber conferirt. Der Betrag für jeden Einzelnen darf jedoch nicht unter 150 Mark und nicht über 300 Mark betragen." Azért tehát ezen eredeti­leg aligha létező határozatot meg kell másíttatni s kiadatni az összes kamatokat akárhány van odakünn. Továbbá e mellett sürgősen felkérem az illető egyházi hatóságot, intézkedjék, hogy a szászok ezen őket semmikép meg nem illető stipendium élvezetéből zárassanak ki. Már az idén is tudva theologiai intézeteink új rendezkedését, többen jelentek meg Halléban, még megérhetjük, hogy ebből a stipendiumból is, miként Jenában a szabad asztal élve­zetéből az idén, magyar ifjainkat kiszorítják a vérrokon szászok. így módosítva a kiosztási tervezet a majdan ki­menő ifjaink tekintélyes összeggel rendelkezhetvén, anyagi megélhetés gondjaitól szabadon tanulmányozhatnak, nem lesznek kénytelenek csak „futólag" künn lenni, hanem mint a méhek valóban megrakodtan térhetnek vissza édes hazájukba. Addig is azonban, míg e téren a lelkemből óhajtott s az illető egyházi hatóság által bizton kivívottnak hitt állapot bekövetkeznék, csak menjen ki, a ki teheti, mert a mellett, hogy tapasztalatokban s ember-világ ismeretben gazdagulva ott künn a büszke német világban hazájáért lángoló szeretet szí magába — a mi már magában véve is nem született magyarnál dicsérendő, tavai volt is reá eset — tanul is valamit. Sőt a nyelvtan tanulása is nagyon helyén való, a nyelvbeli finom különbségeket itt sajátíthatni el ép a németektől. Kérelmem még egyszer megújítva, zárom rövid ismer­tetésemet. Vajha ne lenne szavam elhangzó szó ! ! Varga Pál, segéd-lelkész. -i- CL

Next

/
Thumbnails
Contents