Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

1885-11-14 / 46. szám

366 mert szivünkbe van vésve azon aranyparancsa : a tiszta és Isten előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll : meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságokban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól. Midőn tebát a kath. egyház fényes cselekedeteivel a bel- és külmisszió kezébe ad minden lehető eszközt, — hogy általa nyiltan és titokban terjeszkedhessék ; lehet-e czélszerűbb és korszerűbb hitvédvárakat Jakab szellemében csak gondolni is, mint az egyet, és helyi gyámintézetek sürgős felállítása és hitbuzgó támogatása, egyet, özvegy-árvaintézet életbeléptetése, evang. leányintézetek emelése, (melyekről buzgó Farbaky testvérünk oly meleg hangon írt javaslatára tovább folytatni az eszmecserét égető szükség és azokat a napi rendről kiszorítani nagy mulasztás), — és a Luther-társaság egyetemes felkarolása. (En ugyan, ha tőlem függne, már csak Luther határozott akarata iránti kíméletből más névre kereszteltem volna, — mert czélja is nem Luther, hanem Krisztus tanának, talán nem is egészen L. szellemében és modorában terjesztése, eltekintve a tudományos miveltséget és egyh. irodalmat). — En azt vélem, hogy Luther-társaságban Pál apostol, a gyámintézetekben pedig Jakab apostol fog feltámadni. Midőn tehát a Luther-társaság megalakult, mi annak az oka, — hogy oly ólomnehezen, csiga módjára haladt eddig az ügye? Elmondom, a mennyire lehet és tudom, őszintén. — Hallottam, a kik ellenvetik : hát mi papok szerkeszszünk is, meg úgyszólván, vegyünk is könj'veket híveinknek. — Hát utóvégre is mi tagadás benne ezen ellenvetés érvelése nem egészen üres szó. Nem annyira a papok, mint inkább a hivek érdekében alakult a társaság. — Adakoztatni kell tehát minden egyes hivet, bármily csekély összegben, úgy, miként a gyámintézetné]. — Használtassanak fel minden alkalmak a gyűjtésre, felváltva — mert egyszerre mégis csak sok volna — hol a Luther-társaságra, hol a gyámintézetre. Kérjünk erre is államsegélyt — mint közmivelődési irodalmi vállalatra — menjünk nagylelkű királyunkhoz, és minden néven nevezendő jótékony czélu társulatokhoz, egyes nemesszivű atyák- és anyákhoz, úgy a felső, mint az alsó osztálynál, szerencsés vállalkozókhoz, és nem hiszem, hogy ily általános supplikátióból üres kézzel megszégyenülve térnénk haza. Hisz a szegéuynek kérni nem csak nem szégyen és szabad, hanem parancs is a z Úrtól. — Hát itt se engedelmeskedjünk? — Mindenesetre áll itt is főt. Geduly őszinte szava, hogy az egész sikernek a sarka a lelkészek ernyedetlen buzgalmán fordul meg. Továbbá ismertettessék meg a Luther-társaság a legszélesebb körben a legrészletesebben, mert ignoti nulla cupido. Sokan azt is hiszik, hogy a társaság olyan könyveket fog kiadni, melyeknél — német nyelven — jobbakat lehet olvasni, melyek tehát csak a lomtár szaporítására szolgálnának. Itt is lehet jó expedienssel segíteni. Tegyen a társaság ígéretet az evang. t. közönségnek, hogy mit fognak neki legelőször kezébe adni, mint kedves olvasmányt és emléket. Hiába a mai szédelgő vállalatoktól megtanulta a t. publicum csak a biztos kártyára rakni. Gondoljon tehát a társaság már eleve, ne csak a gyűjtésre, hanem visszafizetésre is, vagyis azok., a kik hivatást és erőt éreznek magukban, jelentkezzenek, szólíttassanak fel, hogy hát felgyürkőzve neki a kedves vetési munkának, nehogy olaj nélkül a lámpákban készületlenül találjon a Lutber-társaság Íróasztalokat, ténta, papiros, anj'aggyűjtő kézirat, szó val minden készlet nélkül. — Vállalkozzanak már most is nyilvánosan az aratásra, a kik jóféle sarlókkal kezeikben edzett aratóknak érzik magukat. Egyelőre is különösen az egyházaknál igen jó ajánló levél volna és biztos megnyerés a támogatásra, ha ezek előre is — ha nem is bibliákat — és értékesebb könyveket, de legalább valamely imakönyvet — (amely úgy alakra, mint tartalomra nézve ügyesebben volna szerkesztve, — mint az ismeretes Palumbinyi-féle imakönyv), énekeskönyvet az oltárra, vagy néhány érdekes történelmi olvasmányt és traktatumot — hacsak fordításban is — az angol bibi. társulat módjára, ingyen vagy féláron kapnának. — Tessék csak a passió könyvecskéket és a f'unebrálist jutányosabb áron a közforgalomnak a hivek alsó rétegénél átadni, — mennyire ébred majd az érdeklődés! és a hivek e társaságra igen szívesen fognak adakozni. Es a mi a miveletlenebbnek valláserkölcsi tekintetben hasznos olvasmány, lehet azzá a míveltebbek kezében is. Szóval a társaság kezdetben a kérésnél és tagkeresésnél ne restüljön meg; — kezdjen inkább kicsiben kicsiny nyel, fokról fokra haladva ; — ne is riadjon vissza semmiféle akadálytól; meg ne szégyenüljön, ha még oly szerény lenne is első vállalata; ne csüggedjen még akkor sem, ha ezentúl egy pap sem fogna tagnak jelentkezni, mert különben maga magát rontja meg. Sokaknak az évdíj nagynak látszik. Talán nem épen nagy, csak kezdetben látszik annak, de a fizetés módja nem czélszerű. Az mindjárt egy akadály, hogy a pártfogó 1— 4 írtjával egymagában a távoli postára sem akar menni, holott azt részletekben szívesen megadná. Esperességileg központosítani kell az évi díjakat, a példa vonz, a szikra gyújt, és okvetetlenül könnyítve is, segítve is volna már a nehéz kezdeten is. Ha a főt. püspök urak ajánló főpásztori leveleiket az esperességekhez leküldik és ezek a körlelkészeket utasításaink szerint az iskolai év kezdetén kiküldik, mert eddig ezen kötelesség nem teljesíttetik, a járásaik egyházaiba az iskolák megnj-itása és megtekintése czéljából és ezen alkalommal e czélra buzgón supplikálnak, bizony bizony nem mondom, hogy üres kézzel jönnének vissza. Elvitázhatatlan tény az, hogy a mi jó népünk — még ha szegény is — bir vallásérzékkel és felvilágosítva, kérve, szeret, ha kicsiben is, adakozni; sokszor obscurus községi czélra is, csak az alkalmat és az időt jól ki kell lesni. Végre tekintettel kell lenni az egyházak nyelvére is, a mint azt már nagyt. Doleschall úr megjegyezte, hogy itt is meg legyen az arányosság, mert a hivek csak az ő nyelvükön írt könyveket veszik meg és e ponton a m. minisztérium által tervezett tót közművelődési társulat a teljes sikernek könnyen útját vághatná. Ezen kellékek tekintetbe vételével a Luther-társaság ügye gyorsabban fog haladni, és azzá lesz, a minek lennie kell, az evangyéliomi vallásos életnek védbástyája, a tudományos miveltségnek terjesztője, az egyházi irodalomnak teremtője, és a hasonczélú r. kath. társulatoknak ellenlábasa. Raphanides Vilmos.