Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Viszonzásúl Gaál M. úr megjegyzésére (Zsilinszky M.)

Harmadik évfolyam. 51. szám. Pozsony, 1885. évi deczember 19. EVANGELIKUS EGYHÁZ ISKOL Előfizetési ár : Egész évre . o frt — kr. félévre . . . 3 tí b negyedévre I „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. s5>£í8 Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Advent utóján. (Sántha Károly). — Viszonzásul. (Zsilinszky Mihály). — Reverendában. (Ifj. Jeszenszky Károly). — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Advent utóján. Itt már a Jézus, itt, ajtónk előtt, S zörget szivünknek ajtaján. Kegyelmes Isten, adj nekünk erőt, Mint az apáknak hajdanán ! Ki hallja a szót s szívét megnyitándja, A'ihoz betérend és meg lészen áldva. Oh hallom, Isten, a te szózatod, S mélyen szivembe zárom azt : Feledve légyen gondod és bajod, Lelked sebére lelsz vigaszt. Megszületik vezéred és királyod, Ki áldva-áldja az egész világot. Oh térj be, térj be hozzám ís; jövel! Im, megtisztítom szívemet; A bűnbánóhoz légy Uram közel, Ki téged sírig áld s szeret. Oh Isten, áldlak, könyörögve, kérve : Virrassz vidám karácsony ünnepére! Sántha Károly. Viszonzásul. (Gaal Mihály úr megjegyzéseire). Egy „kényes," de szerintem igen fontos és mindenesetre tisztába hozandó kérdésről mondtam el szerény észrevételeimet és szomorú tapasztalataimat e becses lapok hasábj ain. Azt gondoltam, elég komoly tárgy arra, hogy komoly férfiak hozzászóljanak egyetemes egyházunk érdekeinek magasabb szempontjából. Es íme előáll Gaal Mihály úr nagy csörtetéssel és a helyett, hogy a tárgy érdeméhez szólana, kutatja intentiómat, kritizálja logikámat és a tárgyban való tudatlanságomat. Ez ugyan csekély véleményem szerint nem helyes eljárás, de — legalább „modern." Hát, kedves tisztelendő úr, engedje meg, hogy erre a térre ne kövessem. Hogy melyikünknek esze „pedzi" jobban a „dolog velejét," és melyikünknek logikája helyesebb, azt nem mi ketten fogjuk eldönteni. Van arra okosabb és hivatottabb biró. Hagyjuk tehát arra az Ítéletet. De egyre — ha meg nem haragudnék — njégis figyelmeztetni akarom, t. i. arra, hogy aki velem nemzetiségi kérdésben vitatkozni akar, az fáradjon fel az elvek és eszI mék magaslatára, — és ne folyamodjék ferdítési íogasokí hoz. Mikor én világosan azt írom. hogy az egyház ne akarjon többet tenni a pánszlávizmus ellen, mint az állam, — akkor ne méltóztassék azt fogni rám, — hogy semmit sem akarok. Mikor azt irom, hogy tótajku papjaink csinálják a pánszláv hecczet, — akkor ne méltóztassék rám fogni azon állítást, hogy ők csinálják pánszláv kérdést. Mikor világosan hangsúlyozom a legkényesebb oldalát e kérdésnek, akkor ne méltóztassék ilyen, gyanúsító mondatokat faragni: „0 talán azt véli stb. Hogy én mit vélek, azt megírtam világosan. Gondolom. nem érhet vád, mintha kerülném a forró kását ; talán éppen az ellenkezője, t. i. az egyenes szókimondás bántja a tisztelendő úr tekintélyét. Úgy látszik nem ismerjük egymást. Szabadjon tehát egész tisztelettel egyszer mindenkorra kijelentenem, hogy engem floskulusokkal sem kapaczitálni, sem megijeszteni nem lehet. De nagyon könnyen megadom magamat, ha valaki a protestantizmus és a magyarság magas szempontjaiból hoz fel ellenem érveket. Ne vegye nekem rosz néven, ha e tekintetben kissé követelő vagyok. Ez onnét van, mert egyházunk papjait, magasztos hivatásukhoz képest, bizonyos magaslaton szeretem látni, — és mindig elszomorít a látvány, ha valaki reverendában bukfenczeket hány a nagy publikum előtt. Hogy némely „tótajkú" lelkészeink megrovására kissé erős kifejezéseket használtam, azon ne tessék megütközni. A hazafiság nevében oly sok visszaélés történik e hazában, hogy az ítélet helyességének szempontjából kénytelenek vagyunk a cselekvő hazafiságra fektetni a súlyt. Én nem az érzelmek fitogtatása után következtetek